2. A védett területek kivételével hazánkban még nem tiltott a medvehagyma gyűjtése. A 2009. évi, az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló XXXVII. törvény értelmében állami erdőben - nem védett területen - mindenki csak saját szükségleteinek megfelelő mennyiségű gombát, gyógynövényt - így medvehagymalevelet is - gyűjthet külön engedély nélkül. Ennek mértéke nem haladhatja meg a 2 kg/fő-t naponta. Ennél nagyobb mennyiség gyűjtéséhez engedélyt kell kérni!

4. Mivel nagyon hasonlít a gyöngyvirágra (Convallaria majalis), illetve az őszi kikericsre (Colchicum autumnale), figyeljünk a levél illatára! Ha megdörzsöljük ujjaink közt a levelét és fokhagymaillatot áraszt, akkor gyűjtsük bátran! Ha szagtalan, illetve gyöngyvirágillatú, akkor valamelyik másik két növénnyel találkoztunk, amit eszünkbe se jusson leszedni és elfogyasztani, mert kis mennyiségben is súlyos mérgezést okozhat. A gyöngyvirág levelei rövidebbek, szélesebbek, tojásdad alakúak; virágai pedig a tő közelében erednek és édes illatúak. A kikericcsel talán nehezebb összetéveszteni, mert ez a növény füves réteken, napfényes mezőkön nő, nem pedig a gyertyános, tölgyes vagy bükkös erdők aljnövényzetében, ahogy a medvehagyma.

5. Kertből, erdőből származó medvehagymát tavasszal ültethetjük el otthon, a cserépben nevelkedett növényt azonban földlabdával együtt ősszel is áttelepíthetjük a kiskertbe. Termesztése nem túl macerás: ássunk nem túl mély (10-15 cm) árkokat, és a hagymákat egymástól 10-20 centi távolságra ültessük úgy, hogy a hagymacsúcs a föld alatt 4-5 centire legyen. Nem különösebben igényes, extra locsolásra, trágyázásra sem szorul, a legszebben a nedves-árnyékos helyen virít majd a kertben, a fal mellett. Ne spóroljunk vele, 10 növény a minimum, amiből egy valamirevaló saláta, vagy bármilyen finomság elkészíthető. Magról is szaporítható, de az évek kérdése, míg a növénykék elérik majd a fogyasztható méretet.