A mindennapokban természetes dolog, hogy elfelejtünk ezt-azt, elhagyjuk a kulcsunkat, a mobilunkat, az óránkat. Azt is természetesnek tartjuk, hogy vannak az örökké keresők, akik sose tudják, mit hova raktak, és vannak azok, akiknek olyan az agyuk, mint egy térkép: mindig mindennek tudják a helyét. A memória megtréfálhatja másként is az embereket, és nem kell nagyon fáradtnak lenni ahhoz, hogy  ne ugorjon be a szükséges név, időpont vagy esemény. Olyan, mintha apró kis lyukak lennének a memóriában, a feledékeny embereknek egy szitára "hasonlít" az agya.

Teljesen más kérdés a demencia, amely az idős korral járó megbetegedések közül az egyik leggyakoribb. A feledékenységet, a memória lassulását, esetlegességét hosszú ideig az öregedés természetes velejárójának tekintették, és nem nagyon fordítottak figyelmet annak megelőzésére.

Memóriazavaros harmincasok

Mára azonban súlyos társadalmi problémává nőtte ki magát, és nemcsak azért, mert az öregedő társadalmakban hatalmas terhet ró a költségvetésre az idősek demenciás megbetegedésének kezelése - súlyos dollárszázmilliókat emészt fel például az Egyesült Államokban -, de azért is, mert a demencia  megjelenése egyre lejjebb csúszik. Amíg tíz-tizenöt évvel ezelőtt a hatvanöt feletti korosztályt érintette először, ma már a negyvenes korosztályban is egyre gyakrabban jelenik meg a betegség. Sőt, a legfrissebb kutatási eredmények szerint a 18-39 év közötti fiatal nők és férfiak is nagy gyakorisággal tapasztalnak súlyos memóriazavarokat (a vizsgált 30 éves emberek 6%-a volt érintett valamilyen fokú memóriaproblémában).

A kutatási eredmények szerint ennek fő oka a stressz, valamint hogy a fiatalok jelentős részének hosszú ideig kell párhuzamos feladatokat elvégezni, és egyszerűen túlfeszítik a húrt.

A Kaliforniai Egyetem tudósai egy országos felmérést végeztek több,mint tizennyolcezer 18-99 év közötti önkéntes bevonásával. A válaszadókat memóriájukról, életvitelükről, dohányzási, táplálkozási szokásaikról kérdezték. A várakozásoknak megfelelően a rendszeresen mozgó, egészségesen táplálkozó, nem dohányzó embereknek korcsoporttól függetlenül sokkal jobbak voltak a memóriaeredményeik, mint azoknak, akik életmódja nem felelt meg az egészségügyi elveknek. Ebből következően nyilvánvaló, hogy a súlyos memórizavar, az elbutulás, a leépülés nem szükségszerűen jár együtt öregedéssel, illetve sokkal enyhébb lehetne, és később kezdődhetne, mint napjainkban ez történik.

A kutatás súlyos kockázati tényezőként nevezte meg a túlsúlyt, a dohányzást, az ülő életmódot, a magas vércukorszintet, a túlzott alkoholfogyasztást. De a kockázati tényezők közé tartozik a súlyos stressz, a depresszió, a technikai eszközök (számítógép, mobiltelefon) túlzott használata is. Ez utóbbi két fronton is hat: az egyik az állandó "sugárzás" miatti kimerültség, a másik pedig, hogy túlságosan rábízzuk magunkat az elektromos agyakra, nem fontos, hogy bevéssünk információkat a saját elménkbe.

A demencia tünetei

Ez az a betegség, amely a hétköznapi emberek számára is talán a legkönnyebben felismerhető. Érdemes gyanakodni, ha egyre többször hagy ki az agy, ha valaki gyakran felejt el dolgokat. Ha nevek, események felidézésének képtelensége egyre sűrűbben fordul elő. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a beteg retteg a valós diagnózistól. A demencia, vagy annak gyakori előfordulási formája, az Alzheimer-kór megjelenését bélyegként éli meg a beteg, annak felvállalása lelkileg nagyon nehéz. Ráadásul minél gyakrabban kapja magát a beteg feledékenységen, annál jobban összezavarodik, a feledékenység elbizonytalanítja, valamint agresszív magatartást is kiválthat belőle, hiszen dühös lesz a világra, erre az egész képtelen helyzetre, és mindazokra, akik memóriája hanyatlásának tanúi.

Ám ugyanilyen nehéz a demenciás betegek hozzátartozóinak is az élete. Fájdalommal és szánalommal vegyes érzések születnek bennük, ahogy szeretett hozzátartozójuk leépülését nyomon kísérik. Fájdalmas látni, hogy az édesapa, akinek pár éve olyan volt az esze, mint a borotva, a saját nyakkendőjét se találja, vagy szembesülni azzal, hogy az anyja képtelen felidézni, mikor volt az esküvője. Mert sajnos olyan magas érzelmi értéket hordozó események is kieshetnek az agyból, amelyek meghatározóak egy párkapcsolat vagy a család számára, és ezt nehéz elfogadni a hozzátartozóknak.