Mivel legtöbbször a férfiak kezdeményezésére kerül sor a válásra (ők lépnek ki a kapcsolatból más oldalán), valószínűleg a nők sínylik meg jobban. De miért minden nő rémálma a válás? Talán emocionálisan magasabbak az igényeink. Mert mit is szeretnénk elérni nőként?

Ha a képzeletbeli dobogó három fokát nézzük, akkor visszafelé: egy munkát, amit örömmel végezhetünk, kollégákat, akikkel jól megértjük egymást, és egy családot: szerető, hű férjet, kedves gyermekeket, akikre büszkék lehetünk.

Ha az első kettőt nem sikerül maradéktalanul, vigaszként még mindig vár az otthon melege. Amíg megvan a szerelem, szeretet, és amíg ki nem marad a férj egy-egy éjszakára, természetesen „túlóra” miatt. Elkezdesz gyanakodni…

De miért tenné ezt veled, hiszen rendben van minden. Aztán, amikor egyik este eléd áll és közli, hogy beszélni szeretne veled, már rosszat sejtesz… Van valakije? De rosszabb a helyzet, elmondja azt, ami már hetek, hónapok óta érlelődik benne: „válni akarok”.

Először nem hiszed el. Aztán elképedsz, mert nem hitted, hogy ennyire rossz a helyzet. Majd borzasztóan dühös leszel. Ha gyerek is van a családban, csak tovább romlik a helyzet.

Összeomlás

Ilyenkor a legtöbb nő elveszti az önbizalmát. Megalázottnak, dühösnek érzi magát, és persze felbukkan a szégyenérzet is: „mit szólnak az ismerősök, ha megtudják?”. A nő ilyenkor úgy gondolja: biztosan arra asszociálnak, hogy nem volt elég jó a férjnek. Pedig legtöbbször nem ez az oka sem a félrelépésnek, sem a válásnak.

Íme, néhány tipp azoknak, akik nincsenek ilyen jó helyzetben. Talán segíthet, hogy lélekben helyre tudd tenni a dolgokat, és minél hamarabb „talpra tudj állni”.

Elfogadás

„Mindegy úgy történik, ahogyan lennie kell.” Közhely ez a mondat, mégis, ha elhiszed, könnyebb elfogadni, és persze feldolgozni a történteket.

Lemondás

Ha nem tagadod le (a csigaházadba húzódva) a fájó valóságot, új lehetőségek nyílhatnak meg előtted. Talán a valóság elodázása hátráltatja leginkább ennek a nehéz időszaknak az átvészelését. Ha már elismered, hogy ilyen helyzetbe kerültél, könnyebben igénybe veszed a segítséget, melyre szükséged van.

Tanulj a hibákból!

Milyen igaz az a közmondás, miszerint: „Segíts magadon, Isten is megsegít.” Mert senki nem tud – akar – segíteni, ha nem hagyod! Talán már a váláshoz is a kölcsönös alázatosság hiánya vezetett. Akár az egyik, akár a másik fél volt a hibás, mindenképpen hiányzott a tolerancia, és az ego került előtérbe. Soha nem késő tanulni a leckéből: csak annyi tiszteletet várj el, amennyit te magad is adsz!