Többek között ide tartoznak a cukros, szénsavas üdítők, a minimális gyümölcstartalommal (sem) rendelkező „ivólevek”. Nem újdonság, hogy az alkohol sem különösebben megfelelő szomjoltó, főleg a tömény szeszek, de nagyobb mennyiségben a sör, és az isteni fröccs sem tesz jó szolgálatot. A kávéról és a különböző energiaitalokról pedig inkább ne is ejtsünk szót, ha a megfelelő folyadékpótlás a téma.
Az már mindenki számára köztudott, hogy egy felnőtt ember napi szükséges folyadékbevitele 2-3 liter, súlytól függően. Azonban az ebből számított vízbevitel naponta csupán körülbelül 1,5 liter. A fennmaradót ételekkel, illetve azok víztartalmával visszük be szervezetünkbe. Így talán még fontosabb, hogy minőségi italt válasszuk a testünkből eltűnő folyadék pótlására.
Addig rendben, hogy ásványvízből a bubimenteset. De hiszen akkor jó a csapvíz is! Vagy mégsem?
Bizonyos vizsgálatok szerint Magyarországon a csapból folyó víz egészségre nem ártalmas, sőt, kifejezetten jó, és ezt akár saját magunk is megtapasztalhatjuk. Ám sokan vitatkoznak ezzel.
Habár a csapvíz bizonyos mértékű tisztításon esik át, a belső vezetékek állapotán ez nem segít. Az azokban lévő rozsda, a belőlük kioldódó anyagok, vagy a kialakuló pangó víz sem a víz ízén, sem illatán (vagyis ebben az esetben már inkább szagán) nem javít. Mert van, ahol kifejezetten finom csapvizet tudunk inni, ám sajnos találunk olyan települést is, ahol fura ízű, színű folyadék kerül a vezetékből a poharunkba.
Megnyugtató azonban, hogy ha nálunk a vezeték rendben van, egy hosszú kezelési folyamatnak köszönhetően tiszta vizet önthetünk a pohárba. Ám sokan nem bíznak ebben sem, szerintük a különböző gyógyszermaradványokat, baktériumok, nehézfémek és gyomirtók 100%-ig nem tűnnek el a vízből, károsítva ezzel az emberi szervezetet. Sokan a klór tisztító erejében sem bíznak, hiszen ez valójában egy toxikus anyag…
Egy jó minőségű vízszűrő sokat segíthet, hogy az egyébként valóban finom csapvizünk valóban teljesen tiszta legyen. Egy ilyen készülék vásárlásakor érdemes arra odafigyelnünk, hogy a szűrőberendezésünk a szelektív szűrés elvén működjenek. Ez annyit jelent, hogy a szennyeződéseket, baktériumokat valóban „szedjék ki”, viszont az ásványi anyagok maradjanak benne a vízben.
Egy jó minőségű ásványvíz nagyon jó választás lehet szomjunk oltására. Ám sok esetben a flakonon szereplő felirat csalóka lehet. Előfordul, hogy a palack egyszerű ivóvizet tartalmaz, vagy minimális ásványi anyagú kasztvizet. De kerülhet az üvegbe kútvíz, mely utólag ásványokkal dúsítottak, vagy ásványi anyagokban szegény forrásvíz.
Ha valódi ásványvizet szeretnél fogyasztani, jó, ha figyeled, hogy a víz milyen arányban tartalmazza a különböző anyagokat. Ez az érték napjaikban 500 mg/liter. De főleg a kálium, nátrium, és a magnézium tartalmat érdemes figyelni. Lényeges, hogy a magnézium és a kálium együttes tartalma magasabb legyen, mint a nátriumé - kerülve így is a magas sóbevitelt.
Sokszor nem is magával az ásványvízzel van a probléma, hanem az azt tároló flakonnal. Ezek a palackok egy antimon nevű anyagot tartalmaznak, mely (az arzénhoz hasonlóan) toxikus, meleg hatására pedig kioldódhatnak a vízbe. Így fontos odafigyelnünk, hogy valóban száraz, hűvös helyen tároljuk „vízkészletünket”.
Ami még probléma lehet a palackban történő tárolás esetén, hogy a felbontott üveg (főleg, ha több napig tart annak elfogyasztása) a kupak lecsavarásával kedvenc tanyája lehet mindenféle mikroorganizmusnak, baktériumnak. Ezért is javasolt a felbontott vizet maximum 1-2 nap alatt elfogyasztani, illetve hűtőben tárolni.
Akkor most szűrjük le az ásványvizet egy speciális berendezéssel, hogy tökéletes vizet ihassunk? Azért túlzásokba ne essünk. Kis odafigyeléssel, a megfelelő ásványvíz kiválasztásával, az otthoni vízvezeték karbantartásával, esetleg egy vízszűrő berendezés beszerzésével az ásványvíz és a csapvíz együttes fogyasztása lehet a legjobb. Hogy melyikből csúszik le több? Az már tényleg csak ízlés dolga.