Vannak olyan emberek, akiknek folyton fülig ér a szájuk. Ezeknek egy része tényleg boldog is. A legtöbben viszont valami csendes belenyugvásban, örökös várakozásban éljük az életünket – és élvezzük a pillanatokra kölcsönkapott boldogságot. Pedig csak akarnunk kellene…

A legtöbb boldogtalan ember azért nem élvezi az életet, mert saját maga dönt arról, hogy nem teheti ezt. Bármilyen furcsa, de ahogy a táplálkozási zavarral küzdők különböző pszichés okokból megtagadják maguktól az ételt, úgy tagadjuk meg mi is magunktól a sikert és a boldogságot.

Higgy abban, hogy megérdemled!

Gondolj bele: mi az, amit szerinted valóban, őszintén megérdemelsz? Ne arra fókuszálj, hogy mi az, ami jár neked. Mindannyian ismerünk olyan idegesítő embereket, akik azt hiszik, nekik egyszerűen csak úgy járnak dolgok... Nem. Arról van szó, amit kényelmesen, elégedett mosollyal az arcodon be tudsz engedni az életedbe, ha tényleg megjelenik.

Amikor kicsit „bátrabb” vagy, azt mondod (a barátnőidnek, vagy csak magadnak), hogy azonnal és gond nélkül engednéd be az életedbe azt a félistent, aki hetek óta méregetsz az edzőteremben. Pláne, ha elvinne néhányszor randizni és kiderülne, hogy pont olyan, mint amilyennek elképzelted, amilyenre vágytál. Ott van. Tökéletes. Téged akar. Te mégis hezitálsz... Mert azt hiszed, nem érdemled meg.

Azt mondod, azonnal és gond nélkül engednéd be azt a munkát, ahol ki tudsz teljesedni, kétszer ennyit fizetnek, és végre tanulhatsz is a szakmából valamit. És ha holnap tényleg felajánlanának egy ilyet? Amikor belegondolsz, hogy fel kell mondani, be kell illeszkedni egy új csapatba, egy új környezetbe, és meg kell felelni az új kihívásoknak? Nyilván bólogatsz, hogy „persze, hiszen ez álmaim állása”. De amikor konkrétan lépni kéne, talán egy tucat kifogást is felhoznál, miért nem ez a legjobb döntés „most”. Szóval, megint csak nem engeded meg magadnak, hogy boldog legyél.

Töröld ki a fejedből a rossz gondolatokat!

Mit válaszolnál, ha a fentiek után megkérdeznénk, miért nem mertél nyitni a félisten felé, vagy miért nem váltottál munkát? Azért, mert a fejedben ott lapul egy gonosz manó, aki ellendrukkerként folyamatosan duruzsol a füledbe: „Úgysem fogsz tetszeni neki!” „Úgysem fog sikerülni!” Mások sokkal szebbek, sokkal jobbak.”

Amíg ilyen gondolataid vannak, a lelked nem tudja beengedni a boldogságot. Hiába vannak vágyaid, ha van egy nagy halom (rossz!!) elképzelés a fejedben, amitől azt érzed, valójában meg sem érdemled.

Ez a bizonytalanság és önbizalomhiány fakadhat néhány múltban elrontott dologból, de befészkelheti magát a fejedbe azért is, mert van néhány olyan ember a környezetedben, aki szinte észrevétlenül győz meg arról, hogy nem vagy elég jó.

Mindegy, miért van benned ez a boldogság-blokkoló, a lényeg, hogy általa valójában úgy érzed, hiába szeretnéd, úgysem jön össze.

Ez lehet amiatt, mert te egy roppant rendes ember vagy, és nyomaszt néhány dolog, amit elrontottál a múltban. Lehet amiatt is, mert olyan ember(ek) van(nak) a környezetedben, akik szinte észrevétlenül győznek meg arról, hogy nem vagy elég jó. Mindegy, mitől van, a lényeg, hogy valójában úgy érzed: szeretnéd, de úgysem jön össze.

Adj magadnak engedélyt a boldogságra!

Hogy miért? Mert a boldogság maga az élet. Minden egyes nap, amit boldogság, felszabadultság, szeretet, sikerélmény és öröm nélkül élsz, egy-egy elvesztegetett nap lesz az életedből. Ha neked a boldogsághoz engedély kell, ám legyen: megérdemled.

Megérdemled, hogy élvezhesd a napfényt, hogy udvariasan bánjanak veled, hogy fenntartás nélkül adhass és kaphass szeretetet, hogy friss levegőhöz, tiszta vízhez és tápláló ételekhez juss, hogy éjjel kipihend magad, hogy legyen időd bármit igazán végiggondolni, hogy kapj egy második esélyt, hogy nemet mondhass, hogy igent mondhass, hogy jót szeretkezz, hogy elégedettnek érezd magad, hogy rádmosolyogjanak az utcán, hogy megmutathasd, ki vagy, és hogy elismerjenek azért, aki vagy. És még sorolhatnánk. Mert ez csak a minimum, amit megérdemelsz. Csak meg kell engedned magadnak.

Az sem baj, ha hibázol, ha néha elgyengülsz, ha néha nem sikerül. Ettől még nem leszel kevésbé értékes ember, és nem leszel kevésbé érdemes a boldogságra. Engedd meg magadnak, hogy az legyél, aki vagy, és hozd ki belőle a lehető legtöbbet. Csak ne felejtsd el lépten-nyomon élvezni a dolgot...