A Save the Children nevű nemzetközi nonprofit szervezet, amelynek fő támogatói között szerepel Bill és Melinda Gates, tizennegyedik éve publikálja éves jelentéseit State of the World’s Mothers (Az anyák helyzete világszerte) összefoglaló címen. A 2013 májusában megjelent jelentés a Surviving the First Day (Az első nap túlélése) címet viseli, s a megdöbbentő, részben meglepő halálozási adatok közreadásán túl az okokra és a teendőkre is megkísérli ráirányítani a figyelmet.

Globálisan 1970 óta több mint felével csökkent a gyermekhalálozás, annak ellenére, hogy a népesség csaknem kétszeresére nőtt. Változatlan halálozási mutatók mellett 2011-ben több mint 31 millió 5 éven aluli gyermek halt volna meg, a tényleges adat ennél sokkal kedvezőbb: 6,9 millió haláleset. Ha azonban az újszülöttek halálozását tekintjük, szomorúbb a kép: 2011-ben csaknem 3 millió csecsemő vesztette életét a születését követő első hónapon belül, és ez tette ki az 5 éven aluliak halálozásának 43%-át. Az első havi halálozás több mint egyharmada, az 5 éven aluliak halálozásának 15%-a az élet első napjára esett 2011-ben, így ebben az évben 1 043 300 újszülött nem érte meg az egynapos kort!

A nemzetközi szervezet jelentése most első alkalommal közli a világra jövetel napjának „kockázati indexét” országonkénti bontásban, összehasonlítva 186 ország halálozási adatait és elemezve a fejlődő és az iparilag fejlett országokban érvényesülő folyamatokat.

Fejlődő országok

Földünknek az újszülöttekre legveszélyesebb régiói a szubszaharai Afrika és Dél-Ázsia, ebben a két régióban következik be az első napi halálozások csaknem 80%-a. Az első napi halálozási index szerint sorba állított országok között az utolsó tíz helyet fekete-afrikai országok foglalják el. Ezer közül Szomáliában 18, a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Maliban és Sierra Leonéban 17-17 újszülött hal meg élete első napján. (Az anyák számára is ez a négy ország a legveszélyesebb hely. Szomáliában 16 közül egy, Sierra Leonéban 23 közül egy terhes nő hal meg a terhesség alatt vagy a szülés közben.) Afrika szubszaharai régiójában hétszer annyian halnak meg életük első napján, mint az iparilag fejlett országokban (évente 397 000 újszülött). Ebben a régióban a világ teljes lakosságának 12%-a él, ugyanakkor itt regisztrálják a születés napján bekövetkező halálesetek 38%-át.

Dél-Ázsia a világ lakosságának 24%-ával az első napi halálozásból 40%-kal részesedett 2011-ben, ez 420 ezer emberéletet jelentett. A régión belül Pakisztán és Afganisztán áll az utolsó helyen (13-13 első napi haláleset/1000 újszülött). Gazdasági növekedése ellenére India egymagában az élet első napján bekövetkezett halálesetek 29%-át adta (és ugyanebben az országban halt meg a legtöbb anya a terhesség alatt vagy szülés közben: 56 ezer fő).

A szubszaharai Afrika országaiban a nagy csecsemőhalandóság vezető okai között szerepel a koraszülés (Malawiban az összes szülés 18%-a, számos más afrikai országban >15%-a). A koraszülöttekénél is nagyobb a kis súllyal születettek aránya, Mauritániában pl. 34%, Nigerben 27%. Az anya rossz egészségi állapota, alultápláltsága, alacsony termete és túl fiatal kora szintén növeli az újszülött-halálozás kockázatát. Eritreában az anyák 38%-a, Madagaszkáron 28%-uk alultáplált, Sierra Leonéban 13%-uk fejlődésében visszamaradt. Az afrikai országokban igen gyakori, hogy férjhez adják a testileg még fejletlen leányokat, akik azután sorozatban szülik a gyerekeket. Niger mezőgazdasági területein 80% fölött van a gyermekházasságok aránya. Etiópia egyik körzetében (Amhara) a fiatal lányok 50%-át 15 éves koruk előtt adják férjhez. Csádban és Nigerben 18. életévének betöltése előtt szüli első gyermekét a nők 48, illetve 51%-a.

A régió egészében a modern fogamzásgátlás elterjedtsége nem éri el a 16%-ot – Szomáliában és Csádban mindössze 1-2% ez az arány. Egy nő régiós átlagban öt, Malawiban, Maliban, Szomáliában és Zambiában hat, Nigerben átlagosan csaknem hét gyermeket szül. Ugyanakkor szakember csak a szülések mintegy felénél van jelen, Nigerben, Dél-Szudánban és Etiópiában pedig 80% fölött van az orvos és szülésznő nélkül zajló szülések aránya. Etiópiában, Nigerben és Dél-Szudánban a várandós nők több mint fele, Szomáliában 74%-uk semmiféle terhesgondozásban nem részesül. Maliban, Nigerben és Nigériában a szülő nők 13, 17, illetve csaknem 20%-a senkitől, azaz családtagtól sem kap segítséget a szülés során. Rendkívül nagy a hiány egészségügyi szakemberekből, különösen Guineában, Nigerben, Sierra Leonéban és Szomáliában, ahol nem egészen két szakképzett egészségügyi dolgozó jut tízezer lakosra.

Hasonlóképpen hemzsegnek az aggasztó adatoktól a dél-ázsiai statisztikák. Régiós átlagban az élveszülések 13,3%-a koraszülés, de Pakisztánban ez az arány 16%. A kis súllyal született csecsemők aránya Dél-Ázsiában 28%, ezen belül Pakisztánban 32% – valószínűleg alulbecsült adatok szerint, mert az újszülöttek kétharmadának születési súlyát nem mérik meg. A nők alultápláltsága és fejlődésbeli visszamaradása errefelé is nagyon gyakori – Bangladesben, Indiában és Nepálban a fejlődésbeli visszamaradás 12-13%-ra tehető. A gyermekházasság Dél-Ázsián belül Bangladesben a legáltalánosabb, itt 18 éves koráig a nők 66%-a megy férjhez és 40%-a szül gyermeket. Indiában a lányok 47%-át, Afganisztánban és Nepálban 40%-ukat adják férjhez 18 éves koráig.

A régióban a szülések 49%-át vezeti le szakember, de Bangladesben ez az arány csupán 32%, Nepálban és Afganisztánban kisebb, mint 40%. Bár néhány dél-ázsiai ország komoly eredményeket könyvelt el a családtervezésben, Afganisztánban és Pakisztánban csak a nők 16, illetve 19%-a vesz igénybe korszerű fogamzásgátlási módszert. Részben ezért a nőknek Afganisztánban hat, Pakisztánban három gyermekük születik átlagban. A régióban 14 orvos, nővér és szülésznő jut tízezer lakosra. Afganisztánban, Bangladesben és Nepálban a leggyötrőbb a szakemberhiány.

Nemcsak Fekete-Afrikában és Dél-Ázsiában, hanem más régiókban is széles a szakadék a jómódúak és a szegények egészségügyi helyzete között. Ötven fejlődő ország adatait elemezve megállapították, hogy a lakosság legszegényebb ötödébe tartozók csecsemői átlagosan 40%-kal halandóbbak a leggazdagabb ötödbe tartozók csecsemőinél. Különösen drámainak találták a különbséget Bolíviában, Kambodzsában, Indiában, Marokkóban, Mozambikban és a Fülöp-szigeteken. Ha az (egy hónapos kor előtti) újszülött-halálozás a leggazdagabb családok szintjére csökkenne, Indiában csaknem 360 ezerrel, Pakisztánban 48 ezerrel, a Kongói Demokratikus Köztársaságban 45 ezerrel több újszülött maradna életben évente.

Fejlett ipari országok

Bár az iparilag fejlett országokban a csecsemőhalandóság a világ összes országát alapul véve messze a legalacsonyabb, és az újszülött-halálozásnak csak kb. 1%-át adja ez az országcsoport, ezekben az országokban is a születést követő 24 óra az élet legveszélyesebb napja, és a gyermekhalandóságon belül az újszülött-halálozás részaránya itt is növekvő tendenciát mutat. Míg a koraszüléssel összefüggő okok itt is a vezető halálokok közé tartoznak, akárcsak a fejlődő országokban, addig a szülési szövődményeknek és a fertőzéseknek az újszülött-halálozásban játszott szerepe sokkal alárendeltebb.

Az első napi halálozást tekintve a fejlett ipari országok között az Egyesült Államok a negatív listavezető, itt a 2011-re vonatkozó becslés szerint 11 300 újszülött halt meg a születése napján – 50%-kal több, mint a többi fejlett ipari országban együttvéve. A lakosság lélekszámához viszonyítva is rossz az amerikai adat, legalább hatszorosa Svédország vagy Észtország indexének. Az Európai Unióban egymillióval több élveszületésre (5,3 millió //vs.// 4,3 millió) csak mintegy feleannyi első napi újszülött-halálozás jutott, mint az Egyesült Államokban.

Az iparilag fejlett országok között az első napi halandósági listán az USA-t Kanada és Svájc követi. A teljes újszülött-halandósághoz viszonyított első napi halandóságban Svájc a listavezető, ahol az első hónapban elhalálozott újszülöttek 71%-a az első napon veszti életét. Magyarország az első napi halálozás listáján a fejlett ipari országok középmezőnyében található. Nálunk az 5 éves kor alatti gyermekek halandósági rátája kb. 6 ezrelék; 2011-es adatok szerint ebből 4 ezrelék volt az egy hónapon belüli újszülött-halálozás (370 újszülött), az első napi halálozás pedig valamivel több mint 1 ezrelék (130 újszülött).

Az ipari országokban a koraszülés az újszülöttek korai halálozásának egyik legfőbb oka. Az Egyesült Államokban a teljes újszülött-halálozás 35%-a közvetlen összefüggésbe hozható a koraszülés szövődményeivel. Egyes országokban (pl. Izland, Görögország) akár az újszülött-halálozás kétharmadát is a koraszülésre lehet visszavezetni. Emellett az Egyesült Államok az első helyen áll a tizenéves korosztály szüléseinek arányában az ipari országok között. A tizenéves amerikai kismamák általában véve szegényebbek, képzetlenebbek és kevésbé vesznek részt a terhesgondozásban, mint az idősebbek, ezért gyakoribb, hogy kis születési súlyú vagy koraszülött csecsemőnek adnak életet.

Az Egyesült Államokban és más ipari országokban a szegénység, a rasszizmus és a stressz is hozzájárulhat az újszülöttek első napi halálozásához. Bár az ilyen vonatkozású adatok hiányosak, a csecsemő- és az újszülött-halálozás gyakran magasabb az országos átlagnál az egyes országok etnikai kisebbségeiben. Egy újabb amerikai elemzés szerint a fekete és a Puerto Ricó-i csecsemők magasabb halandósága a fehérekhez képest a koraszüléssel összefüggő okokkal magyarázható.

Oktatási, egészségügyi és szexuálhigiénés programokra van szükség ahhoz, hogy ezekben az országokban, mindenekelőtt az Egyesült Államokban csökkenjen az újszülött-halálozás. Aggasztó, hogy az USA-ban mindössze 51% a tervezett terhességek aránya. Élénkíteni kellene a koraszülés okainak jobb megértésére, a koraszülési kockázat csökkentésére irányuló kutatásokat.

Biztató tendenciák

Az utóbbi években számos fejlődő országban jelentős eredményeket értek el az újszülött-halandóság csökkentésében, ezek a tapasztalatok részben kijelölik a követendő utat. Egyebek mellett Banglades, Kambodzsa és Nepál példája megmutatta, hogy léteznek hatékony megoldások, amelyek a legszegényebb országok számára is elérhetők. Ezek az országok a nemzetközi közösség támogatásával több egészségügyi dolgozót képeztek ki és állítottak munkába, pénzügyi és egyéb akadályokat hárítottak el az egészségügyi ellátás útjából, megszilárdították egészségügyi rendszerüket és mérsékelték az ellátás társadalmi egyenlőtlenségét. Az ilyen befektetések nemcsak megmentett életekben térültek meg, hanem az országok hosszú távú egészségügyi mutatóinak és gazdasági teljesítőképességének javulásában is. Az újszülöttek életének védelmére irányuló intervenciók sok esetben az anyák megmentésében és a halvaszületések megelőzésében is eredményesek.

A tíz évvel ezelőtti helyzettel összehasonlítva napjainkban számos fejlődő ország kormányzata sokkal komolyabb részt vállal az életmentő erőfeszítésekből. Malawiban pl. szorgalmazzák a szülés utáni szoptatást és az anyák csecsemőikkel való közvetlen testi érintkezését; Nepálban és Nigériában a köldökzsinór fertőződésének megelőzésére széles körben terjed az olcsó klórhexidin gél; Uganda élen jár a koraszülött-halálozás csökkentését célzó szülés előtti szteroidkezelés alkalmazásában; Etiópiában pedig országos programot hirdettek meg, amelynek célja az újszülöttkori fertőzések visszaszorítása egészségügyi dolgozók ezreinek részvételével. Az újszülött-halálozás 1990 és 2011 közötti csökkentésében pl. Törökország 69%-os, Brazília 64%-os, Nepál 47%-os, Malawi 44%-os eredményt mutathat fel.

Újszülöttmentő stratégiák

Valószínűleg az élet első napjára koncentrált erőfeszítésekkel lehetne a legkisebb költséggel a legtöbb emberéletet megmenteni. Az újszülöttek és a kismamák halálozása nagyrészt kiküszöbölhető lenne, ha az egészségügyi rendszerek fejlesztése jóvoltából a szülő nők és csecsemőik mindenütt a világon élvezhetnék néhány olcsó életmentő beavatkozás előnyeit. Ez el sem képzelhető nagyobb számú, jól képzett, megfelelő eszközökkel ellátott egészségügyi személyzet nélkül. Az ENSZ négy olyan termékcsoportot jelölt meg, amellyel az egészségügyi szakemberek nagy számú újszülött életét tudnák megmenteni. A Save the Children egy korábbi elemzésében arra a következtetésre jutott, hogy az élet első hónapjában bekövetkező halálozást több mint egymillióval lehetne csökkenteni évente, ha ezek a termékek – amelyek közül a legolcsóbb 13 centbe, de még a legdrágább is csak 6 dollárba kerül beavatkozásonként – minden országban, minden rászorulónak rendelkezésére állnának. A négy termék a következő:

• szteroid injekció a koraszüléseknél (a koraszülöttek légzési nehézségeinek csökkentésére);

• újraélesztési eszközök (szükség esetén a légzés megindítására);

• klórhexidin a köldökzsinór fertőződésének megelőzésére; és

• antibiotikum injekció (az újszülöttkori szepszis és tüdőgyulladás kezelésére).

További olcsó, könnyen megvalósítható, életmentő intervenciók a koraszülött vagy kis súlyú újszülöttek anyai gondozásának „kenguru” néven ismert módszere és az újszülöttek korai, kizárólagos szoptatásának népszerűsítése. Ezek az intézkedések – az egészségügy megerősítésének részeként – nemcsak az újszülöttek és a kismamák halálozását csökkenthetik látványosan, hanem a korai megbetegedések hosszú távú egészségügyi következményeit (rokkantság, értelmi fogyatékosság, betegségekkel szembeni csökkent ellenálló képesség) is megelőzhetik – mérsékelve egy sor olyan egészségkárosodás egyéni és társadalmi terheit, amely a családok boldogulását nehezíti, népegészségügyi szinten az országok gazdasági növekedését is fékezi.