Mifelénk az a mondás járja, hogy a lakásban nincs helye az állatoknak. Soha nem jöhetett szóba az, hogy velünk együtt a lakásba költözzön egy cica vagy egy kutya, bármennyire szerettük volna a testvéremmel. Vannak viszont olyan családok, ahol együtt él az eb akár egészen pici csecsemőkkel is. Egy állatorvossal és egy kutyás családdal beszélgettünk arról, hogy mire kell ügyelni és milyen szabályokat kell felállítani ebben a helyzetben. Az ő tanácsaikat foglaljuk össze Nektek.

Ki a falkavezér?

Először is legyünk biztosak abban, hogy mi vagyunk a falkavezér és a kutya egyértelműen a mi parancsainkat követi, nem önállósítja magát. Ha ez nem így van, akkor vigyük el kiképzésre, illetve olvassunk utána különböző technikáknak, hogyan biztosíthatjuk hatalmi pozíciónkat a kutyával szemben.

Teszteljük a kutyát gyerekekkel!

Bizonyára akad a családban vagy a baráti körben egy gyerkőc, akivel ezt letesztelhetjük. Vigyük el a kutyát, és nézzük meg, hogy mit csinál, amikor egy kisgyerek nyúzza. Szereti-e egyáltalán a gyerekeket? Elég türelmes-e vele kedvencünk?

Legyenek határok!

Ha eddig nem voltak határok, hogy hova nem mehet a kutyus, akkor mindenképpen jelöljünk ki ilyeneket. Például a gyerekszobának kinevezett helyiséget vagy a kanapét. Nehéz dolgunk lesz, ha nem így neveltük az ebet az első naptól kezdve, de ez elengedhetetlen ahhoz, hogy biztosak legyünk abban, nem fog engedély nélkül a gyerek közelébe lopózni.

Hogy jól induljon a kapcsolat!

Amikor megérkezik az új családtag mutassuk be a kutyának, hagyjuk, hogy megszagolgassa, megismerkedjen vele. Ne tegyünk hirtelen, riadt mozdulatokat! Jó, ha ilyenkor legalább még egy személy velünk van, aki szükség esetén megfoghatja a kutyát.

Büntetés és jutalmazás

Soha ne hagyjuk őrizetlenül együtt a babát és a kutyát, bármilyen jól neveltnek is tűnik házi kedvencünk. A kisgyereknek lehetnek olyan hirtelen mozdulatai vagy adhat ki olyan hangot, amire a kutya nem várt módon reagálhat. Mielőtt – felügyelet mellett - a gyerek közelébe engednénk az ebet, a különböző viselkedési formákat a jutalmazás és a büntetés technikájával erősítsük meg a kutyában.

Amikor a gyerkőc elkezdi húzni-vonni és a fülét tépni, szintén szánjunk arra időt, hogy jutalmazzuk a türelmét, és büntessük meg, ha nem megfelelően viselkedik. Persze ne legyünk vele túl agresszívak! Arra nincs szükség, hogy órákon keresztül büntetésben legyen, hiszen a kutya ezt nem fogja megérteni, fontos, hogy őt is biztosítsuk az állandó szeretetünkről. Legyünk vele mindig határozottak! A gyermeknek is meg lehet és meg kell tanítani azt, hogy mi az, amit megtehet a kutyával és mi az, amit nem.

Ne hanyagoljuk el!

Amikor egy új élet költözik a házba a kis kedvencből második lesz. Ezt a kutya érezni fogja, s ha túlságosan elhanyagolják, akkor éreztetni is. Gondoskodjunk róla, hogy mindig legyen „kutyás program”, kérjünk meg akár egy jó barátot vagy egy családtagot, hogy sétáltassák meg az ebet, ha nekünk nincs erre elegendő időnk.

Higiénikus a lakásban a kutya?

Sokan a higiénia miatt idegenkednek attól, hogy egy csúszó-mászó kisgyerek és egy kutya együtt lakjon a lakásban. Valóban több figyelmet kell fordítani a takarításra, de ez akkor is így lenne, ha csak a négykézláb mászó babáról kellene gondoskodnunk. Az ő érdekében valószínűleg többet takarítanánk az átlagosnál kutya nélkül is, tehát nem feltétlenül a lakás takarítása igényel több munkát, hanem a kutya tisztán tartása. A séták után egy nedves törlőkendővel gyorsan megszabadulhatunk a tappancsokon lévő kosztól, fésüléssel pedig a sárdaraboktól. Mivel a kutyát olyan sűrűn nem szabad fürdetni, így ki kell békülnünk a gondolattal, hogy néha bizony koszos lesz a kutya.

Ami az allergiát illeti, a kutatások azt bizonyítják, hogy a házi állatokkal együtt élő gyerekek kevésbé hajlamosak az allergiára, mivel szervezetük fokozatosan hozzászokik az allergénekhez és az immunrendszerük nem lesz olyan érzékeny ezekre az anyagokra.