A legújabb kutatás szerint az ősrégi játszótéri mozgás a legjobb módja az éhségrohamok megzabolázásának, és a kalóriabevitel csökkentésének. A különböző mozgásformákat vizsgáló kísérlet azt mutatta, hogy az alanyok kisebb valószínűséggel nassoltak néhány percnyi ugrókötelezés után, mint ha ugyanennyit kerékpároztak.
A japán szakértők azt feltételezik, hogy saját testsúllyal végzett gyakorlatokra, például az ugrókötelezésre és a futásra jellemző gyors fel-le mozgás felborítja a bélrendszer működését, és valószínűleg gátolja az éhségérzetet szabályozó hormonok felszabadulását.
Az Appetite szakfolyóiratban megjelent, 15 fiatal férfi részvételével végzett kísérletből az derült ki, hogy az alanyok ugrókötelezés után kevésbé érezték éhesnek magukat, mint kerékpározás után. Az is kiderült ugyanakkor, hogy mindkét gyakorlatot követően kisebb éhséget éreztek, mint amikor semmilyen mozgást nem végeztek. A várakozásoknak megfelelően az ugrókötelezés következtében valóban csökkent bizonyos éhségszabályozó hormonok, például a grelin szintje, bár nem tapasztaltak jelentős eltérést a hormonok szintjében a két testmozgás között, ami arra utal, hogy az ugrókötelezés nem feltétlenül az éhséghormonok szintjének nagyobb mértékű csökkentése, hanem valamilyen más mechanizmus révén fejti ki kedvezőbb hatását.