Van, aki ostobaságnak és pénzlehúzásnak tartja az egészet, mert a szülés nem fáklyásmenet, és aki gyerekvállalásra adja a fejét, annak tudnia kell, hogy szülés közben akadhatnak komplikációk. Ezeket azonban, az általános vélekedés szerint, jobb gyorsan elfelejteni és arra koncentrálni, ami a lényeg: az egészséges gyerekre és annak fejlődésére.
Mások azonban nyitottabban közelítenek a kérdéshez, és állítják: szülés és szülés között óriási különbségek lehetnek, és egyáltalán nem kötelező a nehéz szülés traumáját cipelni egy életen át.

Valószínűleg szemlélet kérdése az egész, és aki úgy érzi, a szülés valóban törést jelentett számára, a fájdalom és a félelem sokkoló élménye nem csendesedik, annak segítség lehet az újraszülés ceremóniája. Hiszen ahol csak látszólag csitul a fájdalom, ahol a trauma a lélek mélyén zűrzavart okoz, ott nem lehet felesleges egy szelíd, ártalmatlan pszichoterápiás módszer kipróbálása.

Mi történik az újraszülés során?

Az anyuka számára a szülést segítő szakember (jellemzően egy dúla) megteremti a szülés „tökéletes" körülményeit. A ceremónia során mindaz adott, ami a valódi szülésnél esetleg nem állt a rendelkezésére. Ilyen lehet az idő, hiszen ismeretlen fogalom az újraszülésnél a kapkodás, az anya és a baba (vagy babák) egy meleg vízzel teli kádban lebegve, lágy zene hangjain ringatózva kényelmes, a nekik megfelelő tempóban élhetik újra a szülés folyamatát. Mindez persze csupán agyban és lélekben történik. Mindeközben az anyukának módja nyílik arra, hogy őszintén megfogalmazza és ha kell, hangosan ki is mondja szülés közbeni érzéseit. Akár saját halálfélelmét vagy azt, ha attól rettegett, hogy képtelen lesz élve világra hozni gyermekét. Elmondhatja és ezzel együtt el is engedheti reális és irreális félelmeit a sérülésektől, hogy attól félt, darabokra szakad a teste. Valamint megszabadulhat attól a kínzó és szégyennel teli gondolattól, hogy alkalmatlannak érezte magát a szülésre, hogy voltak olyan pillanatok, amikor legszívesebben cserbenhagyta volna a gyereket, csak mielőbb szabadulhasson a helyzetből.

A szülésről vagy jót vagy semmit?

Az eszeveszett rettegés pillanataival kapcsolatos gondolatokat az esetek túlnyomó többségében soha nem osztják meg az anyukák senkivel. Vagy azért, mert utólag egyszerűen szégyellik (és a bűntudat plusz teherként jelentkezik), esetleg azért, mert ezekről nem szokás beszélni. Ha szóba is kerül a szülés, az azzal kapcsolatos beszámolók maszatolnak, vagy túlhangsúlyoznak egy-egy elemet. Szóba kerül ugyan a fájdalom, de gyakran kézlegyintéssel kísérik: „Amint megláttam a fiamat, többé nem éreztem fájdalmat" - és ezzel tovább erősítik azt a gondolkodást, mely alapján a szülést úgy kell elfogadni, ahogy van. Az azzal kapcsolatos negatív érzések és traumák felismerése és bevallása indokolatlan túllihegése az ügynek.

Amikor a szülés öli meg a szexet

A szülés közben szerzett lelki sérülések azonban sokkal komolyabbak annál, hogy azokat figyelmen kívül lehetne hagyni. Lehet szőnyeg alá söpörni a témát ugyan, de az nemcsak ártalmas, felesleges is. A rémálomként megélt szülések ugyanis az élet sok területén nyomot hagyhatnak, és ennek egyik kézzelfogható esete az intimitás. Egy esetleges új terhességtől, az újabb szüléstől való félelem például egyértelműen lelombozhatja a nő vágyait. Hiába szereti a párját, ha a fájdalom iszonya túl erős, akkor az tudatalatt befolyásolhatja a szexualitással kapcsolatos érzéseit, és magát a párkapcsolatot is. A gyerekhez való kötődést is nehezítheti a szülésélmény. Bár "normális esetben" nem haragszik az anya a nehéz szülés során világrajött gyerekére (hiszen ez az elvárás, ettől is jó anya az anya), a szülés közben feltoluló, a gyerekre vonatkozó negatív érzések, valamint az azokkal kapcsolatos bűntudat nehezítheti a görcsmentes, stabil és szelíd kötődés kialakulását. Az újraszülés ceremóniája során a babát ringatva el lehet engedni a félelem, harag és bűntudat romboló érzéseit.

Íme néhány vélemény az újraszüléssel kapcsolatban: