Figyelemhiányos hiperaktivitás zavar tünetei, okai, jelei, megelőzése, kezelése, gyógyítása

Szerző: WEBBeteg - Dr. Dinya Zoltán, pszichiáter

A hiperaktivitást a köznyelv gyakran a "rossz gyermek" szinonimájának tartja, pedig korántsem erről van szó. Egyáltalán nem minden rosszalkodó gyermek hiperaktív.

A kórkép teljes neve - figyelemhiányos hiperaktivitás zavar - már többet elárul a probléma valós jellegéről. A hiperaktivitás tünetegyüttesét elsőként Hoffman írta le, még az 1840-es években, majd 1902-ben G. Still "moral dyscontrol" szindróma néven jegyezte le. Későbbiekben "minimal brain damage"-nek is nevezték ugyanezt, feltételezve, hogy minimális agyi károsodások állnak a probléma hátterében. Ezt a további vizsgálatok azonban nem támasztották alá, az esetek többségében nem sikerült kimutatható eltérést igazolni az agyban.

Jellemzően az első tünetek kisgyermekkorban kezdődnek, megnehezítve az óvodai beilleszkedést, de a súlyosabb problémák a beiskolázással jelentkeznek. Többnyire nevelési tanácsadók, házi gyermekorvosok irányítják szakrendelésre a problémás gyerekeket.

Az iskoláskorúak között előfordulási gyakorisága 2-5 százalék, fiúknál háromszor gyakoribb.

A statisztikák - mint oly sok esetben - itt is csalókák lehetnek, mert az igazsághoz tartozik az is, hogy fiúknál a környezet toleranciája alacsonyabb, hamarabb fordulnak orvoshoz vele, míg lányoknál a figyelemhiány tovább maradhat rejtve. Mindenesetre a kezelt betegek között a fiúk aránya jelenleg még magasabb, számuk mintegy ötszöröse a lányokénak.

A betegség pontos oka még nem ismert. Egyre több adat szól genetikai eredet szerepe mellett, bár valószínűbb, hogy genetikai és környezeti hatások együttese felelős a tünetcsoport megjelenéséért.

Egypetéjű ikrek között előfordulása gyakoribb, és a vér szerinti szülők között is gyakran fordul elő valamilyen pszichiátriai betegség.

Az EEG gyakran mutat minimális eltéréseket, a PET-vizsgálat (pozitron emissziós tomográfia) csökkent véráramlást és anyagcserét jelez a frontális (homloklebenyi) agyi területen.
Milyen jelek figyelmeztetnek a hiperaktivitásra?

Figyelemzavar. A betegség vezető tünete a figyelmi funkciók zavara. Az érintett gyerekek nem tudnak kitartóan egy dologra koncentrálni, apró, lényegtelen dolgok is könnyen elterelik a figyelmüket.

Nem képesek a fontos és a lényegtelen dolgokat megkülönböztetni, emiatt emlékezetük is csökkent, a napi feladatokban feledékenyek, gyakran elhagyják dolgaikat.

A csapongó figyelem következménye, hogy cselekedeteik is szertelenebbek, célszerűtlenek, változékonyak kortársaikhoz képest.

Eredeti terveiktől, feladataiktól könnyen elterelhetőek, ezért egy idő után már maguk is kerülik a jelentősebb koncentrációt igénylő feladatokat.

Tényleges értelmi képességeik alatt teljesítenek, teljesítményük erősen hullámzó.

Hiperaktivitás. Másik fontos alaptünet a hiperaktivitás. Folyamatosan nyüzsögnek, "izegnek-mozognak", nyugtalanok, többnyire fegyelmezetlenek, impulzívak. Ezért és fejletlenebb mozgáskoordinációjuk miatt több baleset éri őket.

A szociális normákat képtelenek betartani, nem tudnak várni, mások mondandójába vágnak, sokat beszélnek spontán is, ilyenkor túl hangosak, összességében nehezen kezelhetőek.

Mindezek miatt közösségekbe beilleszkedésük nehézkes, sokszor sikertelen, az iskola támasztotta követelményeknek gyakran képtelenek megfelelni.

Érzelmileg többnyire labilisak, gyakoriak a dühkitörések, a beilleszkedési problémák miatt a közösség gyakran kirekeszti őket, ez önértékelési problémákhoz vezethet, mely végül öngerjesztő folyamatként tovább rontja a tüneteket.

Hogyan kezeljük hiperaktív gyermekünket?

Az esetek túlnyomó többségében a hiperaktivitás megfelelő terápia mellett jól kezelhető és a tünetek az életkor előrehaladtával enyhülnek, de valamennyi figyelemzavar szinte minden esetben tartósan megmaradhat, végigkísérve a beteget egész életútján.

A hiperaktivitásban szenvedő gyerekek felnőtt kori kilátásai gyakran a társult pszichiátriai rendellenességektől is függnek. Bár az életkor előrehaladtával a tünetek többnyire enyhülnek, néha a tünetek a magatartászavar általános tünetei irányába formálódnak, végeredményként pedig a személyiségzavar formáját ölthetik felnőttkorban.

Gyakran észlelhető a hiperaktivitás mellett szorongás, depresszió, tic-zavar (akarattól független izomrángás), tanulási zavarok, viselkedészavarok, drogabusus - ezek alapvetően befolyásolják negatív irányba a gyermek jövőbeni életkilátásait. Összességében azonban elmondható, hogy az esetek többsége megfelelő terápia, pszichés támogatás mellett relatíve jól kezelhető.

Hogyan kezeljük hiperaktív gyermekünket?

A terápia a betegség súlyosságától, a gyermek életkorától, a környezet toleranciájától is függ. Enyhébb esetekben elegendő lehet a szülők, pedagógusok felkészítése, esetleg speciális képzést nyújtó iskola választása, illetve a gyermek viselkedés-tréningje, szociális készségeinek fejlesztése.

Súlyos esetekben, szakember által elsőként választandó szerek a pszichostimulánsok (metilfenidát, dextroamfetamin). Erre a kezelésre a beteg körülbelül kétharmada jól reagál, hatásuk a figyelmi funkciók javításának köszönhető. Azaz nem lenyugtatják a gyereket (ami gyakori megalapozatlan vád a pszichiátriával szemben), hanem pont ellenkezőleg, serkentik azokat az agyi területeket, melyek képessé teszik arra, hogy jobban tudjon figyelni, önmagát kontrollálni.

Javul a gyerekek koncentrációja, figyelme, az iskolában kibontakozhatnak tényleges képességeik, ugyanakkor hiperaktivitásuk, impulzivitásuk csökken, gyakran szociális kapcsolataik is javulnak.

Amennyiben a pszichostimulánsok ellenjavalltak, vagy nem hatásosak, akkor antidepresszívumok ("hangulatjavítók") alkalmazása is szóba jöhet.
Pszichés segítség

A gyógyszeres terápia mellett azonban elengedhetetlen a megfelelő pszichés vezetés, szociális készségek tanítása, az érzelmi élet zavarainak korrekciója. Nagyon fontos a sok mozgás, ahol a mozgáskoordináció fejlődhet, a közösségi játékok, ahol a szociális normák követését lehet tanulni, gyakorolni.

Elengedhetetlen a szülők oktatása, a nevelői attitűdök módosítása, és még súlyos zavarok esetén sem szabad elfelejtkezni a társuló rendellenességek kezeléséről, például a részképesség zavarok, tanulási nehézségek gyógypedagógiai fejlesztéséről.

A betegekkel való mindennapi együttlét során rendkívül fontos a következetes, követelményeket megfelelő mértékben alkalmazó nevelés! A megengedő hozzáállás tovább ronthat a helyzeten. Nagyon sokat segíthetnek önszerveződő csoportok mind a betegek, mind szüleik számára.

Forrás: Webbeteg.hu