Ázsia trópusi részén már időszámításunk előtt 2000 évvel ismert és használt gyógynövény valamint fűszer volt. A kereskedő föníciaiak közreműködésével került Európába. Természetesen ismerték a görögök és a rómaiak is, de csak a IX. században terjedt el az öreg kontinensen. Főként Ázsia, Amerika és Afrika trópusi területein termesztik, nálunk csak üvegházban él meg.
A gyömbér gyönyörű virágot hoz, de csak a gyökere ehető. Az évelő növénynek kb. fél éves gyökerei használhatóak fel friss fogyasztásra, míg szárításhoz 8-10 hónapos gyökereket gyűjtenek be, mivel ekkor már rostosabbak és csípősebb ízűek, így a gyömbérgyökerek szárítás után jobban megőrzik ízüket.
Az ehető gyökér keményítőt, cukrot, némi gyantát és gyantasavat is tartalmaz. Ízét a gingerol és shogaol tartalmának köszönheti, aromáját pedig erős illóolaj (bizabolén) tartalma okozza. Tizenkétféle antioxidánst tartalmaz, a legtöbb hatóanyag a héj alatt van, így jól tesszük, ha csak vékonyan hámozzuk, vagy jó erősen megmossuk.
Mivel a világ nagy részén ismert, más-más hiedelmek kapcsolódtak hozzá a különböző tájakon, és természetesen mindenhol más gyógyhatást tulajdonítottak neki.
A legtöbb helyen gyomorbántalmakra és emésztési problémákra alkalmazták és használják mind a mai napig. Érdekesség, hogy Indiában az Ayurveda – a gyógyhatásain túlmenően – lélekerősítő növénynek is tartotta, valamint. intelligencia növelésére és a határozottság fejlesztésére alkalmazták.
A buja olaszok afrodiziákumként tartották számon. Angliában és Amerikában italt készítettek belőle, amely a ma is népszerű gyömbérsör elődje volt, és szintén gyomorbántalmakra fogyasztották.
A japán sushi elengedhetetlen kiegészítője a savanyított gyömbér (shóga), és azért fogyasztják, hogy a szájban lévő ízeket közömbösítse. Egyébként a gyömbér kiválóan frissíti a leheletet is.
A népi gyógyászatban se szeri se száma a gyömbér felhasználhatóságának. A gyomorral kapcsolatosan szinte bármilyen nyavalyára gyógyír: emésztésserkentő, görcsoldó, fájdalomcsillapító, puffadás, hányinger, émelygés, bélgázok, terhességi rosszullétek ellen is jó lehet. Gyulladáscsökkentő tulajdonságai is vannak, gátolhatja a gyulladást keltő anyagok képződését a szervezetben. Ezt a hatást lehet kiaknázni megfázás és torokfájás esetén is.
A fájó ízületekre is gyógyír lehet, akár reumáról akár másról van szó. Az izomgörcsöket is enyhítheted vele.
Egyes források szerint a migrén hatásos ellenszere lehet. Ehhez kb. 5 g (2 teáskanál) reszelt gyömbért kell rágcsálni, vagy teaként/limonádéként elfogyasztani.
Külsőleg illóolaját alkalmazhatjuk például egy aromafürdőben (3 csepp egy kiskanál mézben feloldva és a ízbe keverve) vagy masszázs olajban (4 csepp egy evőkanál mandulaolajhoz), javítja a vérkeringést, így segíthet az ízületi fájdalmak ellen.
Belsőleg általában a gyömbéres teát szokták javasolni, amit a gyomorbántalmaktól a meghűlésig alkalmazhatunk. Egy-két teáskanálnyi reszelt gyömbért forrázzunk le 2,5 dl vízzel és fogyasszuk el. Megfázás esetén ízesítsük citrommal és mézzel. Én fel szoktam szeletelni egy kevés gyömbért és úgy forrázom le, minél tovább ázik a vízben, annál erősebb íze lesz. Hideg limonádéhoz is fogyasztható, nyáron pikáns ízt ad neki.
A gyömbér azon kevés fűszerek közé tartozik, amit édes és sós ételalkotások, sőt italok fűszerezésére is alkalmazhatunk. Itt van például rögtön a forralt bor, a mézeskalács, a sushi mellé tálalt ecetes gyömbér, különböző keleti ételek, mártások, sültek és halak.
Elég a főzés végén hozzáadni az ételhez, mivel erős és friss aromája így érződik a leginkább. Kerüld el a túladagolását, mert keserű lehet. Bár ritkán okoz allergiát, a vendégeidet azért kérdezd meg, hogy nem allergiásak-e a gyömbérre, mielőtt elfogyasztják az ételt vagy italt.