Kevés magától értetődőbb közhelyet ismerünk az emberi kapcsolatokról, mint azt, hogy a középkorú férfiak a kortársaik helyett a huszonéves nőkre buknak. Most már tudományos magyarázatuk is van erre. A politikailag nem túl korrekt magyarázatért az evolúciós biológia felé terelnek a kutatók, egész pontosan arról az evolúciós örökségről van szó, amely kódolja bennünk, hogy bármit teszünk is a partnereink kiválasztása érdekében, annak a génjeink továbbadása a legfontosabb mozgatórugója. Nemrég két tanulmány is készült, amely tudományos magyarázatot ad arra, miért olyan kiszámítható, hogy a férfiak megfordulnak a huszonéves nők után.
Finn kutatók több mint 12 ezer férfit és nőt kérdeztek meg arról, hogy hány éves a partnerük, és hány éves az, akit a legvonzóbbnak találnak vagy akiről fantáziálnak. A nemrég megjelent tanulmányukból az derült ki, hogy a férfiaknál a 24-25 év lett a mágikus szám: az idősebbek a fiatalabb nőket tartották vonzónak, de a húszas éveik elején járó férfiaknak is ez a korosztály jött be a leginkább, vagyis ők a náluk idősebb nőkhöz vonzódtak.
A turkui Abo Akademi Egyetem pszichológusai ugyanakkor arra jutottak a nők a velük egykorú, esetleg kicsit idősebb férfiakat részesítették előnyben, és ez nagyjából a teljes élettartamukra érvényesnek tűnt.
A legkézenfekvőbb magyarázat arra, hogy a férfiak miért érdeklődnek ennyire a 24-25 éves nők iránt, az, hogy a nők ebben a korban a legtermékenyebbek, a szaporodást irányító gének pedig fiatal partnert akarnak. Evolúciós szemüvegen keresztül ez úgy néz ki, hogy azok a férfiak, akik a húszas éveik közepén lévő nőkkel létesítettek szexuális kapcsolatot, több utóddal számolhattak, mint a többi férfi. Ez magyarázza azt is, hogy miért az előnyös külső irányítja a vonzalmakat: ez a tulajdonság ugyanis jelzi a nők korát, a kor pedig jelzi a nők termékenységét. Vagyis az evolúciós taktika diktálja, hogy a férfiak a fiatalabb és/vagy szebb nőkhöz vonzódjanak, hiszen ők feltehetően több gyereket szülnek majd. Ez logikusnak tűnik, ha azt vesszük, hogy a ma élő férfiak ősei mind olyan férfiak voltak, akik termékeny nőkkel létesítettek sikeres szexuális kapcsolatot. Akiknek ez nem jött össze, azok menet közben eltűntek az evolúciós süllyesztőben.
Az evolúció azonban ezt a szükségszerűséget is képes árnyalni, legalábbis ha azt a vizsgálatot vesszük, amelyet Dr. George Fieldman pszichológus végzett el, és amelyből kiderül, hogy a szépség talán még a fiatalságnál is fontosabb a férfiaknak. A kísérletében részt vevő férfiak ugyanis a számukra bemutatott kínálatból a szép nőket választották, függetlenül attól, hogy fiatalabbnak vagy idősebbnek gondolták-e őket. Vagyis inkább megkockáztattak volna egy kapcsolatot egy idősebb nővel, aki talán kevesebb utódot hoz a világra, de azok legalább szépek lesznek, mint egy fiatal, de nem túl szép nővel, akinek feltehetően az utódai sem lennének túl szépek. Egy szép utód előtt ugyanis fajfenntartás szempontjából sokkal sikeresebb jövő áll. Vagyis a szépség sokkal többet jelent a férfiaknak, mint pusztán egyszerű utalást a nők korára.
George Fieldman szerint ez a fajta szexuális vonzalom mindaddig erős marad, amíg a nők a húszas éveik közepén érik el a termékenységük csúcsát, megjegyzi ugyanakkor, hogy ez az ösztön a fogamzásgátlás nélküli környezetben alakult ki, viszont ahogy egyre többet tudunk meg magunkról és a szaporodásunk működéséről, úgy egyre kevésbé kapcsoljuk össze a nemiséget az utódlás kérdésével. Vagyis van egy kis fennakadás a korábban jól bejáratott rendszerben, hiszen a férfiak továbbra is úgy vannak beprogramozva, hogy a huszonéves nőkre vágyjanak, de ez a vágy a fogamzásgátlás miatt nem feltétlenül ölt majd testet utódokban is.
Fieldman szerint épp ezért nem kizárható, hogy egy új szelekciós folyamat zajlik éppen, és lehet, hogy például évszázadok vagy évezredek múlva a már gyerekes nők számítanak majd a legvonzóbbnak a férfiak szemében, mert nekik bizonyítékuk is van a termékenységükre, nem csak ígéretük, mint a huszonéves nőknek.
Egyelőre azonban az evolúciós örökség az oka annak is, hogy a negyvenen felüli nők és férfiak is arról panaszkodnak, hogy nem veszik észre őket az általuk vonzónak talált szexuális partnerek. Csak míg ezt a nők a kortársaiktól, és nem az egyetemista korú fiúktól várnák el, addig a férfi kortársaik kifejezetten a huszonéves nők érdeklődését hiányolják. A finnek tanulmánya magyarázatot ad a nők panaszára, hiszen az evolúciós csomag terhét cipelő férfi kortársaik az említett okokból kifolyólag nem a negyvenes, hanem a húszas éveikben járó nők figyelmét keresik. De akkor miért panaszkodnak a negyvenes és ennél idősebb férfiak?
Leginkább azért, mert nincs egy tűzpiros Ferrarijuk. Megmagyarázzuk. Hogy mire jó az a tűzpiros Ferrari, amelyre a férfiak a közhely szerint egy bizonyos kor után olthatatlan vágyat kezdenek el érezni, és a tehetősebbek akár a bankszámlájuk jelentős megcsapolásának az árán ki is elégítik ezt a halaszthatatlannak tűnő szükségletet? Ha tudományos alapokra helyezzük a kérdést, akkor kiderül, hogy nagyon is megéri: egy sportautós középkorú férfi ugyanis sokkal nagyobb eséllyel hódíthat meg egy fiatal nőt, mint egy sportautós fiatal férfi (az utóbbinak tehát nem is nagyon éri meg ilyen dolgokra elvernie a pénzét). A fiatal nőket ugyanis – és itt megint csak evolúciós szempontokat veszünk alapul – az idősebb ÉS tehetősebb férfiak érdeklik, vagyis egy idősebb, de csóró férfi nem nagyon rúg labdába nálunk.
A tudósok munkájából kiderült, hogy nem feltétlenül a Ferrari által megtestesített anyagi biztonság jelenti a legfőbb vonzerőt, hanem az, hogy ezek a Ferrarival rendelkező férfiak még élnek. Igen, az ő aranyéveik a fiatal nőknek azt az evolúciós szempontból fontos üzenetet küldik, hogy a génjeik erősek, ők maguk pedig ellenállóak. Ezt a vonzalmat tehát abból a korból eredeztethetjük, amikor az emberek örültek, ha kihúzták harminc-negyvenéves korukig, vagyis ha valaki megérte az ötvenet, esetleg a hatvanat, az azt jelentette, hogy genetikailag nagyon erős csomagot kapott az élethez, és ez reprodukciós szempontból szerfölött vonzó tulajdonságnak számít. Annyira, hogy még ma is hat a választásainkra.
A nőket ezekben az esetekben az csábítja el, hogy egy férfi a genetikai és a vagyoni előnyeiket egyszerre tudják felmutatni. Egy fiatal férfi is nyújthat ugyan anyagi biztonságot, de az ő esetében a nő nem tudhatja, hogy ez meddig tart, semmi garanciát nem kap ugyanis arra, hogy a fiatal partnere sokáig fog élni.
Evolúciós összefüggésben tehát a nők azt tartják vonzónak az idősebb férfiakban, hogy képesek jelentős forrásokkal beszállni egy kapcsolatba, és ezzel segíteni az utódok felnevelésében. De tudat alatt a férfiakat is az utódok motiválják, amikor egy huszonéves nő után fordulnak meg, mert ezek a nők a termékenységük teljében vannak.
És végül még egy adalék a sportautóhoz kapcsolódó sztereotípiákhoz. Ha azt gondolták, hogy a férfiak kapuzárási pánikból fektetnek be komoly összegeket ezekbe a kiegészítőkbe, akkor a tudomány mai állása szerint tévednek: nem a saját középkorúságuk miatt esnek ugyanis kétségbe, hanem a feleségük reprodukciós pályafutásának a közeledő vége miatt. Ezért érzik szükségét, hogy ismét fiatalabb nőket kezdjenek el meghódítani. Az életközépi válság például elkerüli azt az ötvenéves férfit, aki egy 25 éves nőt vesz feleségül, de egy 25 éves férfinak már szembe kell néznie vele, ha egy 50 éves nőt vesz el.
Vagyis nem a férfi középkora a döntő, hanem a nőé, a sportautóval pedig nem a saját fiatalságukat próbálják visszaszerezni, hanem a menopauza küszöbén álló feleségüket próbálják lecserélni egy még termékeny fiatal nőre.