Az édesítők gyakorlatilag mindenhol jelen vannak az élelmiszer-áruházak polcain: megtalálod őket például a cukormentesként hirdetett üdítőben, édességben, rágógumiban, gyümölcslében vagy joghurtban. De egyáltalán milyen anyagok ezek, s milyen szerepet töltenek be az étrendedben?

A cukor helyettesítésére alkalmas szerek a táplálkozástudományi szakértők besorolása alapján négyféle csoportra oszthatóak: léteznek mesterséges változatok, cukoralkoholok, új generációs édesítők és természetes alternatívák.

Mesterséges édesítők

A kálium-aceszulfám (más néven aceszulfám-K) olyan fehér, kristályos por, amely megjelenésre hasonlít a cukorhoz, ám kétszázszor édesebb annál. Az emberi szervezet gyakorlatilag semmit sem kezd vele, változatlan formában kiürül. Nincs szénhidráttartalma, cukorbetegek is fogyaszthatják. A napi megengedett beviteli mennyiség testsúlykilogrammonként 9 milligramm, amit több doboz „édeske” egymás utáni elmajszolásával lehet kivitelezni, normális használat mellett kizárt a túladagolás. 1967-ben fedezték föl Németországban, népszerűsége azóta töretlen.

Az aszpartam is az 1960-as évek óta gazdagítja az élelmiszeripari palettát, és ugyancsak fehér, kristályos por. Két aminosavból áll, ezek egymáshoz való aránya szerint 160-220-szor édesebb a szacharóznál. Savas-vizes oldatban vagy melegítéskor azonban elveszíti édes mivoltát, s akár mérgező metanol is keletkezhet a kémiai folyamatok során. Szénhidrát tartalma szintén nulla, testsúlykilogrammonként 40 milligrammot szabad fogyasztani belőle.

Cukoralkoholok

Az eritritol természetes úton képződik a cukrokból, például a gyümölcsökben található fruktózból, tehát megtalálható például a dinnyében, a szőlőben és a borban. Persze, ez nem az a fajta alkohol, ami a szeszesitalok lényeges összetevőjét adja, így nincs bódító vagy véralkoholszint-növelő hatása. Kicsit kevésbé édes, mint a cukor, de grammonként 0,1-0,3 kalóriát rejt. A bevitt mennyiség legalább négyötöde 24 órán belül, a vizelettel együtt távozik a szervezetből. Önmagában fémes utóíze van.

A szorbitolt keményítő erjesztésével állítják elő kukoricából, búzából vagy burgonyából. Kristályos por vagy szirup formájában kapható. Körülbelül feleannyi kalóriát tartalmaz, mint a cukor – grammonként négy helyett kettőt – és előnye, hogy cukorbetegek is fogyaszthatják, mert a lebontásához nem kell inzulin, ám a diétájukba be kell számítani, hiszen szénhidrát. Hátránya, hogy az emésztőszervi gondokkal küszködők számára akár tilos is lehet, mert gázképződést, puffadást és hasmenést eredményezhet.

A xilitol (azaz nyírfacukor) is divatos opció mostanság, mert egyszerű vele bánni: pontosan ugyanannyi kell belőle a receptekhez, mint a cukorból, csak feleannyi kalóriával számolhatunk. Egyes kutatások szerint kedvezően hat a fogakra, míg mások ellenérvként említik a bélproblémákat. Lúgosító és méregtelenítő szerepet is tulajdonítanak neki, például a Candida-diétában kiemelt szerepe van. Olyan népszerűvé vált, hogy már a drogériák polcain is kapható a reform táplálkozás egyéb kellékei mellett.

Újfajta édesítők

A stevia egy dél-amerikai növény levelének kivonata, melyet régóta használnak a népi gyógyászatban. Mivel teljesen természetes és biztonságos, a dietetikusok bárkinek ajánlják a kipróbálását, ám mivel kesernyés utóíze a kész ételekben, italokban is jelen van, nem lesz mindenkinek a kedvence. Nincs szénhidrát tartalma, szirup formában a legelterjedtebb.

A tejcukorból nyert tagatóz is egyre trendibb. Körülbelül olyan édes, mint a cukor, de csak 1,5 kalória van benne grammonként. Segíti a vastagbél flórájának megóvását, de tejérzékenyek nem fogyaszthatják. 15-20%-ban szívódik fel, ami azt jelenti, hogy megdolgoztatja az emésztőrendszert, így időseknek sem ajánlott.

Természetes édesítők

A Magyarországon egyelőre nem elterjedt csoportba tartozik a datolyacukor, amely tartalmazza a gyümölcs összes vitaminját, ásványi anyagát és rostját. A gyümölcslé-kivonat, a méz, a juharszirup, az agavénektár és a melasz is ezt a kategóriát gyarapítja. Mivel kalóriatartalmuk révén nem nyújtanak segítséget a fogyáshoz, elsősorban azok fordulnak hozzájuk, akik kerülik a feldolgozott élelmiszereket, s helyettük természetes anyagokkal szeretnek dolgozni a konyhában.