A rákbetegek nem kapnak konkrét tanácsot tornagyakorlatokra, amelyek segítenének megőrizni önállóságukat, fizikai erőnlétüket, és javítanák kilátásaikat.

A Mayo Clinic rehabilitációs orvosai vizsgálatot végeztek a rákbetegek fizikai aktivitási szokásairól. Nem meglepően, azt találták, hogy aki a betegsége előtt rendszeresen edzett, az sokkal valószínűbb, hogy folytatta az edzést. A betegek közül jónéhányan úgy vélekedtek, hogy a mindennapi tevékenységük, mint a kertészkedés, éppen elegendő testgyakorlás.

"Amit minden nap teszek, az az én tornám" - említi a gyakori választ Dr. Andrea Cheville. Nem fogják fel a betegek, hogy a hétköznapi aktivitás ma már minimális erőfeszítést kíván. "Egyszerűen fogalmuk sincs arról, hogy az inaktív életmód a szervezetük gyengülését és nagyobb sebezhetőségét okozza, beleértve a rákot is."

A betegek komolyabban vennék a fizikai aktivitás szükségességének tanácsát, ha ez közvetlenül az onkológusuktól jönne - de a vizsgálatba bevont betegek közt egyetlen egy sem volt, akivel az onkológus megvitatta volna ezt a kérdést...

"Általában, a betegek senkitől sem kapnak konkrét tanácsot a tornára vonatkozóan, amely segítene fenntartani a fizikai funkcióikat, önállóságukat, és javítaná kilátásaikat."

A fizikai aktivitás javítja a páciens mobilitását, élvezetessé teszi a mozgást, és megóvja őket attól, hogy a lakásukban, az emberektől elszigetelve éljenek. Hozzájárul ahhoz, hogy erősnek érezzék magukat, fizikai biztonságérzetet ad, enyhíti a rák okozta fáradtságérzetet és javítja az alvás minőségét.

A kutató most azon dolgozik, miképp lehetne olyan figyelemfelkeltő üzenetet küldeni a rákbetegeknek, amelyből megértik, a fizikai aktivitás enyhíti a tüneteket és segíti a felépülést.