A pozitív stressz teljesítményünk fokozására ösztönöz bennünket. Ennek hátterében az ősi túlélési ösztön áll, amely alapvető jelentőségű volt ahhoz, hogy az emberi nem az evolúció során fennmaradjon és sikeresen boldoguljon. Képzeljük el, hogy időszámításunk előtt tízezer évvel élünk, és amint éppen átkelünk az erdőn, hirtelen meghalljuk, hogy a közelben eltörik egy ág, mi pedig villámgyorsan fedezékbe ugrunk. A gyorsaság oka, hogy egyetlen másodpercnyi késlekedés nyomán pillanatok alatt felfalhat bennünket egy kardfogú tigris vagy valami más vadállat.
A reakció biológiai hátterében az áll, hogy az emberi szervezetben stressz hatására felszaporodnak a különböző stresszhormonok, amelyek egyfajta láncreakciót indítanak be. Az első lépés a „riadó”, amely a szervezet tartalékainak mobilizálását jelenti a belső elválasztású mirigyek, elsősorban a mellékvesekéreg hormonjainak kiválasztása révén. Ilyenkor sebesebben ver a szív, szaporább a légzés, emelkedik a vérnyomás, kiver a veríték. Egy-egy ijesztő helyzetben a megemelkedett vérnyomás következtében több vér jut az izmokba, amelynek hatására felszabadulnak a védekezéshez és a meneküléshez szükséges energiák. Ha a feszültséget keltő esemény, érzés elmúlik, a szervezet ismét normálisan működik.
Bár manapság a stresszt okozó élethelyzetek ritkán jelentenek közvetlen életveszélyt, szervezetünk mégis úgy reagál, mintha az ténylegesen fennállna, akár valódi, akár képzelt vészhelyzetről legyen szó. Előidézheti akár a közlekedési eszközök zsúfoltsága, a forgalom lármája vagy akár a szomszédból áradó hangos zene is.
A stresszérzésnek egy másik változata inkább lelki, és nem pusztán idegi reflexen alapszik. Egy-egy élethelyzet (például munkahelyi vagy magánéleti nehézség vagy konfliktus) feszültséget idézhet elő. Manapság közismert az a fajta feszültség, amely az elfoglalt - menedzsertípusú - férfiak és nők körében gyakori. A szenvedő alany úgy érzi állandó nyomás alatt van, nem tud megfelelni a vele szemben támasztott követelményeknek, vagy ehhez teljes eszköztárát és energiáját mozgósítania kell.
Az állandósult stressz nyomán azt tapasztaljuk, hogy minden energiánk elszáll, koncentrációs és teljesítőképességünk egyre rosszabb, nem beszélve az álmatlanul töltött éjszakákról. Nem mindegy, hogy havonta egyszer kell-e menekülnünk a kardfogú tigris elől, vagy egy ketrecben összezárva együtt kell élnünk vele nap, mint nap. A tartósan feszült állapot kimerültséget eredményez, és számos pszichoszomatikus (lelki eredetű, de testi panaszokban megnyilvánuló) betegséghez, gyakran depresszióhoz vezet. A legismertebb pszichoszomatikus betegségek a fejfájás, a gyomor- és nyombélfekély, a magas vérnyomás, az asztma, a fekélyes vastagbélgyulladás, a neurodermatitisz (erős viszketéssel járó krónikus bőrbetegség) és a reuma.
Mást nem tehetünk, meg kell tanulnunk higgadtan kezelni a konfliktushelyzeteket, hogy meg tudjunk felelni a folyamatos kihívásoknak. Vannak azonban olyan veszélyes látszatmegoldások, amelyeket jobb elkerülni. A stressz következtében kialakuló zavarok például nem enyhíthetők nyugtató- vagy élénkítőszerekkel. A kávé, a cigaretta, az alkohol, a kábítószer, a túlzásba vitt evés átmenetileg enyhítheti a panaszokat, de hosszú távon súlyosbítják a tüneteket, és még több szenvedést okoznak.
Tudnunk kell, mi okozza a feszültséget, mit kell megváltoztatni az életvitelünkben ahhoz, hogy ezt csökkentsük. Ha mindezt végiggondoltuk, az alábbi technikák sokat segíthetnek a feszültség enyhítésében: