A kutatást vezető Ingrid Johnsrude, a kanadai Queen's Egyetem munkatársa csapatával 44 és 79 év közötti házaspárokat kért fel, hogy hangosan olvassanak fel egymásnak írásbeli utasításokat. Később mindannyian felvettek egy fejhallgatót, melyben párjuk felvett hangját párhuzamosan hallották egy ismeretlen hanggal. Egyeseknél arra kérdeztek rá, hogy a társuk mit mondott, míg másoknál arra, hogy a számukra ismeretlen személy mit mondott, és arra voltak kíváncsiak, vajon segíti-e őket a megértésben az, ha ismerős hang beszél hozzájuk.

Amint az a Psychological Science című lapban közzétett tanulmányból kiderül, az alanyok a házastársuk hangját sokkal tisztábban hallották, mint a - megegyező korú és nemű személytől származó - idegen hangot, és ez az idősebb korúak esetében is így volt. Ám az idegen hang megértésének képessége már nem volt ennyire egyöntetű, míg ugyanis a középkorúak viszonylag képesek voltak a ismeretlen hangot is figyelemmel kísérni - főleg, ha az a párjuk hangjával szólt egyszerre -, addig minél idősebb volt valaki, annál kevésbé értette meg azt, amit a számára ismeretlen hang beszélt hozzá.
 

A vizsgálatból az derült ki, hogy a középkorúak képesek voltak arra, hogy az ismerős hangot elválasszák az ismeretlen hangtól, és ezáltal, ha úgy érezték szükségesnek, jobban tudtak koncentrálni az utóbbira, az idősek viszont nem.

Amint azt Johnsrude kifejtette, a vizsgálat arra a fontos - az idős emberek többségét érintő - dologra hívja fel a figyelmet, hogy bizony sokak számra nehézséget okoz megérteni a beszédet háttérzaj mellett, ugyanakkor egy igen jelentős tényezőre is fény derült: a hallási nehézségeken sokat segíthet az, ha ismerős hangot hallunk, ez ugyanis nagyban megkönnyíti a megértést még nehezített körülmények között is.