Két évtizeddel ezelőtt még nem létezett az online társkeresés. Napjainkra társkereső weboldalak ezrei nyújtanak segítséget a megfelelő társ megtalálásában és biztatják az embereket a boldogabb életre. Azt azonban nem lehet tudni, hogy a működő online társkereső szolgáltatások közül mennyi a szélhámos és mennyi azoknak a száma, amelyek csak csábító marketing reklámhelyként szolgálnak.

A kutatók jelentése szerint az online társkereső oldalak nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket.

Dr. Eli Finkel, az Egyetem szociális pszichológia társprofesszora és kutatói teamje azt tűzte ki magának célul, hogy meghatározza, a valóságban mennyire hatékonyak és mennyire szolgálják ki a társkeresési igényeket ezek az oldalak. Elsősorban arra fókuszáltak, hogy kiderítsék, az online társkeresés inkább segíti vagy gátolja az emberek romantikus elképzeléseit. Dr. Finkel szerint miközben az online társkereső oldalak ragyogóan növelik az egyedülállók (és mások) társkeresési lehetőségeit, a felhasználóknak soha nem szabad elfeledkezniük a bennük rejlő csapdákról.

Nagyon sok ilyen weboldal kínálja a „összepárosító algoritmus” használatát. Ez egy olyan formula, amely a regisztrált társkeresőket bizonyos módszer alapján találja összeillőnek és így jelentősen megnöveli a romantikus siker esélyeit. Azonban ezeknek az ún. algoritmusoknak a behatóbb tanulmányozása után a kutatók úgy vélik, a weboldalak képtelenek az állításaikat alátámasztani és feltehetőleg az algoritmusok hamisak.

Dr. Finkel erről az alábbiakat mondja: „Nincsenek impozáns bizonyítékok arra nézve, hogy bármelyik online társkereső oldal összepárosító algoritmusa működne. Ha egy ilyen weboldal igazolni akarja, hogy az általa használt algoritmus tudományosan megalapozott, akkor a tudomány szabványaihoz kellene igazodniuk, ezeknek pedig egyik sem tesz eleget. Kutatásunk végére azt a tényszerű következtetést vontuk le, hogy valószínűtlen, hogy ezek az algoritmusok működjenek, különösen az elveket illetően, figyelembe véve azoknak az összepárosító eljárási módszereknek a korlátait, amelyeket ezek a weboldalak használnak.”

A társkereső oldalak által használt algoritmusokból ugyanis hiányoznak azok a kritikus fontosságú ösztönös megérzések, amelyek a párkapcsolattal foglalkozó tudományágban bukkantak fel. Egy kapcsolat sikerességének legerősebb és a legkevésbé pontatlan előrejelzőit ugyanis nem lehet felmérni a partnerek személyes találkozása előtt – a két fél interakciós stílusát és azt, hogyan sikerül nekik a stresszes körülményeken túljutniuk, a jelenlegi online társkereső algoritmusok egyáltalán nem képesek előrejelezni.

„Az összepárosító algoritmusok fejlesztői hajlamosak azokra az információkra fókuszálni, amelyekhez könnyen hozzáférnek - ilyenek pl. a személyiségjegyek és az állásfoglalások hasonlóságai -, ahelyett, hogy azokra az információkra támaszkodnának, amelyeket a párkapcsolatok tudománya egy hosszú távú kapcsolat működése szempontjából létfontosságúnak ítél. Ennek eredményeként ezek az algoritmusok nem valószínű, hogy hatékonyak.” – állapította meg a társprofesszor.

Az online társkereső oldalak azt állítják, hogy hatalmas számban tudnak a meglévő adatbázisukból potenciális jelöltekkel szolgálni, akik teljes mértékben megfelelnek az elvárásoknak. Ugyanakkor a kutatók úgy vélik, semmi sem olyan hatékony, mint a személyes találkozás, ami eldönti, van-e kémiai vonzalom a két ember között.

A potenciális partnerek listájának szűrése inkább arra bátoríthatja az embereket, hogy úgy lássanak hozzá a kereséshez, mintha egy bevásárlókörútra mennének, mintsem a valódi társkeresés igénye hajtsa őket. Ez pedig felveti annak a kockázatát, hogy elsiklanak a megfelelő jelöltek mellett; bár látják őket a találati listán, de túl is lépnek rajtuk.

A szerzők szerint az online társkereső oldalak gyorsan hozzásegítenek a potenciális jelöltekkel való személyes találkozáshoz és így annak eldöntéséhez, hogy van-e kölcsönös megfelelőség vagy nincs a két ember között. A kezdeti kapcsolatfelvétel történhet online chat formájában és email váltások útján, ezek segítenek egy kicsit megismerni a másikat. Az azonban fontos, hogy ezt követően viszonylag gyorsan sor kerüljön a személyes találkozásra.

A kutatók azt remélik, eredményeik arra ösztönzik majd az ilyen weboldalak üzemeltetőit, hogy jóval szigorúbb tudományos alapot teremtsenek a szolgáltatásaiknak, különösen annak tükrében, hogy tulajdonképpen beleavatkoznak az emberek romantikus életébe és vágyaiba.

Dr. Arthur Aron, a New Yorki Állami Egyetem (Stony Brook) pszichológia tudósa a publikáció előszavában azt írja, talán fel kellene állítani egy rangsort, amely az online társkereső oldalakat a tudományos hitelük szerint értékeli.

Ehhez Dr. Finkel az alábbi megjegyzést fűzte: „Eddig ez a szolgáltatóipar biztos nem kapna az erőfeszítéseire 5-ös osztályzatot. Az online társkereső ipar éveken keresztül figyelmen kívül hagyta az aktuális párkapcsolati tudomány meglátásait az olyan megalapozatlan állításokkal és hívószavakkal szemben, mint az „összepárosító algoritmus”, ami csak tudományosan hangzik.

A szerzők végül az alábbi következtetéseket vonták le:

"Az online társkereső oldalak lehetővé teszik, hogy a kereső olyan potenciális partnerekkel találkozzon a Neten, akikkel máshol nem valószínű, hogy összefutna és az ilyen találkozás eredményezhet romantikus kapcsolatot is. Másrészt azonban a legtöbb társkereső oldalon a profilok (adatlapok) böngészése jelentős mértékben visszaesett és csak kevés okunk van azt hinni, hogy a jelenlegi összepárosító algoritmusok különösképpen hatékonyak lennének.

Az online társkereső weboldalak a tekintetben a legjobbak, hogy összeismertetik az olyan potenciális partnereket, akik másként nem valószínű, hogy találkoztak volna és megkönnyítik a személyes interakcióba történő átmenetet, ahol az emberek világosabban érzékelhetik a romantika lehetőségét.

Ahogy az online társkereső oldalak fejlődnek és egyre érettebbek lesznek, valószínűnek tűnik, hogy egyre többen és többen fognak romantikus partnereikkel először online találkozni. Cupido célja sokkal precízebbé válhat aszerint, ahogy az online társkereső oldalakat a szigorú pszichológiai tudomány informálja.”