Reuma - Galenus tévedése

Dr. Szendei Ádám, az egészségügyi ismeretterjesztés egyik nagy alakja az orvostudomány szerencsétlen kifejezésének, sőt ártalmas történelmi terhének nevezte a "reuma" szót, amelyet az i. e. II. században Galenus használt először. Ő úgy vélte ugyanis, hogy testnedvek (reuma - 'nedv') megromlása okozza a betegségeket, közöttük a mozgásszervekét is. Azóta maradt ránk megtévesztő gyűjtőfogalomként a reuma kifejezés az ízületek, az inak, az izmok, a csontok, az idegek sokféle okból és módon bekövetkező, fájdalommal járó megbetegedéseire utalva. Tehát, aki azt mondja, "Reumám van", az alig fogalmaz pontosabban, mintha azt mondaná: "Nem vagyok teljesen egészséges". Leginkább az ízületek gyulladásos megbetegedéseit sorolják ebbe a kategóriába. Ismerjük meg ezek közül a leggyakrabban előfordulókat!

Elsősorban gyermekkorban (6-12 év között) fordul elő, 25 éves koron túl már igen ritka megbetegedés az ún. reumás láz. Streptococcus-fertőzések (gennyes torokgyulladás, skarlát stb.) után 2-3 héttel jelentkezhet. Jellemzője, hogy a kórokozó testfehérjéi a szervezet védekezésként termelt ellenanyagaival mérgező immunkomplexeket alkotnak, melyek a szív minden rétegében, az agyban, az erekben, a nagyízületekben, a bőr alatti kötőszövetben is kiválthatnak gyulladásos folyamatot. Az ízületi fájdalom jellemzően egyik ízületről a másikra vándorol, a reumás láz okozta ízületi gyulladások főként a könyök-, térd-, boka- és csuklóízületeket érintik, de ezek maradandó károsodás nélkül gyógyulnak. Ez a betegség régen rettegett volt a szív működésében okozott, nehezen kezelhető károsodás miatt. Legsúlyosabb szövődménye a reumás szívbillentyű-betegség (billentyűszűkület vagy billentyűelégtelenség), amely hosszabb idő után keringési elégtelenséget okozhat. Ma már azokban az országokban, ahol a streptococcus okozta légúti fertőzéseket idejében, megfelelő antibiotikumokkal gyógyítják, alig fordul elő, viszont a harmadik világ országaiban még mindig gyakori.

Fertőzéses eredetű ízületi gyulladások

Nemcsak a Streptoccoccus, hanem például a Pneumo-, a Meningo- és a Staphilococcus, valamint a Brucella is okozhat gennyes ízületi gyulladást, de ezek is ritkán fordulnak elő. Az orvostudomány fejlődésének köszönhető a többi, fertőzéses eredetű ízületi gyulladás esetszámának csökkenése is. A tuberkulotikus ízületi gyulladás például a rendszeres BCG-védőoltás és a célzott antibiotikus kezelés bevezetése előtt pusztított, manapság a fejlett országokban ritkán fordul elő. A betegség kórokozója a tébécéért is felelős Koch-bacilus. Az ízületeket és a csontállományt külön-külön vagy együtt is károsíthatja, és súlyos csontdeformitást, az elváltozás elhelyezkedésétől függően ízületi vagy csigolyamerevséget okozhat.

Egyik ismert formája a csigolya-károsodást követő púp. A tébécés csigolyagyulladás a lágy részekre, és akár a lágyékszalagig is terjedhet, ezt nevezik hidegtályognak. A betegség prognózisa a kezelési módszerek fejlődésével sokat javult, súlyos kimenetelű formái ma már csak kivételesen fordulnak elő. Jó tudni, hogy egyes szexuális úton terjedő betegségeket is kísérheti ízületi gyulladás. Például, ha a gonorrhoea által okozott húgycsőgyulladást nem kezelik ki maradéktalanul, a fertőzés után néhány héttel ízületi gyulladás formájában is jelentkezhet, többnyire a térd vagy a boka ízületet érintve. AIDS-betegeknél is kialakulhat ízületi gyulladás.
Bakteriális fertőzés utáni gennyes gyulladás, illetve ennek következtében kialakuló ízületi elváltozás, mozgáskorlátozottság bekövetkezhet az ízületi tokot érintő nyílt törések kapcsán is.

Felnőtteket érinti a reumás ízületi gyulladás

Autoimmun betegség a reumás ízületi gyulladás (rheumatoid arthritis), amely többnyire a fiatal felnőttkorban, vagyis a 25-40 éveseknél jelentkezik. Ismeretlen eredetű betegség, hátterében az immunrendszer zavara áll. Jellemző rá a periodikusság: időnként megnyugvó, javuló, majd ismét fellángoló, rosszabbodó, krónikus lefolyású gyulladás. Először a kéz és láb kisízületeit támadja meg: a kézujjak utolsó perceinek duzzanatával, fájdalmas merevségével kezdődik. Az ízületek és az ízületeket körülvevő szövetek duzzadtak, fájdalmasak, vizenyősek lesznek, rajtuk erős bőrpír látható. Az ízület mozgása korlátozottá válik, különösen pihenést követően, jellemző a reggeli merevség. A betegség idültté válásával az ízület belhártyája megvastagszik, az ízületi felszínek roncsolódnak, ami az ízületi tok és az azt körülvevő kötőszövetes rendszer mozgáskorlátozottságát eredményezi, az ízületek, ujjak deformálódnak: behajlított állapotuk rögzül.

Megállapítható a reumás ízületi gyulladás diagnózisa, ha a következő tünetek közül legalább négy jelen van: a reggelenként több mint egy órán keresztül fennálló ízületi merevség, legalább három ízületi terület érintettsége, a kis ízületek gyulladása, mindkét oldalon azonos régió érintettsége, a bőrben megfigyelhető reumás csomók, vérből az ún. reuma faktor kimutathatósága és a röntgenvizsgálat során észlelhető elváltozások.

A betegség legkorábbi szakaszában meghatározó az ízületi gyulladás, a korai - középső szakaszban jellemző a mozgási nehezítettség, a mozgáskorlátozottság, az izomsorvadás, illetve a lágyrészek elváltozása; a csomó, az ín- és ínhüvely-gyulladás. A középső szakasz vége felé már dominál az ízületpusztulás - ilyenkor porc- és csontpusztulás, előrehaladott állapotú ízületi deformitás, izomsorvadás és lágyrész-elváltozás is jelentkezik.

A késői szakaszban a deformitások a meghatározók, a porcos-csontos összenövések miatt ágyhoz, kerekesszékhez kötött a beteg.
A reumás ízületi gyulladás kezelésében a gyógyszerek (a folyamatot fékező bázis- és a tüneti terápia) mellett szükség lehet sebészeti megoldásokra is, és nagy szerepe van a fizioterápiának, a gyógytornának is.