Még nem is gondolkodtunk, de testünk már a magzati korban jelen volt. Még nem tudtuk mi a biztonság, nyugalom, félelem, de testünk érezte és reagált. Aktívak voltunk, pihentünk, vagy megfeszülve figyeltünk. Testünk jelen van teljes életünk során, mint egy barát vagy ellenség, elkísér minke, és hogy mi hogyan viszonyulunk hozzá, ez nagyban rajtunk áll. Ott van születésünknél, az újszülött korban és gyűjti az élményeket, a tapasztalatokat, jókat és rosszakat. Testünk bölcs, jelzi mikor éhes, szomjas, fáradt. Gyermekként önkéntelenül követtük jelzéseit. Bárhol tudtunk, a legnyakatekertebb pózokban is aludni, ha fáradtak voltunk és sírtunk, ha éhesek voltunk. Felnőttként, már annyi más fontosabb dolog van, ami miatt figyelmen kívül hagyjuk ezeket az érzéseket, jelzéseket vagy már észre sem vesszük őket.

Itt nincs piros lámpa, mint egy autóban, hogy jelezze kifogyott a benzin és tankolnunk kell, ne nyomjuk tovább a gázt, mert egyszer csak magától lefullad a rendszer. Ha még észre is vesszük, iszunk egy kávét, és nem érezzük a fáradságot, beveszünk egy tablettát, eltüntettük a fájdalmat, de meddig lehet ezt? Ilyenkor a szervezetnek és a testnek egyre erősebben kell jeleznie, hogy nem bírja tovább.

Hétköznapjaink rohanása és a testünk

A stressz hatására megváltozik hormontermelésünk, ezzel belső szabályozásunk és testünk. Mint már több ezer éve, így most is megpróbál ilyenkor a túlélésre koncentrálni. Megfeszülnek az izmaink, amit már csak akkor veszünk észre, ha begörcsölnek vagy ha megfeszítik az ízületi tokokat, és így fájdalom vagy gyulladás jelentkezik az ízületben. Nagyon ritka, hogy egy ízülettel önmagában legyen probléma. Legtöbb esetben, a feszes izomtónus az, ami okozza az ízületi ropogást, fájdalmat vagy gyulladásokat. A feszes izomzat kevésbé engedi tágulni a mellkast így felületesebb lesz a légzés, nehezebben dolgozik a szív. A feszes izmok, csökkentik az erek átmérőjét, így emelkedik a vérnyomás. A stressz különböző szintjein lelkünkben megjelenhet a harag, a szorongás, a tehetetlenség érzése, a depresszió vagy fásultság.

Ma is küzdünk a mindennapokban, csak nem mamutokkal, hanem pl. a főnökünkkel, a forgalommal, a sárga csekkekkel. Élünk és túlélünk, testünkkel, lelkünkkel. Hol egyik fárad el, hol a másik, hol a kettő egyszerre. Így jöhetnek létre a pszichoszomatikus betegségek.

A reumatológiai betegségek esetén is, ahol nem hirtelen húzódás, fizikai megerőltetés okozta a panaszokat, gyakran ott egy veszteség (munkahely, család) vagy a düh, az önkifejezés elnyomása, egy élethelyzet bizonytalansága állhat. Krónikusan ismétlődő, gyakran kiújuló vagy tartósan fennálló panaszok mögött már érdemes ilyen komplex szemlélettel gondolkozni. Több év vagy évtized eredményeként jöttek létre ezek a panaszok pl. tartós derékfájás. I

tt már nem elég tüzet oltani, hanem ha tartós eredményt akarunk elérni, el kell kezdenünk az idő kerekét lassan más irányba forgatni. A korábbi életvitellel, ha nem is szándékosan, de elveszett az egészség. Így kell egy másik út, amivel az építés irányába haladunk. Ez nem megy egyik napról a másikra. Fontos egy tartós program kidolgozása, ami akár fél vagy egy, de akár 2 évre is előrevetít egy programot, ami betarthatóan, sikereket okozva beindítja a folyamatokat a jó irányba.

Ebben a programban, benne vannak a fizikai és testi szintű változtatások tervszerű felépítése, ha szükséges életmód program, életvezetési tanácsadás, lelki támogatás vagy szomato-pszichoterápiás módszerrel a test jelzéseinek, szimbolikájának megértése, megfejtése. A test jelzéseire figyelve újra megtanulni, mi okoz bennünk feszültséget és mi vált ki megnyugvást. Megkapni újra azt az érzést, hogy békében vagyunk a testünkkel, önmagunkkal és a világgal, képesek vagyunk újra saját kezünkbe venni az életünket és önerőből megoldani a problémáinkat.

A lélek irányítja  a testet?

Nem is gondoljuk, milyen fontosak családi mintáink nem csak a lelkünkben, de testünkben is. Egy gyermek mikor megtanul felállni, járni, beszélni a körülötte lévő felnőtteket figyeli és utánozza le, főként azt, akit a legjobban szeret. Mozgásaiban visszaköszön az apa, anya vagy nagyszülők mintája. Ezek nem gének, hanem tanult folyamatok. Akkor még nem tudjuk ezek helyesek vagy nem, csak leutánozzuk őket, majd automatikusan végezzük ezeket a mozgásmintákat életünk alatt. Az, hogy otthon jó mintákat kaptunk-e az évek és az élet dönti el. Ha visszatérő vagy tartós fájdalmak alakulnak ki, akkor probléma van a mintával, de ez egy jó szakember mellett javítható, így a fájdalom csökkenését vagy megszűnését érhetjük el.

• Ha gyermekként a családban korán kellett felnőni, vagy több nehézségen gyerekként egyedül átmenni, ezek mind megjelennek testtartásunkban.

• Már egy ember állásából meg tudjuk mondani, büszke, gondterhelt, fáradt vagy éppen szorongó-e. Ilyenkor sok esetben nem elég a testtartás korrigálása, mert attól még a lélek, a testet újra a hangulatára formázza. Ilyenkor van ismét szükség a test és lélek együttes, tehát szomato-pszichoterápiás gyógyítására. Ha változik „belső tartásunk” ez kívül is megjelenik és a környezet számára is láthatóvá válik. Ha megszűnik a belső teher az kívül is felszabadítja a gerincet és az ízületeket.

 Mit mesél a test?

Freud és Wilhelm Reich munkássága segítette az alapok letételét. Feltételezik nem csak a tudattalan, de a testi tudattalan létezését is. A korai testérzetek és a későbbi tapasztalatok alapján kialakul egy tudatos testkép, amit gondolunk magunkról és egy tudattalan, ami a terápiák alatt kerül megismerésre. A tudattalan őrzi a korai simogatások és érintések emléknyomait, az ösztönkésztetéseket és a traumatikus emlékeket. Ezek a későbbiekben meghatározóak lehetnek az intimitás megélésében, kimutatásában, társas kapcsolatainkban, általános pszichés tónusunkban, alkatunkban. Az emlékeink így nem csak nevetőráncainkban, vagy gondterhelt homlokunkon jelennek meg, hanem bennünk, az egész emberben, testünkben, lelkünkben, szellemünkben. Testünk mesél: hangunkkal, mozdulatainkkal, arckifejezésünkkel, deformitásaival, szépségével, izmainkkal, ízületeinkkel, azok betegségeivel. Mesél és addig mondja, míg valaki azt nem mondja: értelek, értem miért meséled ezt. De ami a legszebb a meséknek a sok próbatétel után mindig jó a vége. Ha megértjük a nyelvét közösen, összehangolódva vele újra, mindig egy kicsit alakítva írhatunk egy új történetet.

A szervezetünk okos és jól van programozva jó kezekben, hiszen nem lennénk itt több ezer éve. A sejtjeink élnek. Nap, mint nap megújulnak és ha tartós változást éreznek, átépülnek, áthangolódnak. Az utóbbi 50-100 évben rakéta sebességre kapcsoltunk gondolatban, de a testünk az őskorban maradt. Egy gyermek kihordása még mindig 9 hónap, egy gyász, vagy betegség, még mindig figyelmet, türelmet, és együttérzést keres és nem rohan a gondolattal. Idő kell és sokszor ezt nem adjuk meg magunknak vagy másoknak. Kell a csend, amitől néha félünk, mert nem szoktuk meg. Tele vagyunk gondolatokkal, kitaláljuk mi a legjobb, de hogy valóban mi lenne az testünktől, lelkünktől nem halljuk meg. Ha valaki mégis úgy dönt, fel akarja fedezni és érezni akarja mi az, ami felszabadulttá, könnyebbé teheti testét és benne életét, élmények hosszú sora várja egy ősi, a mai ember számára néha szokatlan világba. Közelebb kerülhetünk ahhoz a természethez, ami nem kiszámíthatatlan, hanem egy megszokott rend szerint működik. Egyedül ez az út rögös és nehéz. Ha egy jó orvos, vagy terapeuta mellett tesszük ezt meg biztosabban és eredményesebben jutunk előre. Budapesten a Regenero Egészségházban egy ilyen komplex szemlélettel, a tünetek és a beteggel közösen megfogalmazott keretek ismeretében állítjuk össze a kezelési tervet.