A nyomtatott merevítő a páciens karjáról készült röntgenfelvétel, illetve a sérült végtagról készült, háromdimenziós modell alapján gyártható le. A nyomtatáshoz használt szoftver ezután kialakítja az optimális, személyre szabott sínt, ami a törés helyén erősebb merevítést biztosít. A nyomtatáshoz szükséges poliamiddarabkákat már a helyszínen le lehet gyártani, és a rögzítési pontok is elmozdíthatatlanok, amíg a sérülés meg nem gyógyul. Ezután a kórházban távolítják el a nyomtatott merevítőt. A most használt gipsszel ellentétben a Cortex viszont száz százalékig újrahasznosítható.

A Cortex egyetlen problémája, hogy a nyomtatott merevítő gyártásához legalább három óra kell. Az eszköz tervezője, Jake Evill, aki a Victoria Egyetem formatervezési és építészeti szakán végzett, ugyanakkor reméli, hogy az elkészítés ideje a nyomtatási technológia fejlődésével lecsökkenthető. A hagyományos gipsz rövid távon egyelőre praktikusabbnak tűnik, mivel ezzel a törött csontok már 3-9 perc alatt is rögzíthetők.