A véleménye szerint a legnagyobb probléma azokkal van, akik nem fordulnak orvoshoz, és rejtve marad a problémájuk, pedig esetleg kezelhető lenne. Nemegyszer előfordul az is, hogy a beteg szívesebben panaszolja el gondját az őt otthonában meglátogató vagy injekciózó "nővérkének", mint a háziorvosának. Ilyenkor az ápolónő megbeszéli a teendőket a beteggel, és az első feladata eljuttatni a megfelelő szakorvoshoz a beteget. Nemcsak azért fontos ez, mert az első alkalommal kizárólag szakorvos (nőgyógyász, gerontológus, urológus vagy neurológus) írhatja fel az inkontinencia segédeszközeit, a betétet vagy pelenkát, hanem sokkal inkább azért van szükség szakorvosi kivizsgálásra, mert az inkontinencia gyakran megoldható például műtéttel, gyógyszeres kezeléssel, a záróizmokat erősítő tornával.

Fel kell mérni a szükségletet is, hogy az érintett állapota, a funkciózavar jellege, a testalkata, szociális helyzete stb. alapján milyen méretű és befogadó kapacitású, formájú segédeszközre van a betegnek szüksége: hiszen sokfajta, jól használható, intelligens segédeszköz áll rendelkezésre. A tanácsok személyre szabottak - ebben szintén sokat segíthet a nővér, hiszen őt többnyire könnyebben a bizalmába fogadja a beteg.

Magányos harcosok

Az inkontinenciabetétet használók száma egyre nő: ez nemcsak idősek, hanem fiatal középkorúak problémája is, többségükben nőké, kevésbé a férfiaké. A nemek közt idősebb korban és a fekvőbetegek között nincs lényeges különbség, de a járóbetegek között többségében vannak a nők. Inkontinenciát sokféle betegség, elváltozás okozhat, több súlyos betegség, állapot kísérőjelensége lehet. Az akaratlan vizeletvesztéssel bajlódók nagyobb része önellátó járóbeteg. Számos esetben még azok is, akiknél valamilyen lezajlott agyi történés okozta az inkontinenciát, hiszen a stroke-kezelés mai, modern eljárásai mellett például az agyvérzésen átesettek sem feltétlenül ágyban fekvők. A 76 éves Gábor bácsi például agyvérzés után állt talpra. Bár nehezen, járókerettel jár, de lakáson belül közlekedik és rövidebb utakra házon kívül is el tud menni. Az agyvérzésének egyik maradandó következményeképpen azonban nem érzi megbízhatóan a vizelési ingert, ezért pelenkára szorul. A nővér tanította meg, hogyan tudja maga felvenni és tépőzárral rögzíteni.

A 70 éves Erzsike néni gyárban, szalag mellett dolgozott évtizedekig, ahonnan csak a meghatározott pihenőidőkben mehetett el még mosdóba is. Ő legalábbis a kényszerűen sokszor órákra visszatartott vizelést okolja a mostani panaszaiért: a húgyhólyag tartóizma meglazult, nem tudja mindig kontrollálni a kiürítést, "nem ér oda időben". Hosszú ideje betétet kell viselnie a vizeletcsepegés miatt. Eleinte menstruációs betétekkel igyekezett megoldani a problémát, aztán, amikor az elégtelennek bizonyult, vattával próbálta növelni a befogadó kapacitást. Marika magyarázta el neki, hogy ez így nem jó, mivel a menzeszbetét erre a célra alkalmatlan, a "pótlással" pedig épp a betétnek azt a tulajdonságát veszíti el, amely diszkrétté és higiénikussá teszi, vagyis azt, hogy a nedvességet magába zárja, a bőrt szárazon tartja. Sőt, a rosszul használt betét, vatta, vagy rongy (ilyen is előfordul) súlyos "felszálló" húgyúti fertőzések, gyulladások forrása lehet.

Bármennyire is önellátó és mozgásképes valaki, azért a segítség elkelhet, hiszen mondjuk járókerettel, nehézkesen közlekedve nem könnyű a nagyméretű pelenkás dobozokat hazavinni sem. Ezért jó tudni, hogy van diszkrétebb és kényelmesebb megoldás is: a gyártó cégek ugyanis kérésre többnyire ingyenes házhoz szállítást is vállalnak.

Segítségre szorulva

A hivatásos ápolók a házi ápolás keretében akkor foglalkoznak az inkontinencia problémájával, ha az társul valami egyéb körülménnyel, állapottal, mentális vagy mozgásszervi zavarral, egyéb kardiológiai okkal, általános fizikai gyengeséggel, stb., és a beteg otthon ápolandó, többnyire fekvőbeteg. A valódi otthonápolás egyre kevesebb, a családok egyre kevésbé tudják ezt megoldani, így többnyire kórházba kényszerülnek a folyamatos ápolásra szoruló fekvőbetegek. Ilyenkor a nővérek a felvilágosítás keretében a beteget és a segítő családtagot megtanítják, milyen eszközök vannak férfiak és nők számára, azokból milyen méretre van szükség és hogyan használják, hogyan helyezzék fel, hogyan kezeljék higiénikusan. Ha szociális gondozóra (ellátás, segítés, napi egyszeri fürdetés, stb.) van szükség, a körzeti ápolók jelzik a szociális gondozószolgálatnak. Az ágyban fekvő betegek inkontinenciája sem egyforma: van, aki érzi, észleli ugyan az ingert, de fizikai gyengesége, állapota miatt nem tud időben a vécéig eljutni. Számukra az ágytál segíthet. Az inkontinencia, a kontrollálatlan vizelet- vagy székletvesztés oka legtöbb esetben valamilyen agyi katasztrófa, agyi történés (stroke, agyvérzés, agyérgörcs, demencia) miatt. Ezekben az esetekben az inger nem tudatosul. Van olyan helyzet is, amikor (pl. szíveredetű problémáknál) tudatosul ugyan az inger, de nem működik a visszatartás, a beteg nem tudja működtetni a záróizmait.

Eszti néni 78 éves, agyvérzés miatt maradt ágyban fekvő beteg, a lánya ápolja a szociális gondozóhálózat gondozóinak segítségével. Ők naponta egyszer jönnek, ételt hoznak, illetve a beteg fürdetésében segítenek. A hivatásos ápolók a beteg mozgatását, forgatását, a pelenkacserét megmutatják a hozzátartozóknak.

A kórházi nővéreknél is sokszor elképedve néztem, ahogy a vékony, fiatal ápolónő képes a kétszer olyan súlyú beteget mozgatni, lepedőt, pelenkát cserélni alatta. Marika osztotta meg a hivatásos ápolók "trükkjét": a forgatásnál az a legfontosabb, hogy ne az ápoló erőlködjön, hanem a beteg saját testsúlyát felhasználva kell a lehető legkisebb erőfeszítéssel kell átfordítani, görgetni, a lehető legnagyobb felületet szabaddá téve. Így például a magatehetetlen beteg lepedőjét vagy pelenkáját úgy lehet lecserélni, hogy először a lepedővel együtt közelebb kell húzni magunk felé a beteget, majd átgördíteni az ágy közepe felé, így a fél ágy szabaddá tehető, a használt lepedőt fel lehet tekerni, a félbehajtott tisztát elsimítani. Ezért kell, hogy a beteg ágya körbejárható legyen, hogy ezt aztán a másik oldalról is meg lehessen tenni. Így, a beteget különböző irányba billentve lehet alatta a pelenkát is váltani.

A pelenka által fedett bőrfelület ápolására sokféle eszköz, mód van, lemosás, szárazra törlés, megfelelő bőrápoló szerek, krém, spray, hintőpor - ezek vény nélkül kaphatóak. Használatukat azonban szintén érdemes az orvossal vagy az ápolónőkkel megbeszélni, mert függnek a bőrtípustól is. Például a száraz bőrűeknek hintőport alkalmazni nem szabad, mert túl szárazzá teszi a beteg bőrét, amely aztán kirepedhet, a mikrosérüléseken behatoló baktériumok pedig gyulladást, fertőzést okozhatnak.