Az ókori rómaiak szantálfa és rózsa illatát használták afrodiziákumként, vagyis szexuális vágyaik fokozására. Az illatos növényi olajak keresett és drága portékának számítottak, olyannyira, hogy messzi országokba is exportálták őket.

A középkori kolostoroknak volt köszönhető az európai aromaterápia reneszánsza. Az apácák nagy súlyt fektettek a természetes gyógymódokra, gazdag tudásanyagot halmoztak fel, amelyet aztán tovább is adtak.

Ám a XVIII. sz. végén, amikor egyre nagyobb szerephez jutott a kémia és a kemoterápia, az aromaterápia feledésbe lassan merült, és csak nemrégiben, hozzávetőlegesen ötven évvel ezelőtt jött újra divatba.

Aromaterápiának nevezünk minden olyan eljárást, amelynek segítségével gyógynövények, faanyagok, virágok stb. illatát felszabadítva jótékony hatást gyakorolhatunk akár a beteg, akár az egészséges szervezetre.

Az illatanyag belélegezve eljut az orrüregben található szaglóreceptorokig, ahonnan mint ingerület megy tovább agyunk szaglóközpontja felé. Itt – mivel az agy szaglóközpontja kapcsolatban van a vegetatív idegrendszerrel – fejtheti ki jótékony hatását szervezetünkre.

Az aromaterápia alkalmazási módja igen változatos, a növényi kivonatokat tartalmazó olajat használják bőrre dörzsölve, fürdővíz- adalékként, párologtava is. Hatékony lehet nyelvre csepegtetve, ezáltal az ízlelőbimbókon hatva, illetve a szájüreg nyálkahártyáján felszívódva fejthetik ki jótékony hatásukat. Egészséges emberre bizonyos aromatikus esszenciák már nagyon kis mennyiségben jó hatással lehetnek, kellemesebbé válhat a közérzet, elmúlik

• a fáradtság,
• a kimerültség,
• az idegesség.

Az eljárás veszélytelen, mellékhatásoktól mentes, könnyen kivitelezhető. Az aromaterápiában használt esszenciák, olajak, virágok, levelek, olykor gyökerek kivonatait tartalmazzák. Előállításuk rendkívül munkaigényes és nagy körültekintést igényel.

Egyetlen liter rózsaolaj előállításához több mint 500 kg rózsaszirmot kell kézzel összegyűjteni.

Az olajak külsőleg történő felhasználásakor (krémek, kenőcsök, fürdőadalékok) igen jelentős a helyi hatás, amelynek révén fokozódik a keringés, amely kedvező hatással van a szervezet öngyógyulására, regenerálódására.

Egyes olajok antibiotikus, sőt vírusellenes hatással is rendelkeznek, amelyek így például sebek ecsetelésére is felhasználhatóak.

A külsőleg és belsőleg egyaránt használatos természetes “sebgyógyszert” már régóta használja a népi gyógyászat – az azulén hatóanyagú kék olajat kamillavirágból állítják elő.

Hasonló hatóanyagot tartalmaz az árnika és a körömvirág is. Egyes növényi kivonatok igen hatékonyak lehetnek

levertség esetén vagy belső szervek funkcionális gyengeségénél, mint pl.: gyomor-, bél-, szív-, illetve vérkeringési panaszoknál. Hatásos szerek lehetnek ezekben az esetekben a citromfű, a borsmenta, a rozmaring, a levendula és a kakukkfű kivonatai.

Kovács Imre