Hogyan teszi a zene boldoggá az agyat?

Valorie Salimpoor, a McGill egyetem egyik kutatója egy vizsgálat során felfedezte, hogy dopamin szabadul fel a szervezetben, amikor kedvenc zenénket hallgatjuk. Ez a vegyület többek között az ingerek továbbadásáért felel, és olyan biológiai aktivitások közben szabadul fel, mint például a szex vagy az evés, de szerepe van a jutalom-érzésben vagy az addikció kialakulásában is. Ami viszont nekünk érdekes lehet, hogy az öröm előrejelzésért is felel. Ez a dalok esetében összefüggésbe kerülhet egy-egy régi, szép emlékkel és bumm, az agyunk már el is végezte a szükséges asszociációkat. A kedvenc dalunk boldoggá tett minket.

Az olyan dalok esetében, amelyeket még nem hallottunk szintén termelődhet dopamin, és a zenei memória, a mintafelismerés valamint az érzelmi feldolgozás is bekapcsol az agyban. Az agyunk rögtön ismerős minták után kutat az új zenében is. Ha túl ismeretlen a dal, akkor nehéz lesz a szerkezetet felismernie az agynak, nem tudja megjósolni a zene csúcspontjait stb., ilyenkor nem fog tetszeni az adott zene. De ha már talál benne az agyunk ismerős részleteket, ütemet vagy más felismerhető jellemzőt, akkor az agyunk nagyobb valószínűséggel tudja előre jelezni az érzelmi csúcspontokat, és ez segít a szám élvezésében. Szeretni fogjuk - ez ilyen egyszerű.

Valorie Salimpoor szerint az egész olyan, mint egy hullámvasút, amikor pontosan tudod, hogy mi vár rád, mégis meglepetésként érnek a lejtők és az emelkedők, és még élvezni is tudod.

Ez a magyarázat arra is választ ad, hogy miért szeretjük ugyanazt a dalt újra és újra meghallgatni. Egy-egy érzelem, ami a dalhoz kapcsolódik ,olyan erős lehet, hogy még évek távlatából képes lehet az agyunk felidézni, ha meghalljuk az ismerős dallamot. Ha megkérnénk, hogy mondj el nekünk egy emléket az egyetemista éveidből, valószínűleg többet is fel tudnál idézni. És ha lejátszanánk neked egy-két dalt azokból az évekből, akkor ugyanazokat az érzelmeket élnéd át! Próbáld ki!

Minden az előre megjósolhatóságtól függ

Egy másik kutató, Ed Large (University of Connecticut) arra mutatott rá a vizsgálataival, hogy az emberek agyában a különböző stílusú zenék azonos mintázatot öltenek, mégsem szeretjük egyformán őket. Az oka ennek a tanulás folyamata, hiszen minden embernek más a zenei előélete. A zenészek általában többféle stílust is képesek élvezni, mivel már fiatal korukban több zenei élményt szereznek, mint az átlag ember.

Egy 8 hónapos csecsemő már a memóriájában raktározza zenei élményeit. A tanulás folyamata egész életünkben tart. Minél többet hallunk, annál több mindenre emlékezhetünk, annál többféle zenét képes az agyunk felismerni, így előre jelezni az érzelmi csúcspontokat, és át is élni azokat. Hiszen az egész a megjósolhatóságról szól az agyunknak.

Lehet, hogy ugyanazt hallják mások is, de az egészen biztos, hogy nem ugyanazt érzik a zene hallgatása közben, hiszen az, hogy ki mire asszociál, az a személyes történetéből fog következni. Ez pedig mindenkinek egyedi.