Kísérletek adatai – pl. horrorfilmek nézése után, illetve vizsgahelyzetben jelentősen emelkedik a pajzsmirigyhormonok szintje a vérben – arra utalnak, hogy a stressz és a betegség között szoros összefüggés áll fenn. Ezt a betegek élettörténete is alátámasztja. A betegek mintegy 80%-a számolt be a betegséget megelőzően valamilyen lelki, környezeti ártalomról, mint pl. gyász, bánat, veszély, személyes fenyegetettség élménye, közlekedési baleset, sérülés, kisebb műtét stb. 

A betegség leggyakrabban olyan személynél lép fel, aki rengeteg feladatot vállal, és azokat rendszeresen túlteljesíti. Élettörténetében gyakran fellelhető közös vonás, hogy gyermekkorában korán önállóságra kényszerült. Ilyen helyzetet jelenthet az anya korai elvesztése, a fiatalabb testvérek nevelésének, gondozásának kötelezettsége. A koraérett, korai felelősségvállalásra kényszerített gyermek megpróbálja leküzdeni félelmét, bizonytalanságát, és maga azonosul az anyaszereppel. Az anyaszerep túlzott kívánalmakat támasztó feladatához azután mindvégig, az önfeláldozásig hű marad.
 

Túlzott felelősségvállalás, szorongás, karriervágy

Hasonlóan korai érést követelhet a szülők válása, veszekedése, különösen akkor, ha a gyermeket bevonják a szülői konfliktusok megoldásába. Gyakori a korai találkozás a halállal, valamelyik közeli hozzátartozó elvesztésének élménye. A szorongást, félelmet a betegség során a test beszéli el: a tágra nyílt szemek, remegő kéz, verejtékezés, gyakori hasmenés, mind-mind az elfojtott szorongás testi kifejezői.

A túlzott feladat- és felelősségvállalás gyakran nagyfokú becsvággyal, karriertörekvésekkel párosul. Ehhez társul még a teljes élet iránti vágy, az élményéhség, annak igénye, hogy lehetőleg minél többféle dolgot éljen át. A háttérben gyakran megfoghatatlan szorongás áll: szorongás attól, hogy az ember elmulasztja a legfontosabbat az életben.

Feltűnő, hogy a betegség nők körében ötször olyan gyakori, mint férfiaknál. Ennek több – pszichoszomatikus – oka lehet.
 
Nőknél gyakoribb e betegség megjelenése

Egy nőnél még manapság is lényegesen rosszabbak a társadalmi érvényesülés feltételei – vagy legalábbis nagyobb erőfeszítést igényelnek tőle. Másrészt a nő számára a „teljes élet” magában foglalja a gyermekvállalást, az anyaszerep kiteljesedését is. A Basedow-kóros nők betegséget megelőző élettörténetében gyakran fellelhető a gyermek iránti olthatatlan vágy. Ha a teherbeesésnek valamilyen akadálya van, ezek a nők minden követ megmozgatnak a terhesség (mesterséges megtermékenyítés, lombikbébiprogram) vagy ha ez nem sikerült, az örökbefogadás érdekében.

A karriervágy és az anyaszerep – márpedig a tökéletességre törekvő nő egyúttal tökéletes anya is akar lenni – gyakran ellentétbe kerülnek egymással, s esetleg éppen ez a szerepkonfliktus válik a betegség közvetlen kiváltó okává.

Alexander szerint a pajzsmirigy-túlműködésben szenvedő beteg olyan ember, aki „élethossziglan harcot folytat szorongásai ellen”. A tagadásban gyakran olyan messzire megy el, hogy éppen azokat az élethelyzeteket keresi, amelyektől a legjobban fél.

A fent leírt élettörténet, személyiségszerkezet talaján általában akkor alakul ki a betegség, ha a személy – egyébként igen nagyfokú – teherbíró képességét meghaladó probléma elé kerül. Ez lehet olyan feladat, amelynek – érzései szerint – lehetetlen megfelelni, gyász, veszteség, olyan fenyegető veszély, amelyben a szokásos félelem- és szorongáselhárító stratégiái nem működnek; baleset, sérülés, különösen akkor, ha lehetetlenné teszik azt, hogy másoknak segítsen, másokról gondoskodjon.

A betegség kialakulásáról a beteg gyakran sokáig nem vesz tudomást. Tüneteit bagatellizálja, túlterheltségnek tulajdonítja. A tapasztalatok szerint rendszerint későn fordul orvoshoz, gyakran elutasítja a betegállományt, kitart, ameddig csak lehet.