A meditáció során kiemelt figyelmet kell fordítanunk a tudatos légzésre. Hiszen légzésünk olyan vonatkozási pont, mely elősegíti, hogy minél könnyebben rátaláljunk belső nyugalmunkra és lelki békénkre. Fedezzük fel ennek módját a meditációs légzés segítségével! Ez a technika valójában hozzájárul a figyelem ébrentartásához és a háborgó lélek lecsillapításához egyaránt.
Végezzünk lassú be- és kilégzést, miközben minden figyelmünket a légzésünkre összpontosítsuk. A nyugtató meditáció alkalmával a lassú, mély és ritmikus légzési ciklus ellazuláshoz vezet. Egy hasznos tanács: a számolás segítséget nyújthat a megfelelő légzéshez. Számoljunk egytől kezdve a teljes légzési ciklusok végén - minden mély belégzés és kilégzés egynek számít. Így haladjunk tovább, egészen tízig, majd kezdjük elölről a számolást. Észre fogjuk venni, hogy egy idő után nem szükséges számolnunk – jön magától az eredmény. A lényeg a légzésünkre való koncentrálás meditáláskor, miközben figyelmünk nem lankad, ugyanakkor elérjük a teljes lelki nyugalom kellemes állapotát.
A „boldogság füzetébe” írjuk fel nap, mint nap mindazt, ami pozitívan megérintett minket, érzelmileg hatott ránk, mosolyra késztetett, nevetést váltott ki belőlünk, vagy más, örömteli élményt jelentett. Az emberi szellem/lelki alkat úgy van megalkotva, hogy nagyon gyakran az élet negatív eseményeire fókuszál. Tanuljuk meg, hogy inkább a jó dolgokat vegyük tekintetbe életünkben, és szorítsuk háttérbe a rosszat. Becsüljük meg az élet apró ajándékait: egy kellemes találkozást, egy szép tájat, vagy zenét, mindazt, amiért lelkesedni tudunk, egy jó mondást, mely szellemességével feldob minket, vagy akár egy finom ételt is, melyet élvezettel kóstolgatunk... Mindegyik alkalmat nyújt kisebb-nagyobb, pillanatnyi örömök megélésére. Tanuljuk meg újra látni, hallani, érezni mindazt, ami boldoggá tesz minket. És ha ránk tör a rossz hangulat, olvassuk át őket „mindennapi örömeink füzetében”!
Vannak „ütőkártyáink”, szellemi eszközeink, melyek sajátjaink, és mindig számíthatunk rájuk. Ha eddig nem vettünk tudomást róluk, most tudatosítsuk magunkban, és alkalmazzuk az életben, felértékelve őket. Ha azok közé tartozunk, akik kételkednek képességeikben, tehetségükben, íme egy egyszerű gyakorlat saját magunk megnyugtatására:
Kérjük meg barátainkat, hogy sorolják fel három olyan tulajdonságunkat, jellemvonásunkat, melyeket ők a legjobban értékelnek bennünk, és tehetségünk bizonyítékának vélik. Hagyjuk, hogy mindezt szabadon gondolják át és juttassák kifejezésre. Azután érezzük át a dicséretet, és mondjunk köszönetet érte barátainknak. Ez a minden bizonnyal kölcsönösen örömöt okozó esemény visszaadja önbizalmunkat, és erősíti a baráti szálakat. Tartsuk meg emlékezetünkben az ilyen kivételes pillanatokat, és amikor mogorva kedvünk kerekedik, gondoljunk ismét erre a beszélgetésre. Jó eszköze annak, hogy megálljunk a rossz hangulat, magunk alábecsülése, vagy a teljes önbizalomvesztés lejtőjén, és szellemi irányt változtassunk. Soha ne feledjük: hinni magunkban az optimizmus egyik igazi forrása.
A jóindulat, együttérzés és nagylelkűség integráns részét képezi a pozitív lelki élet megteremtésének és a derűs lélekvilág megőrzésének. Azzal, hogy javára teszünk valakinek, magunknak is jót cselekszünk, és kiváló eszközéül szolgálunk a lelki fejlődésnek. Példák ennek gyakorlására a mindennapi életben:
Ajánljuk fel szellemi támogatásunkat, lelki segítségünket egy olyan személynek, akiről úgy érezzük, szüksége van rá. Hasonlóképpen fektessünk energiát egy számunkra fontos ügybe, melyet a szívünkön viselünk. Minden önzetlen, emberbaráti gesztus, tett, vagy akár a legkisebb lépés; minden nagylelkű felbuzdulás, nekirugaszkodás, fellángolás csökkenti a stresszt, és stimulálja a szerotonin nevű neurotranszmitter (az idegsejtek közti ingerületátvitelben közreműködő kémiai anyag), esetünkben „örömhormon” termelődését.