A férfit a borzasztó érzékcsalódás őrjítette meg, emiatt tépte le magáról a ruhát és marta véresre a testét. Nem kell feltétlenül drogot fogyasztani azonban ahhoz, hogy a horrorisztikus érzés elhatalmasodjon valakin.
Több mint 33 évvel ezelőtt írták le először a Morgellons-szindróma tüneteit. Ekkor ismertette egy angol orvos, Sir Thomas Browne, a különös betegséget, amelyben az abban szenvedők úgy érzik, férgek csúsznak-másznak a bőrük alatt. A Life.hu utánajárt, mi lehet ez a különös betegség.
Az orvos leírása alapján tudjuk, hogy a "féregérzés" mellett a betegek bőre iszonyatosan viszket, sőt úgy érzik, mintha a bőrük alá fúródott élőlények, bogarak és férgek belülről harapdálnák, csipkednék a testüket. Olyan erős ez az érzés, hogy szerencsétlen betegek képtelenek megállni a vakarózást. Véresre vakarják, horzsolják, csipkedik a bőrüket. A betegség tünetei ma sem változtak, annyi a különbség, hogy a laboratóriumi körülmények között vizsgált bőr alatt, a sebekben színes, vörös, fekete és kék rostokat és szemcséket mutattak ki.
Elmagányosodnak és "őrültnek" titulálhatja őket a környezet
A Morgellons-szindrómában szenvedők élete kész szenvedés: az állandó viszketés, bőr alatti mozgás érzése nyugtalanná teszi őket, alig tudnak megpihenni. Mindeközben attól (is) szenvednek, hogy betegségükre az egészségügy nem kínál számukra is elfogadható megoldást. Mivel a betegséget érzékcsalódásként diagnosztizálják, a terápia is erre épül. A betegek számára olyannyira valóságosak a tünetek, hogy egyszerűen nem is értik, miért nem hiszi el a környezetük, ők valóban "fertőzöttek". Egy idő után elzárják magukat a külvilágtól, a családtagjaiktól is, hiszen féltik azokat: így fizikailag és lelkileg is elszigetelődnek, magukra maradnak. Ez egy sor további pszichés problémát és tünetet okozhat. Tárgyi környezetük is szegényessé válik, megszabadulnak a ruháiktól, tárgyaiktól, mindentől, amelyről úgy gondolják, a fertőzés (a bogarak) góca lehet.
Mi okozza a tüneteket?
Joggal merült fel a gondolat, hogy ha az érzékcsalódás több embernél is ugyanazt a jelenséget vizionálja a betegek számára, akkor nem lehetséges-e az, hogy valóban valamilyen "ismeretlen", nehezen beazonosítható parazita áll a háttérben.
Mary Leitao a kétéves kisfia panaszai és tünetei mentén figyelt fel a betegségre. A pici - ahogy a többi Morgellons-szindrómában szenvedő beteg - a bőre alatt futkosó bogarakra panaszkodott, a száján lévő sebben pedig furcsa szálakat észlelt az orvosi végzettséggel rendelkező édesanyja. Leiato 2006-ban létrehozott egy weboldalt, majd egy magánszervezetet is, melynek célja az volt, hogy összegyűjtse és dokumentálja a világ minden pontjáról a Morgellons-szindrómás betegek adatait. Fő célja azonban az volt, hogy az egészségügy vegye komolyan a betegség tüneteit, és tudományosan foglalkozzon a problémával.
A szervezet hatására 2008-ban el is indult egy négy éven át tartó kutatás, amely rendkívüli aprólékossággal vette szemügyre a kutatásba bevont 115 beteget. Pszichológiai, bőrgyógyászati, belgyógyászati vizsgálatokat végeztek, illetve laboratóriumi elemzéseket a betegek bőr- és vérmintáiból.
Az eredményeket 2012-ben a PLoS One közölte, és nagy valószínűséggel az eredmények nem támasztották alá Mary Leitao feltételezéseit, sőt tulajdonképpen úgy tűnik, hogy maga a Morgellons-szindróma több betegség tüneteiből "épül fel".
- A betegek túlnyomó része középkorú, fehér nő.
- A hajminták döntő többségében drogmaradványokat tudtak kimutatni (kokain, amfetamin).
- A bőr laboratóriumi vizsgálata alapján egy sor bőrbetegséget - allergiás reakciókat, gombás fertőzést - állapítottak meg.
- a sebekben található titokzatos szálak és szemcsék minden kétséget kizáróan a külső környezetből kerülhettek a "bőr alá", hiszen pamut és szintetikus szálakként azonosították azokat a kutatók.
- A kutatásban részt vevő betegek egyéb neurológiai panaszokkal is rendelkeztek.
A kutatás eredménye az volt, hogy a betegek gyógykezelése a pszichológiai, pszichiátriai eszközökkel orvosolható betegségek körébe tartozik.