„Nyolc éve már, hogy ismerem Rolandot, és ez idő alatt kiváló baráti viszony alakult ki köztünk. Mindenről beszélgetünk, kivételek és tabu-témák nélkül, jól érezzük magunkat együtt - például az is megtörténik, hogy én kisírom magam a karjaiban, ha szerelmi bánatom van. Amikor vele vagyok, szinte az a benyomásom, hogy megtaláltam az alteregómat… Annak ellenére, hogy nagyon vonzó férfi – sikeres a nőknél, hódításainak száma nem kevés -, egyáltalán nem érzem úgy, hogy szexuális vágy ébredne iránta bennem, és tudom, hogy kapcsolatunk így nem jár az eltávolodás vagy a szakítás kockázatával.” – meséli a 30 éves Anna. De lássuk, vajon mit vonnak le ebből a példából a pszichológusok, és az ilyen jellegű kapcsolat milyen lehetséges velejáróira figyelmeztetnek.
A csábítás igénye és a vágy – ez a két lényeges dolog hiányozna hát a férfi-nő közti barátságból? Az igenlő válasz nem teljesen egyértelmű. Minden „vegyes baráti kapcsolatban” van valami a szerelemből, de az egyszerűen nem juthat kifejeződésre. – magyarázzák a pszichológusok. És ez a fajta viszony természetesen nem közvetlenül kapcsolódik a szexualitáshoz sem, inkább rejtett hajtóerőről van szó a barátság fenntartása érdekében. Hiszen, mint a fenti példa is mutatja, tény, hogy rendkívül vonzónak találhatjuk a másikat, anélkül, hogy a legkisebb szexuális is vágyat éreznénk iránta. Ami pedig a másik hiányzó összetevőt illeti: a csábítás igénye jelen van ebben a viszonyban, mert az a baráti kapcsolatban is szükséges a két nem között, csak más előjellel, mint a szerelmesek között. Barátság ugyanis csak azok közt szövődik, akik valamilyen módon vonzzák egymást - de a vágy lappangó marad.
Ha férfi a legjobb „haverunk”, a női szemszögből megítélt szépsége, vagy esetleg sportos alakja, magas termete, kellemes, férfias orgánuma stb. tehát hidegen hagy minket, és mindez elősegíti az igazi barátság fennmaradását. Ez a jelenség szakítja el a szerelmi/szexuális szálat a két személy között, akik öntudatlanul is alávetik kapcsolatukat egy bizonyos számú tiltott dolognak. Továbbá, ha szeretünk is tetszeni és csábítani, képesek vagyunk kialakítani egy távolságtartó, de őszintén jó baráti kapcsolatot egy, a másik nembe tartozó egyénnel. Mégis, ez a fajta „vegyes baráti kapcsolat” sokaknak furcsának tűnhet, mivel adva van a két nemre jellemző, eltérő alkatunk, kommunikációs, érzelmi és sok egyéb különbözőségünk. Pedig a tapasztalat azt mutatja, hogy sokkal jobban tudunk komoly, bonyolult beszélgetéseket felszabadultan folytatni, vitás, nyitott kérdések végére pontot tenni egy férfi barátunkkal, mint a saját párunkkal.
„A férfi barátomnak köszönhetem, hogy el tudtam kerülni a válsághelyzetet a házasságomban – magyarázza a 40 éves Sára -, mert az ő segítségével sikerült jobban megértenem, hogy milyen is valójában a saját férjem. Egyes, korábban csak a köztünk lévő feszültséget növelő témákban már nyugodtan meg tudom hallgatni a véleményét. A férfi barátommal folytatott beszélgetések segítenek hátrább lépni feszült helyzetekben, távolabbról szemlélni a páromat, miközben azelőtt könnyen elfajultak a dolgok kettőnk közt. Most már hallok egy másik, figyelmeztető hangot ott legbelül.” Ez a példa is mutatja, hogy a szerelmi kapcsolat egy idő után „árt” a két fél közti, nyugodt kommunikációnak, tekintve, hogy gyakran kevesebb türelmünk van hozzá, kisebb erőfeszítéseket teszünk az érdekében.
Ezzel szemben a baráti kapcsolatból adódó távolságtartás lehetővé teszi a legkényesebb témák felvetését is, és annak „gyakorlását”, hogy jobban odafigyeljünk a másikra. Továbbá azt is, hogy a partnerünk véleményének meghallgatása után ne ítélkezzünk túlságosan gyorsan. Ezek az izgalmas, de nem izgató beszélgetések eltérő megvilágításba helyezik a másik nemet, és sokat tanulhatunk belőle. Ugyanakkor az is előfordulhat, hogy a kapcsolat idővel átalakul szerelemmé. Az abban részt vevő két személy ugyanis egy ideig csak „egymás körül forog” anélkül, hogy történne köztük érzelmi közeledés. Aztán mást hoz az élet… Ez esetben tehát azt gondolhatjuk, hogy a szerelem ott „lappangott” köztük? Nem feltétlenül – vélik a pszichológusok -, inkább egy kapcsolat előrehaladását jelzi, mely lassan, apránként, és csak az esetek kis hányadában, szerelmi vággyá formálódhat.
„Károly az egyik régi barátunk volt. Aztán elvált, és soha nem láttuk kétszer ugyanazzal a hölggyel, kihasznált minden alkalmat az udvarlásra. Amikor a férjem elhunyt, közeledni kezdtünk egymáshoz, ő monogám lett. Hónapokkal később szerelem alakult ki köztünk. Először ez zavart engem, de sokat gondolkoztam, és tudom, hogy semmilyen kettősség nem volt bennem ilyen téren, amíg a férjem élt. Akkoriban Károly nekem is csak igazi, jó barátot jelentett, egyszerűen nem vonzott, és nem is tettem fel magamnak kérdéseket egy lehetséges viszony kialakulásával kapcsolatban.” – emlékezik vissza az 57 éves Gizella.
Amikor az élethelyzetek megváltoznak, egyes korlátok leomlanak, az addig tiltott dolgok/tabuk nem léteznek többé, ami lehetővé teszi a férfi-nő közti szerepek átalakulását. Mindez lehetséges, de szerencsére egyáltalán nem „kötelező érvényű”. Így férfi barátaink megnyugodhatnak: nem sodorjuk őket veszélybe! Ellenkezőleg, szükség esetén értékeljük bennük, hogy kibékíthetnek minket – általánosságban is véve - ezzel a furcsa lénnyel, a férfival – akivel korábban sok konfliktusunk volt…
De nézzük a fentebb említett példák fordítottját: átalakulhat-e a régi szerelem jó pajtási/baráti viszonnyá? Látszólag és a jelek szerint igen. De csak akkor, ha a szenvedély lángja szépen és teljes mértékben kihunyt, azaz nem veti fel annak kockázatát, hogy újra fellobban. Ennek magában kell foglalnia, hogy mindkét fél valóban örökre búcsút int egymásnak érzelmi téren, nem reménykedik a szerelmi kapcsolat újrakezdésében. Az is fontos, hogy az új viszony meg tudjon maradni egy „cirógató langyosság” állapotában, és a partnerek ne játsszanak többé macska-egér játékot. Mindamellett nagy esélye szokott lenni annak, hogy az egyik vagy másik fél új szerelmese egy napon mégis szeretne véget vetni ennek az immáron már csak baráti kapcsolatnak…