Szakértőnk, Bede Zsuzsa szexológus és pszichológus az alábbi olvasói kérdésre válaszolt: "Egy házasságom már ráment a szex hiányára. A feleségem tízévi együttélés után kijelentette, hogy ő már egyáltalán nem kívánja a szexet. Nagyon megdöbbentett, de próbáltam elfogadni, hogy neki nem fontos a testiség. Nem ment sokáig. Túl azon, hogy negyvenévesen még bőven erőm teljében voltam, sértett is az elutasítása. Kezdtem megfordulni a csinos nők után, és nem is hittem volna, milyen könnyen megy a hódítás. Pár év alatt jelentős tapasztalatot szereztem a nők terén...

Amikor a feleségem megtudta, hogy kettős életet élek, elvált tőlem. Mivel nem akartam egyedül maradni, kezdtem másképp nézni a nőkre: társat kerestem. És találtam is. Én most 48 vagyok, ő hat évvel fiatalabb. Csinos, gyengéd és kedves, büszke vagyok rá. Mégis gyakran megtörténik, hogy hetekig rá sem nézek, egyszerűen nem kívánom. Lehet, hogy öregszem, vagy a kicsapongó élet a véremmé vált? Egyre gyakrabban vágyom más nőkre, új kihívásra, hódításra. Amikor engedek a kísértésnek, otthon is megtáltosodom. Tudom, nincs ez így jól, de nem akarok újra válni."

Bede Zsuzsa válasza

Nem írta, második kapcsolata mióta tart, de az biztos, hogy mostani párjával eleve nem ifjan ismerkedtek meg, így kizárt, hogy visszajöjjön, ami sose volt! Az otthoni "kötelező gyakorlat" nem feltétlen függ össze a korral. Nem egy páciensem volt, aki még a harmincon innen, a kapcsolat 1-2 éve után magyarázkodott, hogy "ugye nem csoda az érdektelenség?" Tényleg nem csoda, de nem azért, mert a férfi természetéből fakad, hanem azért, mert ha a nő igazán nem is vonzó az illető számára, ha nincs, ami megfogná őt, akkor csak az újdonság, a becserkészés öröme, a megkaptam birtoklási érzése okozhat szexuális izgalmat.

Ha a nő személyisége, egyéni értékei, lénye nem hat a férfira, nem csoda, ha érdektelenné válik egy párkapcsolat. Nagy kérdés, egyedül maradva nem siette-e el a választást. Azt kellene végig gondolnia, szereti-e párjának a nőiségét, az ölelését, vagy inkább irritálja a viselkedése, esetleg a monotonitás, a mindennapi rutin ölte meg az intimitást maguk közt.

Tény, hogy a monotonitás és az életkor is okozhat érdektelenséget, de az már nem mindegy, hogy magánál melyik az igaz. A kicsapongó élethez kell egy olyan karakter, akinek ez belefér az erkölcsi érzésébe, és ha már jól működik, tényleg nehéz lemondani róla! Ha jól belegondol, ezeknél a kalandoknál alig kell önmagból adni, felszínes marad a kapcsolat - minimális idő és energia elég hozzá. És nincs szükség intimitásra, bensőséges hangulatra, anélkül is működik a szexuális együttlét. Ezek ugyanis a maga férfiasságáról szólnak, a hiúságáról, sőt talán a férfiasságának elmúlásától való félelméről és nem a szerelmeskedés igazi öröméről.

A párja alig lehet túl a 40-en, nem akart közös gyereket? Nem volt téma maguk között? Sokan nem is gondolnák, de a jól működő szexuális életet is képes elrontani a gyerekvállalás témája, és a nyílt ellenkezés helyett a test "mondja el", mi zajlik a férfi fejében. Szó mi szó, párkapcsolatát kellene átgondolnia, mennyire látja a párját még nőnek, mennyire fontos ő magának. Ha pozitív a válasz, akkor közösen kellene újítani a kapcsolatukon, az életmódjukon. Nem nagy dolgokra gondolok: az is csodát tesz, ha kettesben sétálnak a szép tavaszi estéken, elmennek vacsorázni, kiruccannak egy wellness-hétvégére. Ha régebben jó volt együtt, és nem hidegültek el egymástól, akkor ez nem lehetetlen vállalkozás!