A zsálya egy Dél-Európából származó, nálunk termesztett, illatos, bokros félcserje. Gyógyászati célra leginkább leveleit használják, melyek, a száraktól leválasztva, júniusban és júliusban gyűjthetőek.
Méghozzá nem is akármi! Tartalmaz cserzőanyagot, diterpéneket, flavonoidokat és illóolajat.
Torokgyulladás, gennyes mandulák esetén gargalizálószerként alkalmazva, vagy teaként fogyasztva is kiváló lehet. Köhögés esetén lándzsás útifűvel és ökörfarkkóró virágával kombinálva főzhetünk belőle teát.
Görcsoldóként és felfúvódásgátlóként is alkalmazható, gyomor- és bélhurut esetében is javasolt fogyasztani a belőle készült teát.
A szájban keletkezett különböző sebek, gyulladások, szájpenész, fogínysorvadás, fogínyvérzés, feldörzsölések esetén is jó lehet, fertőtlenítő és gyulladáscsökkentő, összehúzó hatásának köszönhetően. A kellemetlen lehelet ellenszere is lehet ez a gyógynövény.
Amellett, hogy a testünkön, testünkben lévő gyulladást csökkenti, pozitív hatással van a verejtékképződésünkre is, hiszen a zsálya képes lehet azt szabályozni, csökkenteni.
Kisebb méretű és mértékű duzzanatok, rovarcsípések enyhítésére is alkalmas, amennyiben a sérült bőrfelületet bedörzsöljük a zsálya levelével.
Tea is készíthető belőle, de kitűnő saláták, pástétomok, töltelékek ízesítőjeként, kiváló halakhoz, tésztákhoz, húsételekhez. A zsálya egy fűszer, ami gyógynövény. Magas antioxidáns tartalma miatt remek tartósítószer gyanánt is.
Az ajánlott napi adagja 6 gramm, amit nem ajánlatos túllépni! A túlzásba vitt zsályafogyasztás megzavarhatja emésztésünket, azáltal, hogy a benne található keserűanyagok és csersavak serkentik az enzimműködést. 2 éves kor alatt és 65 év felett inkább csak az enyhébb készítményei ajánlottak. Az illóolaját lenyelni nem szabad, mert görcsös rohamot okozhat. Kismamák, szoptató anyukák ne alkalmazzák a zsályát semmilyen formában.