Az éjszakai asztma

Nagyon gyakori típusa az asztmának, valamint a betegek több mint 90 százaléka tapasztal éjjelente zihálást vagy köhögést. Az asztmás tüneteket leggyakrabban éjfél és reggel 8 között szokták észlelni. Emiatt gyakori az álmatlanság és az alvás nélkülözése az asztmás betegek körében. Az alvászavar az asztmásoknál emiatt azt is jelenti, hogy a betegségük nincs megfelelően kezelve és ideje lenne újra ellátogatni orvosukhoz, asztmájukat felülvizsgáltatni.

Egy asztmás beteg tüdőfunkciói akár a felére is csökkenhetnek egy-egy éjszakai periódus során. Az okok nem teljesen egyértelműek, viszont ami biztosan szerepet játszik:

• poratkák vagy állatok
• különböző hormonok szintjének változása (koleszterin, hisztamin vagy adrenalin), amelyek következtében a légutakban is változások zajlanak
• hosszabb időn keresztül asztmás tüneteket előidéző faktoroknak való kitettség a hálószobában
• a gyomorsav visszaáramlása a nyelőcsőbe a lefekvés után (gyomorégés és asztma)
• késői reakció a napközben fellépő asztmát előidéző tényezőkre
• a légutak lehűlése görcsöket okozhat
• orrmelléküreg-gyulladás vagy orrfolyás
• alvás közbeni légzésszünet

Létezik egy módszer az éjszakai asztma tesztelésére, felmérések segítségével, amelyek a tüdőből kifújt levegőt vizsgálják (kilégzéskor) este és később, reggel. Ezt egy speciális mérőműszerrel vizsgálják, amelyet az asztmás teszteknél szoktak használni és a levegő áramlásának sebességét méri. Egy asztma-specialista segítségünkre lehet abban, hogy hogyan kell megfelelően használni ezt.

Egészségügyi tényezők, amelyek asztmához hasonló tüneteket produkálnak:

Különböző betegségek és tényezők okozhatnak asztmaszerű problémákat, amelyek még nehezebbé teszik az orvosok számára a megfelelő diagnózis megállapítását.

A szívvel kapcsolatos asztma (asthma cardiale)

Ez a fajta betegség főleg az idősebb embereket érinti, főleg azokat, akik zihálnak, és légzési problémáik vannak szívelégtelenség miatt. Mikor a szív túl gyenge ahhoz, hogy megfelelően pumpálja a vért, a folyadék a tüdőben fog felhalmozódni és ez okozza a zihálást, a levegő kapkodását is. Egy mellkasröntgen-felvétel segíthet megállapítani a szívelégtelenséget, mivel így észrevehetővé válik a megnagyobbodott szív (ami a szívelégtelenség jele) és a tüdő folyadéktól megduzzadt szövetei. A szívelégtelenség kezelésére gyakran vízhajtókat írnak fel, amelyek segítenek a tüdőnek megszabadulni a felesleges folyadékmennyiségtől és olyan gyógyszereket, amelyek segítenek a szív izmainak a hatásosabb pumpáláshoz. Ha a szívproblémákat kezelik, a zihálást is abba fog maradni. Néhány ember esetében a két betegség (asztma és szívelégtelenség) egyszerre is előfordulhat, számukra szükséges mind a két betegség kezelése, hogy javítsák életszínvonalukat.

Az edzéskor kialakuló asztma

A sportolás sok esetben egyik kiváltó oka az asztmának. Az általa okozott tünetek közé tartozik a mellkasi szorító érzés, a levegő kapkodása és az asztmások esetében 80-90 százalékban a köhögés is. Az asztma tünetei általában a sport megkezdése utáni 10. perc körül kezdenek megjelenni vagy a foglalatosság utáni 5-10 percben. Ennek ellenére olyan emberek is vannak, akik a tüneteket 4-8 órával a sportolás után észlelik. Ez a fajta asztma jellemző minden korban, de a leggyakoribb azon fiatal felnőttek esetén, akik már gyerekkorukban is asztmásak voltak. Bármilyen atlétát érinthet a betegség, attól függetlenül, hogy csak otthoni sportoló, profi vagy esetleg olimpikon.

A legtöbb asztmás esetében ez a betegség kezelhető és megelőzhető, ezért a beteget nem szabad eltiltani a sportjától.  A rendszeres mozgás jót tesz a szívnek, a keringési rendszernek, az izmoknak (a légzési izmoknak is) és a mentális egészségnek is. Ennek ellenére sajnos nem segít az asztma kezelésében.

A sportolás közben létrejövő asztma olyan asztmás tünetek együttese, amelyek a mozgás hatására kerülnek felszínre. Ha a tesztek először nem mutatnak egyértelmű eredményt, akkor érdemes lehet légzési vizsgálatokat végezni nyugalmi állapotban és sportolás után.

A szénanátha és az asztma

Egyértelmű kapcsolat van a szénanátha és az asztma között. A kérdést, miszerint melyik alakult ki hamarabb (a szénanátha vagy az asztma) nem könnyű megválaszolni. A szénanátha rizikófaktorként jelenik meg az asztmásoknál, mivel az asztmások több, mint 78%-a szénanáthában is szenved.

Az asztmások közül sokaknak erőteljesebben jelenik meg az asztma, valamint az orrüreggel kapcsolatos tünetek (tüsszentés, vérbőség, orrfolyás és viszkető érzés az orrban) vagy egyszerre vagy közel azonos időben. Másoknál a szénanátha okozta roham előtt vagy után jelenik meg az asztma. Ma már tudjuk, hogy szinte minden olyan ember, aki allergiás asztmás szintén szenved szénanáthában is. Továbbá tudjuk azt is, hogy a szénanáthások körülbelül egyharmada lesz később asztmás. Azok, akik mindkét betegségben szenvednek komolyabb asztmás rohamokra is számíthatnak és erősebb gyógyszerekre lesz szükségük, hogy megelőzzék az asztmás tüneteket.  Azoknak az embereknek, akik szénanáthásak, nagyon kell figyelniük arra, hogy ha szűnni nem akaró köhögést vagy zihálást tapasztalnak, arról értesítsék rögtön orvosukat. Néha azért végeznek allergiateszteket, hogy az allergiát körüljárják, és létezik az úgynevezett immunterápiás eljárás, amely során az asztmát kiváltó szereket adnak a betegnek, ezáltal edzik immunrendszerét, hogy a későbbiekben csökkentsék az asztmás tüneteket. Az asztmás betegség könnyebben kimutatható egy olyan teszttel, amely a tüdő funkcióit vizsgálja.

A lehetséges okok, amelyek miatt kapcsolat van a szénanátha és az asztma között:

• az orrüreg és a hörgők nyálkahártyája igen hasonlítanak egymáshoz, sejtjeinek membránjai majdnem ugyanolyan anyagból épülnek fel
• a felső légutak idegei kapcsolódnak az alsó légutak idegeihez. Mind a kettő légút ugyanannak a külső környezetnek van kitéve légzéskor. Amikor az allergének elérik az orrlyukat, stimulálják az ott lévő idegeket. Ennek következményéül olyan reflex jön létre, amely megjelenik az alsó és felső légutakban is. Az orrlyukakban ennek hatására nyálka és folyadék felhalmozódása következik be, míg a tüdő hörgőiben összehúzódásokat okoz és talán még akut asztmát is.
• az orrban lévő vérbőség szájon át való légzéshez vezet. Emiatt a levegő átugorja az orr szakaszát és nem szűrődnek ki az allergén és irritatív anyagok, valamint nem melegszik fel és nem lesz nedves a bekerülő levegő. Ez a fajta levegő kiválthat túlérzékenységi reakciót és végül asztmához is vezethet.
• a nyálka az orrlyukból/orrüregből visszakerülhet az orr felsőbb részébe és onnan lecsoroghat a torokba, különösen alvás közben. Ez a hörgőknél gyulladásos hatású lehet, valamint éjjeli asztmát okozhat.

Orrmelléküreg-gyulladás és az asztma

Az évek folyamán az orvosok kapcsolatot fedeztek fel a két betegség között. Az orrmelléküreg-gyulladásban szenvedő emberek 15 százaléka asztmás (a társadalom 5 százalékával ellentétben). Ennek ellenére a másik oldalon meghökkentőbb az adat, hiszen az asztmások 75 százaléka szintén küzd a másik betegséggel is. Továbbá az asztmás betegek gyakran panaszkodnak arra, hogy a tüneteik csak rontják a másik betegség meglétét. Ennek megfelelően, ha az orrmelléküreg-gyulladást kezelik, az asztma is javulni fog.

Kapcsolatok az orrmelléküreg-gyulladás és az asztma között:

• olyan reflex kiváltása az orrüregben, amely rontja az asztma állapotát
• a fertőzött nyálka az orrüregből a hörgőkbe jutva gyulladást okoz, aminek következtében tüdőgyulladás is kialakulhat, és szintén rontja az asztmás állapotot.