A szív- és érrendszeri problémák korunk egyik legelterjedtebb betegségei közé tartoznak, szakmai lapok gyakran népbetegségről beszélnek. Talán emiatt is kap egyre nagyobb figyelmet a magas vérnyomás témaköre is. A riasztó adatok azt mutatják, hogy a fiatalok sincsenek biztonságban, a hypertonia nem válogat fiatal és idős között, azaz a betegség nem kortól függ.

Tényként kezelendő, hogy a vérnyomás értéke változik a nap folyamán, a „jó vérnyomás” nem egy állandó, stabil érték. Fizikai aktivitás, szellemi, vagy akár lelki megterhelés képes befolyást gyakorolni az erekben lévő nyomásra. A vérnyomás akkor válik abnormálissá, amikor az ingadozás a normálérték feletti tartományban tartósan megragad. A kezeletlen vérnyomás ezért károsítja az egészséget, ilyenkor szövődmények léphetnek fel: szívelégtelenség, agyvérzés, szívroham. A 65 év felett elhunyt emberek közel 40%-a a hypertonia okozta szövődmények következtében hal meg.

Pszichoszomatikus szemlélet

A magas vérnyomás kialakulásának hátterében számos ok található. A kiváltó tényezők közé sorolandó a genetika, idegrendszeri folyamatok, valamint a vese működésének zavarai.

További rizikófaktor az elhízás, alkoholizmus, dohányzás, valamint a stressz. Az orvosok hajlamosak nem nagy hangsúlyt fektetni a lelki eredetű tényezőkre, így annak kezelése sok esetben el is marad.

Pszichológusként úgy gondolom, hogy a magas vérnyomás önmagában egy igen komplex, sok rizikófaktor által meghatározott betegség, ezért érdemi kezelésében szükségszerű és jogos több diszciplína megjelenése. A közös cél a betegség megértése és annak szakszerű korrigálása. A pszichológia, mint tudományág, azt képviseli, miszerint a magas vérnyomás pszichoszomatikus megalapozottsága vitathatatlan. A pszichoszomatika kifejezés elsősorban a test és a lélek elválaszthatatlanságát helyezi előtérbe, vagyis a lélek és a test egységére utal. A merev, csak organikus okokra visszavezető orvoslás mellett nagy teret kap napjainkban a pszichoszomatikus orvoslás. A gyógyítás olyan általános irányultságát jelenti, amely megbetegedések keletkezésében, lefolyásában, valamint kezelésében figyelembe veszi a lelki, testi és társadalmi kölcsönhatásokat.

Cél, hogy a betegséget ne különálló folyamatként szemlélje az orvos, hanem képes legyen a gyógyítás középpontjába a beteget állítani és nem a betegséget. A magas vérnyomás mint betegség, ennek tükrében úgy értelmezhető, miszerint elfogadható az organikus, genetikai háttér, azonban a pszichés stresszt mint rizikótényezőt hiba nem elfogadni, ezáltal a gyógyítás folyamatát negatív módon határozná meg.

A pszichés stressz bizonyítottan rontja a szervezet védekezőképességét. Mindebből az következik, hogy közvetve, vagy közvetlenül lelki eredetű problémák testi megbetegedéshez vezethetnek. A transzperszonális pszichológia álláspontja szerint a betegség, a szervezet egyensúlyának felbomlását jelzi, vagyis az ember nem tud megküzdeni az őt érő behatásokkal, így a coping mechanizmusok gyengülnek. Szeretném jelezni, hogy nagy egyéni különbségek vannak abban, hogy ki mennyire szomatizál, vagyis milyen mértékben fordít pszichés konfliktusokat testi tünetekké.

Pozitív – negatív stressz

A pszichológusok köre kitart amellett, hogy a vérnyomás ingadozása stressz hatására változik, vagyis a szervezet jelzést ad az észlelt, sok esetben veszélyesnek tartott ingerről. Ezt a folyamatot vizsgálva kimondható, hogy a megemelkedett vérnyomás egy védelmi funkciót is ellát azáltal, hogy az ember veszélyt detektál. Ebből az alapgondolatból érdemes kiindulni, valamint elkülöníteni két fogalmat: pozitív és negatív stressz.

A stressz megélése elkerülhetetlen, vagyis nincsen élet stressz nélkül. Munkahelyen, iskolában, bárhol érheti az embert olyan behatás, amit az átlagtól eltérően, stresszesnek élhetnek meg.

Pozitív stresszről akkor beszélünk, amikor egyfajta védelmet ad és felhívja a figyelmet a veszély forrására. Egy példával illusztrálnám az előző gondolatomat: ha valaki az utcán sétál, majd a kerítés mögött ugatni kezd egy kutya, akkor ösztönösen összerezzen, valamint ezzel egy időben a szervezet vészreakciót fog mutatni, ilyen lehet a verejtékezés, megemelkedett vérnyomás stb. A folyamat hátterében az evolúciós megközelítést érdemes kiemelnem, hiszen a védekezés, fajfenntartás szempontjából, az ösztönös vészreakció nem betegség, hanem a szervezet adaptív válasza. A szervezet egyensúlya rövid időn belül visszaáll, a vegetatív tünetek megszűnnek.

Negatív stresszről akkor beszélhetünk, ha lelki folyamatokon alapszik, amelyet bizonyos élethelyzet idézhet elő, mindez érzelmi és testi tünetek kialakulásához vezethet. Negatív stresszt válthat ki akár egy családi veszekedés, vagy akár egy munkahelyi konfliktus a főnökkel, munkatárssal. A pozitív stresszhez hasonló tünetek jelentkezhetnek, azonban intenzitásuk tekintetében lehetnek különbségek. Szeretném hangsúlyozni, hogy a negatív stressz nem a szervezet adaptív válasza. A stresszreakció az esetek többségében nem a helyzetnek megfelelő, valamint eltúlzott intenzitással jelenik meg. A pozitív stresszhez képest, nem csillapodik az észlelt vészreakció, ezáltal a vegetatív tünetek sem (magas vérnyomás, verejtékezés, légszomj vagy akár halálfélelem is erősödhet), így a szervezet állandó készenlétben van, terhelés alatt áll. Pszichodinamikus szemlélettel nézve, a szorongás hátterében tudattalan konfliktus áll, ami az ember számára nem hozzáférhető, maga a szorongás, ezáltal nem objektív. A szorongás az elfojtás következménye, a tünet egyfajta kompromisszumképződmény.

Magas vérnyomás mögött meghúzódó személyiség

Látható, hogy a mai világban, az ember életében megjelenik a túlzott stressz, elfojtott agresszió, harag, amely hozzájárul a magas vérnyomás kialakulásához. A magas vérnyomású ember kitér a konfliktus elől. Mivel nem a helyzet megoldása lesz kivitelezve, így az elfojtás miatt állandó feszültséget él meg. A túlzott feszültségi állapot következménye, hogy nagy energia marad felhasználatlanul, ezzel együtt az erekben lévő nyomás emelkedik: tartósan magas vérnyomás alakul ki. A legtöbb ilyen beteg szeretne megfelelni mások és saját elvárásainak, azonban a konfliktushelyzetben nem képes adaptívan reagálni, valós érzelmeit nem mutatja ki. A felelősségtudó, nyugodt ember képe mögött rengeteg elfojtott érzés (düh, agresszió) áll, aminek megélése számára elfogadhatatlan, bűntudatot hozna létre.

Az önuralom, sokak számára egy pozitív erény, azonban látni kell, hogy a túlzott elfojtás katasztrófát eredményezhet. A vérerek összehúzódása jön létre, ezzel ellentétesen a vér nyomása viszont emelkedik, ez vezethet szívinfarktushoz.

A magas vérnyomás azt jelzi, hogy a személy, törtető, egyre többet és többet akar, lendületesnek tűnik, viszont bensőleg merev, konfliktust él meg. Állandó feszültség állapotában cselekszik, aki teljesítményorientált. A szervezet, magas vérnyomással azt jelzi, hogy az ember érzelmeit elfojtja, mintsem megélné azokat. Ha elfogadja saját magát, nem állít maga elé elérhetetlen célokat, akkor képes lesz reálisan észlelni önmagát, ezáltal a magas vérnyomás is alábbhagy.

Makai Gábor
klinikai szakpszichológus
http://www.makaigabor.hu
[email protected]