Hétköznapi értelemben az agresszió mindig azt jelenti, hogy az ember ártani akar a másiknak. Ám hosszú az út a vágytól a cselekvésig, hiszen számos tényező hatással van a folyamatra, ami vagy kontrollálja az agresszív késztetést vagy továbbhajtja az úton.

A mindennapi életben könnyű felfedezni az agresszió jelenségeit. A kutatók megfigyelték, hogyan lökdösik, taszigálják és bántják egymást a gyerekek a játszótéren, hogyan lépik át a profi sportolók a durva játék és az erőszakosság közötti határvonalat vagy hogyan harcolnak a bandák az utcákon a területük, presztízs megvédésük céljából.

Menkülj vagy ügyss

Ha valamilyen fenyegetettséget észlelünk, ha szervezetünket szokatlan terhelés éri, akkor automatikusan előkészülünk rá. Szokatlan terhelésnek számít, ha megégetjük magunkat, de a fizikai támadás is ebbe a kategóriába sorolható. A szervezet ezekre a hatásokra reagál, ezt hívjuk akut stresszreakciónak. A szervezet válasza: menekülés vagy támadás.

Az élettani reakciókat figyelve, a vegetatív idegrendszer aktiválódik, ennek következménye a fokozott adrenalinkiválasztás, ami növeli a sejtek anyagcseréjét, mindez a szervezetet nagyobb aktivitásra készteti. Stresszhatás alatt a pupillák kitágulnak, hogy növeljék a látómezőt, továbbá a bőr és a belek apró vérerei összehúzódnak, hogy a vért ezekről a területekről az izmokba vigyék, ahol ilyenkor nagyobb szükség van az oxigénre stb.

Tehát a szervezet ösztönösen, automatikusan felkészül a fenyegetésre, a stresszre. A lélektani reakciók is szerepet játszanak. Ha a stresszor folyamatosan, hosszabb ideig van jelen vagy ismétlődik, a testi tünetek mellett pszichés változások is fellépnek.

Szorongunk és félünk

A stresszre adott leggyakoribb válasz a szorongás és a félelem. A szorongás egy bizonytalan, tárgynélküli félelem, ami kínzó, feszültség teli állapot. A szorongásnak számos fajtája van, kezdve a pánikbetegségtől, a generalizált szorongásig, ám mindig fellelhető valamilyen rejtett tudattalan konfliktus, azonban az elhárító mechanizmusok gondoskodnak arról, hogy mindez az elme számára tudattalan maradjon. A félelem hétköznapi értelemben ismertebb jelenség, ilyenkor a veszély tárgya, vagyis amitől fél az ember, az ismert, tudatos. Ebből az következik, hogy a szorongás csak akkor tud félelemmé válni, ha a fenyegetés külsővé válik.

A frusztráció agresszióhoz vezet

Egy másik reakció a stresszhelyzetre, a harag, ami agresszióhoz tud vezetni. Dollard és Miller alkotta meg azt a hipotézist, amikor egy személy erőfeszítését egy cél elérésében megakadályozzák, agresszív hajtóerő keletkezik. Mindez a személy viselkedését a frusztrációt okozó tárgy vagy személy megkárosítására motiválja. Természetesen az agresszió nem elkerülhetetlen válasz a frusztrációra, de bizonyára egyike azoknak. A nevelés során szocializálódik az agresszió, így többnyire verbálisan, rejtve fejeződik ki. A közvetlen agresszió nem mindig irányul a frusztráció forrása felé, s ha a személy dühöt érez, de nem tudja mit támadjon, visszafolytja vagy keres egy tárgyat, melyen kitöltheti haragját. Ha az ember nem képes sikeresen megküzdeni a stresszel, akkor depresszió, fásultság uralma alá kerül. A kellemetlen és befolyásolhatatlannak tűnő események fokozzák az izoláció esélyét és az érzelmi sivárságot. Ami ebben veszélyes lehet, ha az ember annyira kilátástalannak látja az életét, hogy az öngyilkosságot választja. Az önagressziónak ez egy szélsőséges formája.