Néhány éve egy nőrokonomnál, Marikánál, aki lényegében egész életében maga volt az egészséges táplálkozás mintaképe – mindig a saját maga által készített ételeket ette, a tejet, tejterméket helybéli termelőtől vette, kevés húst evett és sok zöldséget, stb. -, minden átmenet és előjel nélkül vastagbélrákot diagnosztizáltak. Nemcsak ő kapott sokkot a hírtől, hanem mindenki a környezetében, hiszen mindannyian tudták, hogy ha Marika ilyen egészséges étkezés és ilyen, igen egészséges életvitel mellett megkapott egy jóformán halálos betegséget, akkor semmi jóra nem számíthatnak azok, akik rendszeresen gyorséttermi kaját esznek, vagy szendvics automatából vásárolnak, vagy hamburgerfüggők, vagy hónapról-hónapra gyarapítják a kész- és/vagy félkész élelmiszergyártók bevételeit, a nagy bevásárlóközpontok szorgalmas közreműködésével.
Marikát az első sokk után hamarosan megműtötték, a műtét nagyon jól sikerült, nem voltak áttétei, gyorsan feljavult (még nem nyilvánították gyógyultnak, mert még csak 3 év telt el azóta). De az orvosoknak számtalanszor feltett kérdésére, hogy „de mitől alakult ki vastagbél daganatom???”, mindannyiszor csak széttárt kezeket kapott válaszul.
Egyszerűen nem volt mire fogni. Nyilvánvalóan nem étkezett egészségtelenül. Nem volt stresszes, rohanós az élete. Az emésztése egész életében rendben volt. Egyszerűen nem volt válasz a fájdalmas és kétségbeesett kérdésre.
Marika a műtét után azonnal kutatni kezdte az internetet magyarázat után, hiszen ha el akarta kerülni a visszaesést, ha meg akarta előzni – vagy legalább meg akarta próbálni a megelőzést -, hogy újból kialakuljon nála a daganat, akkor kellett valami kapaszkodó, hogy mit kell megváltoztatnia ahhoz, hogy ez többé ne fordulhasson elő vele, ne fenyegesse a fájdalmas kezelések, és a még annál is fájdalmasabb vég réme. Még javában lábadozott, amikor elkezdte összerakni az információmorzsákat.
1.) Hosszas kutatás után rájött, hogy azok az egészséges ételek, amikről ő azt hitte, hogy egészségesek, azok valójában nem azok, mert elég csak néhány kérdőjeles, vagy esetleg túl sok ártalmatlannak tartott összetevő, és máris méreg kerül be a szervezetbe, kontrollálatlan mennyiségben.
2.) Rájött arra is, hogy „amit a szervezetem kíván az csak egészséges lehet számára, mert a szervezet jobban tudja”- elv egy óriási tévhit.
3.) Rájött arra is, hogy a tévében egészségesEBBnek reklámozott alapanyagokról – pl. margarin – egy kis utánajárás kiderítheti, hogy nemhogy nem egészségesek, de ÉLETVESZÉLYESEK is lehetnek!
4.) Rá kellett döbbennie arra, hogy a változatos étrend mítosza emésztési rendellenességekbe hajszolja a fogyasztókat, mert a folyamatos variálást és megújulást csak úgy lehet elérni, ha félkész élelmiszereket veszünk, például felvágottakat.
5.) Számtalan döbbenetes felismerése után rájött arra is, hogy sok-sok olyan törekvése, ami azt szolgálta, hogy egészségesebb étel kerüljön az asztalra, éppen, hogy az ellenkezőjét eredményezte.
Marika ezek után néhány apró, de annál fontosabb reformot vezetett be a konyhában.
Például,
- ha meglátja a „növényi zsír”, vagy a “hidrolizált növényi zsír” kifejezést egy termék összetevői között, azonnal teszi vissza a polcra,
- és margarin helyett kizárólag vajat használ, de az sem ritka, hogy disznózsírt, ha bizonyos sütemények azt kívánják.
- A finomított étolajt lecserélte extraszűz, hidegen sajtoltra, kompromisszumok nélkül.
- Soha többé nem vásárol felvágottat. Sem kenőmájast, sem semmilyen húsipari félkész- és készterméket.
- Húst csak helyi termelőtől, vagy ismerőstől vásárol.
- Bátran eszi a tojást, főleg, hogy a szomszéd néni tyúkjai tojják.
- A „hidrolizált” szó olvastán egy élelmiszer adalékanyagai között, szinte keresztet vet, és megtörtént az is, hogy sikerrel lebeszélt egy vadidegent a boltban az általa nem megfelelőnek ítélt termék vásárlásáról.
- Drasztikusan, 2/3-ával csökkentette a búzából készült ételek fogyasztását. Nem mondott le róluk, de sokkal kevesebbet eszik ezekből.
- Nagyon meggondolja, hogy egyen-e bio terméket… (erről és sok minden másról részletek később).
- Minden nap elfogyaszt legalább 5-6 jókora falat csokoládét. Van, hogy tejcsokit, van, hogy étcsokit, de csak olyat, aminek az összetevőinél nem szerepel színezőanyag, (akár mesterséges, akár természetes), nincs benne tartósítószer, és nincs benne hidrolizált növényi zsír sem. A tortabevonó tabu lett a háztartásában.
Marika már semmit nem bíz a véletlenre, mert tudja, hogy szó szerint az élete múlik rajta. Hamarosan te is megtudod, mit nem szabad többé a véletlenre bíznod. Lehet, hogy megritkulnak majd a termékek a bevásárló kosaradban, lehet, hogy nehezebb lesz minden étkezésre valami MÁST enni, mint az előző napokban, és lehet, hogy néha inkább nem is eszel, mert hulladékot egyáltalán nem akarsz majd többé elfogyasztani. De, hogy egészségesebb leszel, az biztos!
Meg akarnak ölni???
Az élelmiszeripar kisebb és nagyobb szereplői nem akarnak neked ártani. Nem azzal kelnek fel minden reggel, hogy na, most jól megmérgezik az embereket. Ők csak tenni akarják a dolgukat; tenni akarják, amihez értenek, profitot akarnak termelni, el akarják kerülni a veszteségeket, és meg akarnak felelni a törvényi előírásoknak.
Ennek ellenére ipari szeméttel etetnek – tudatosan, de nem rossz szándékkal -, rongálják az egészségedet, és olykor szó szerint megmérgeznek, holott a zászlajukra egészen biztosan nem ezt tűzték ki fő célnak. (Egyesek már azt is kitalálták, hogy az élelmiszeripar lényegében egyenlő a gyógyszeriparral, ugyanazok mozgatják a szálakat, és amikor jól megbetegszünk az ipari hulladék fogyasztásától, akkor majd jól a “segítségünkre” sietnek a jóféle gyógyszereikkel, és a kör már be is zárult. Nos, összeesküvés elméletekért nem éppen a legjobb helyre jöttél :) ).
Persze az lehet, hogy most kételkedsz abban, hogy világvállalatok, és közönség, meg nívódíjas magyar gyártók olyan termékeket gyártanak és árulnak, amelyek tele vannak veszélyes és mérgező anyagokkal. Még hiszel a megtévesztő reklámszövegeknek és szlogeneknek, és elhiszed, hogy aki nem akar neked rosszat, az csak jót akarhat.
Pszichológiai kísérletek bizonyítják, hogy a fogyasztók sokkal inkább megbíznak egy arctalan multinacionális vállalatban pusztán azért, mert sok a vevőjük – egymilliárd légy nem tévedhet elv, vagyis a birkaeffektus alapján -, mint a helyi kistermelőben, mert benne csak a nyerészkedő vállalkozót látják.
Szinte minden falat veszélyes lehet, ha nem vagy elég körültekintő, és nem a megfelelő információk állnak rendelkezésedre.