Az érgyulladás kiváltó faktorai kevéssé ismertek. Feltételezhető, hogy az immunrendszer valamely okból bekövetkező kóros aktiválódása áll a háttérben.

Ennek elindítója lehet bármely antigén, ami származhat kórokozóból, gyógyszerből is. Nem egy esetben valószínű a genetikai meghatározottság, hajlam szerepe.

A vasculitisek gyakran nem folytonosan, hanem szegmentálisan alakulnak ki, vagyis nem hosszú érszakaszok betegszenek meg, hanem csak az erek hosszabb-rövidebb részletei. Magát a károsodást úgy lehet elképzelni, hogy az elváltozások kialakulásáért felelős antitestek, immunkomplexek vagy T-limfociták megtámadják az erek bizonyos szakaszait. A „támadás” helyén heves immunreakció zajlik le, vagyis lokális gyulladás alakul ki.

A gyulladás csökkenésével az érfal szerkezete átalakul: az egészséges állapotban jellemző hám-rugalmas réteg-izomréteg-kötőszövetes réteg egység megbomlik, és helyét fokozatosan rugalmatlan, heges kötőszövet foglalja el. Mivel a vasculitisek főként (de nem kizárólag) a verőereken fordulnak elő, gyakran kialakul az érintett artéria elzáródása, az érszakasz ellátási területébe tartozó szervek következetes károsodásával.

A betegség lefolyása lehet folyamatos, vagyis intermittáló. A panaszok fennállhatnak folyamatosan, vagy jelentkezhetnek szakaszosan. A szervezetben egyidőben több területen is aktív lehet a folyamat, ám lokalizálódhat csak egy körülírt szervre is.
 

A vasculitisek tünetei

A szisztémás vasculitisek általános tüneteket is okoznak. Ezek a szervezetben zajló gyulladásos folyamat következtében alakulnak ki. A láz, általános gyengeség, testsúlycsökkenés, fokozott izzadékonyság olyan kórjelek, melyek számos egyéb betegségnél is előfordulnak.

A reumatológiai panaszok, mint az izom- és ízületi fájdalmak, gyakran kísérői a vasculitiseknek. Az egyes vasculitis típusok speciális tünetekkel rendelkeznek annak alapján, hogy az adott kórképben a szervezet melyik területén alakul ki az erek gyulladása.

Diagnózis

Részletesebb vérvizsgálatokkal a kísérő fizikális tünetek ismeretében viszonylagos biztonsággal megállapítható a vasculitis típusa. Legtöbbször szükség van a vasculitisben érintett szervek részletes vizsgálatára is, hogy a szervkárosodás mértéke megítélhető legyen. Az érintett szervek szövettani vizsgálata (biopszia) csaknem mindig szükséges. Ennek során az erekben zajló folyamatokra is fény derülhet, ha a biopsziás minta tartalmaz olyan érszakaszokat, amelyeken éppen aktuálisan kimutatható a vasculitis fennállása.

Kezelés

A vasculitisek kezelése szteroidokkal, az immunrendszer működését módosító, illetve a rosszindulatú daganatok kezelése során is alkalmazott készítményekkel lehetséges. Ezen gyógyszerek mellékhatásspektruma nagyon széles, és a gyógyszer alkalmazása során súlyos komplikációk léphetnek fel. Emiatt a vasculitisek kezelése csak kellőképpen felkészült gyógyközpontokban lehetséges.

A kezelések hosszadalmasok, több alkalommal, több napon keresztül tartanak, kórházi bennfekvést igényelnek. A vasculitises betegek élethosszig tartó szoros követést és rendszeres állapotfelmérést igényelnek a betegség egyensúlyban tartásának, a további károsodások megelőzésének érdekében.