A már 1944-ben felfedezett tünetcsoportról - a névadója, Hans Asperger - szerint korántsem a környezeti hatások tehetnek és nem is a szülők nevelési problémái "okozzák" azok megjelenését. Sokkal inkább eltérő neurológia és genetikai okok állnak a háttérben. Ezt a kijelentést támasztja alá az a megfigyelés is, hogy a vizsgált aspergeres betegek felmenői között, különösen az apák körében szintén megfigyelhetőek voltak az aspergerre jellemző tünetek.

Szemkontaktus nélkül

Nem olyan könnyű azonban kiszűrni a gyerekeknél az Asperger-szindrómát, hiszen amíg kizárólagos életterük a család, a szociális válaszkészség hiánya nem annyira feltűnő. A kommunikációs problémákat, a zárkózottságot pedig könnyen be lehet tudni egyéb más magatartási-viselkedési problémának. Az Asperger jellemzően a már közösségbe került gyerekeknél vehető észre, hiszen az idegen környezet, és az idegen gyerekek kevésbé toleránsak a zavarbaejtő viselkedéssel szemben, másrészt szemetűnővé válhat az aspergeres gyermek szociális készségeinek hiánya. Az hogy nem vesz fel szemkontaktust, nem köszön, nem képes elfogadni a közösség szabályait, nem fogad el utasításokat, vagy éppen nem veszi figyelembe a mellette lévő kortársak igényeit.

Krisztina, aki éppen a negyedik babájával van otthon, kifejezetten jól ismeri azokat a tüneteket, amelyek mentén felismerhető az Asperger-szindróma, hiszen legnagyobb gyermekénél, Péternél (13 éves), négy évvel ezelőtt diagnosztizálták a problémát. Krisztina második gyermeke figyelemzavarral küzd, a harmadik gyermeknél először megkésett mozgás, majd megkésett beszédfejlődést diagnosztizáltak. Nem véletlenül merült fel a családban, a szülőkben a kérdés, hogy vajon a negyedik baba milyen kihívások elé állítja majd a szülőket.

"Ez csak egy állapot"

"Péternél nem vettem észre semmit, egészen addig biztosan nem, amíg velem, velük volt. Persze azt láttam én is, hogy "nem könnyű eset", hogy erős akarata van, hogy kevésbé rugalmas a gondolkodása, de az álmomba se jutott eszembe, hogy a fiam Asperger-szindrómás. A közösségbe kerülés után azonban egy sor probléma jött elő. Péter képtelen volt beilleszkedni a közösségbe, de amikor nevelési tanácsadóba küldtek minket, ott a kétszemélyes, -gyermek-felnőtt- keretek között mindig jól teljesített. Ez így ment évekig. A kortársaival nem tudta megértetni magát, örökké konfliktusokba bonyolódott, rengeteg feszültséget élt át. Egy különösen erőteljes dühkitörés után, amikor tényleg átlépte a normákat, még iskolát is váltottunk, de az sem segített. Aztán a második iskolában kaptunk segítséget. Egy olyan alapítványhoz küldtek minket, ahol már tudták, merre kell keresni a baj okát, bár volt tűnődés, hogy súlyos figyelemzavarról vagy Asperger-szindrómáról van e szó. A vizsgálati hét 3. napján szóltak, hogy az "Asperger nyert". Amikor kimentünk a vizsgálatról, felhívtam a férjemet és elmondtam neki, hogy Péter beteg. Ő erre csak azt mondta, hogy egy daganatos kisgyerek, az sajnos beteg. Ez csak egy állapot, amivel megtanulunk majd együttélni és megkeressük, hogyan lehet segíteni. Így, ezekkel a mondatokkal a lelkemben mentem már haza, és vetettem rá magam az internetre. Mert persze mindent tudni akartam az Aspergerről.

Péter mindent szó szerint vesz

Őszintén szólva azért én ebben az időben már gyanakodtam, hogy valami hasonló dologról lehet szó. A vizsgálati hét előtt három nappal volt az esküvőnk, és Péter valami egészen különösen viselkedett: túl hangos volt neki a zene, haza akarta zavarani a vendégeket, néha felüvöltött. Véget akart vetni az esküvőnek, szemlátomást elviselhetetlen volt számára a sok ember, a nyüzsgés. Azóta se jött azonban elő ennyire durva tünet, bár nagyon figyelek arra, hogyan kommunikáljak vele, hiszen Péter mindent szó szerint vesz, nehezen értelmezi az átvitt értelmet. Fontos figyelembe vennem azt is, hogy gondolkodása nagyon rugalmatlan, amit a fejébe vesz, attól nagyon nehéz eltéríteni. A szociális készségek hiánya azonban a családban nem domborodnak, és Péter kifejezetten szereti a nála kissebbeket, nagyon jól kijön a testvéreivel. Szerencsére családi vállakozásban dolgoztam a diagnózis idején, és amikor megtudtuk, hogy ezt a problémát kell megoldanunk, a férjem azonnal azt javasolta, hogy én lépjek kicsit hátrébb, nekem a feladatom Péter fejlesztése legyen. Jól döntöttünk, mert ez tényleg egész emberes feladat, ráadásul Eszter lányomnál figyelemzavart, beszédészlelési-érzékelési zavart állapítottak meg. Azt talán azért nem szúrtam ki, mert az intelligencia hányadosa viszont jóval magasabb, mint az átlag. A harmadik gyerkőcnél, Milánnál most ősszel kezdjük majd a fejlesztést a megkésett beszédfejlődés miatt. Szóval akad tennivaló bőven."