Bár számtalan fogyókúra módszer létezik, azoknak csak elenyésző hányada hatékony. Az alábbiak tükrében meglátjuk, hogy mi ennek az oka.

A jojó-effektus

A fogyókúrák többsége a szükséges kalóriák megvonásával próbál meg eredményt elérni. Ez azonban minden esetben a jojó-effektus zsákutcájába vezet. Megvonni ugyanis csak a feleslegesen bevitt kalóriákat célszerű, a működéséhez szükséges energiát mindig biztosítani kell a szervezet számára. Ellenkező esetben energiahiány alakul ki, és a szervezet védekezésre (erőteljes raktározásra) kényszerül, amely részben a jojó-effektus kialakulásához vezet.

A jojó-effektus kialakulásának az az oka, hogy a kalóriamegvonást a szervezet éhezésnek értelmezi, így egy idő után kénytelen átállni "energiatakarékos" üzemmódra, hogy kevesebb energiával is tudjon működni. A fogyókúra után, a régi rendre történő visszaállás a kialakult hiány "behajtását" indítja el a szervezetben. A fokozott raktározás gyors súlynövekedést okoz, amelynek mértéke a diéta előtti súlyt meghaladó hízás lesz. A jojó-effektus - a szervezet működéséből fakadóan - törvényszerűen kialakul.

A másik ok, amiért a fogyás céljából történő energiamegvonás káros, hogy a szervezetnek nem marad tartaléka, és ha erőkifejtésre kerül sornincs bevethető plusz energia. A kialakuló tápanyag- és vitaminhiány miatt a szervezet egészének működése is kárt szenved. A koplalás egy-egy böjt vagy tisztítókúra formájában hasznos, ekkor azonban egészen más a célja. A koplalás tehát nem egyenlő a fogyókúrával, és hosszú távon veszélyes is. A jojó effektus gyakori ismétlődése az egyik legártalmasabb dolog, ami a szervezetet érheti. Még az állandó túlsúly is kevésbé veszélyes, mint a folyton változó testsúly.

A leggyakoribb hibák

Fogyókúra során sokféle hibát lehet elkövetni, a legáltalánosabbak az alábbiak:

A fogyókúrázó:

• túl gyorsan akar tartós súlyvesztést elérni

Az évek során a grammonként felszedett túlsúlyt nem lehet, és nem is szabad napok alatt, kilónként leadni. Ezzel a türelmetlenséggel olyan folyamat indul el a szervezetben, amely a zsírral együtt izomszövetvesztést is eredményez, és akár a szívizom is károsodhat. A túl szigorú diéta mellett végzett megerőltető mozgás szintén veszélyessé válhat. A drasztikusan leadott 7 kg-os súlyvesztés körülbelül 4 kg-nyi vízveszteség, 0,5 kg fehérje- és csak 2-3 kg zsírveszteséget jelent. Az "elért siker" csupán átmeneti illúzió.

• nem figyel a tápanyag-összetevők helyes arányára

A megfelelő kalóriamennyiségen túl a táplálék szénhidrát-, zsír- és fehérjetartalmának aránya is fontos. Bár a szükséges kalóriamennyiség fedezhető "üres" kalóriákból is (például 30 gombóc fagylaltból, amely kb. 2000 kcal), a szervezetnek az energián kívül tápanyag is kell. Rossz benzinnel a legjobb autó sem jut messzire.


• nem figyel a napszaki elosztás fontosságára
Nemcsak a napi kalória- és tápanyagbevitel fontos szempont, hanem az elfogyasztott táplálék napszaki elosztása is. A reggeli a nap egyik legfontosabb étkezése, hiszen energiára a nap első felében van nagy szükség. A bőségesebb reggelit közepes ebéd, és könnyű vacsora kövesse. Tartós fáradtság (energiahiány) esetén azonban a tízórai és a délutáni uzsonna is fontossá válik.


• nem használja ki a természetes alternatívák erejét
A tiltások kísértést, azok megszegése pedig bűntudatot ébreszt. A cukor, a fehér liszt, a fehér rizs, az étolaj, a margarin és a só helyett alkalmazott alternatívák mellett kevesebb korlátozásra van szükség.


• nem deríti ki az elhízás hátterében álló okokat
A túlsúlyt fenntartó okok (például női hormonegyensúly-zavar, ösztrogéndominancia, pajzsmirigy-alulműködés, inzulinrezisztencia stb.) felderítése nélkül a legjobb módszer is csak próbálkozás marad (főleg, ha a fogyókúra legfőbb akadályaira, az akaraterő- vagy motivációhiányra sem ad megoldást). A hormondiagnosztika sok olyan okot tárhat fel, amelyre számos esetben nem derül fény.


• a helytelen szokásokat csak nyesegeti
A fogyás erőltetése, különböző praktikák, fogyókúrás szerek és gyors megoldást ígérő módszerek helyett az alapokat kell rendbe tenni. A teljes embert és a szervezet egészét figyelembe véve lehet csak tartós eredményt elérni, amelynek legbiztosabb alapja az életmódváltás.

Az életmódváltás előfeltétele azonban a szemléletváltás. Testünk ideális súlyához személyiségünk egyensúlyán keresztül vezet az út. Ha nincs szemléletváltás, nem lesz tartós az életmódváltás sem, és az mindössze erőltetett szabályok betartására degradálódik.

Kezdjünk új életformát!

A fogyás hallatán tehát nem éhezésre vagy önmegtartóztató szigorú diétára kell gondolni, hanem az életmód áthangolására. Ennek egyik része a táplálkozás, de ugyancsak része a folyadékfogyasztás, a rendszeres testmozgás, a megfelelő mennyiségű és minőségű pihenés, illetve alvás, valamint a lelki egyensúly is. Bár a fokozatosan áthangolt, helyes irányba terelt életmód már önmagában biztosíthatja a fogyást, a háttérben esetlegesen meghúzódó problémákra szintén figyelemmel kell lenni.

Ezzel szorosan összefügg az immunrendszer megfelelő működésének, valamint a már említett hormonháztartás egyensúlyának a biztosítása is. Mindezt nem megterhelő "fogyókúra", hanem lassú, de biztos életmódváltás részeként lehet elérni, amely nemcsak optimális testsúlyt, hanem jobb életminőséget és hosszabb élettartamot is biztosít, az elégedettség és önbizalom mellett. Olyan személyre szabott programot érdemes tehát választani, mely a szervezet természetes működésén alapul, és minden fontos szempontot figyelembe vesz, így lehet tartós eredményt elérni.