Szerző: WEBBeteg - Dr. Nagy László, infektológus
A calici a hasmenést leggyakrabban okozó vírusok közé tartozik, a rotavírus, az enteralis adenovírusok, továbbá az astro- és coronavírusok mellett. Milyen tünetei vannak a calicivírus-fertőzésnek, és hogyan kezelhető?
A calicivírus jellemzői
A calici nagyon kicsi, gömb alakú RNS vírus, elnevezésüket kehelyre, kupára (latinul= calix) emlékeztető elektronmikroszkópos képük nyomán kapták.
Jellemző rájuk a nagy genetikai és antigén sokféleség, továbbá a környezeti hatásoknak relatíve ellenállók, és a szervezetbe kerülve, már kevés részecskeszámban (<20-100) is megbetegedést eredményezhetnek.
Rendkívüli fertőzőképességüknek köszönhetően, világszerte, a vírusos gyomor-bélhurutok 30-40 százakékát, és az ilyen jellegű járványok 75-89 százalékát okozzák.
Hogyan fertőz a calicivírus? - Közvetlen módon terjed
Az emberi megbetegedések fertőzésének forrása, mindig az ember. A beteg ember a vírust a hányadékával és székletével üríti.
A fertőzés közvetlen módon, a beteggel történő érintkezés, szennyezett kéz, illetve közvetett módon, leginkább vírussal szennyezett tárgyak, ritkábban élelmiszer (zöldségek, saláták, eper, málna, kagylók, stb.) és víz útján terjed. Az élelmiszer/víz közvetítésével létrejött járvány, robbanásszerűen kezdődik.
A beteg hányadékából elpárolgó, vírussal szennyezett aerosol is továbbíthatja a fertőzést. A járványok nagy része zárt vagy félig zárt közösségekben (családokban, idősek otthonában, gyermek- és egészségügyi intézményekben, katonai alakulatoknál, iskolákban, éttermekben stb.) fordul elő.
A vírus már a klinikai tünetek kezdete előtt megjelenhet a székletben, és a klinikai gyógyulást követően, legalább 1-3 napig (esetenként még hosszabb ideig is) ürülhet, aminek a járványügyi jelentősége nagy. A calicivírussal szemben kialakuló immunitás rövid ideig tart, a betegségen már egyszer átesett személy ismét fertőződhet a vírus egy új változatával, így a vírus folyamatosan cirkulál a lakosság körében.
A Caliciviridae család jellemzői
A Caliciviridae családot alkotó vírusok egy részét, mint állatpatogén kórokozókat, már az 1930-as években felfedezték, míg az emberi megbetegedést okozó, u.n. humán calicivírusok megismerésére csupán az 1970-es években került sor. A humán calici vírusok két nemzetségre oszthatók, nevezetesen noro- és a sapovírusokra, melyek ugyancsak további alcsoportokba sorolhatók, többnyire feltalálási helyük szerinti névvel ellátva. A norovírusok minden korosztályt megbetegíthetnek, a sapovírusok viszont klinikai megbetegedéseket, főleg az 5 év alatti korosztályban okoznak.
A calicivírus-fertőzés tünetei
A calicivírus-fertőzések klinikumára jellemző a rövid lappangási idő (24-36 óra), a betegség tünetei a hányás, a hasmenés, a hasi fájdalom és a testhőmérséklet emelkedése. Korcsoporttól függően a hányás, hasmenés megoszlása különböző: gyermekkorban a hányás (akár hasmenés nélkül is), időskorban viszont a hasmenés (akár hányás nélkül is) a vezető tünet.
További tünet lehet még a fejfájás és az izomfájdalom. Általában a megbetegedés rövid lefolyású, az érintettek 1-3 nap alatt gyógyulnak. A szövődmény ritka, viszont a gyors só- és folyadékvesztés miatt, különösen az idősek és a kisgyermekek, az immunológiailag károsodott egyének veszélyeztetettek és kórházi kezelésre szorulhatnak.
A calicivírus-fertőzést csak tünetileg lehet kezelni
A betegség kezelése tüneti, antibiotikum szedése fölösleges, sőt ebben az esetben ártalmas. Miután a hasmenés elsősorban nem a szervezet energiaigényét, hanem a folyadék- és sóháztartását veszélyezteti, ezért a diéta legfontosabb feladata, hogy folyamatosan pótolja a szervezet folyadék- és elektrolitveszteségét. Emellett a szervezet beszűkült emésztési és felszívódási képességét szem előtt tartva, a megfelelő étrend alkalmazásával könnyítse az emésztőrendszer munkáját.
A fertőzést a higiénés szabályok betartásával lehet megelőzni
Oltóanyag nem áll rendelkezésre, ezért a fertőzés megelőzése érdekében, fontos a klasszikus higiénés rendszabályok betartása. A szórványosan vagy családi járvány részeként előforduló megbetegedések esetében javasolt, hogy a tünetek megszűntéig a beteg maradjon otthon.
Vonatkozik ez főleg azokra, akik munkavégzésük során többes fertőzést okozhatnak környezetükben (egészségügy, gondozási körök, vendéglátás, élelmiszerkereskedelem, stb.). WC-használat, hányás után, illetve ételkészítés, étkezés előtt mossunk mindig kezet.
Az étel elkészítését a család egészséges tagja végezze.
Mivel a vírus hosszú ideig (több napig) képes környezetünkben életbe maradni, ezért a lakásban, használati tárgyainkon - különösen a WC-ben, fürdőszobában - folyamatosan fertőtlenítést kell végezni a háztartásban használatos klórtartalmú szerekkel.
Prebiotikumok, probiotikumok, szinbiotikumok
A bélflóra fő funkciója a kórokozókkal szembeni védelem, valamint az immunrendszer állandó készenléti szinten tartása. Ha a bélflóránk egyensúlya felborul, és a káros baktériumok száma megnő, célszerű probiotikumokat, prebiotikumokat alkamaznunk az egyensúly helyreállítása érdekében.
Probiotikumok. Probiotikumnak nevezzük azokat a baktériumok, gombákat, melyek szájon keresztül bejutva, élve elérik a vastagbelet, majd ott megtapadva (colonisatio) a gazdaszervezet számára hasznos funkciót töltenek be. Másként megfogalmazva olyan élő microbialis táplálék-kiegészítők, melyek a bélflóra egyensúlyának pozitív irányú megváltoztatásával a szervezet állapotát javítják.
Prebiotikumok. A prebiotikumok olyan nem emészhető élelmiszer összetevők, melyekre nem hatnak a gyomor és bélrendszer felső szakaszának emésztőenzimei, éppen ezért változatlan formában képesek eljutni a vastagbélbe, s ott serkenteni a jótékony hatású baktériumok szaporodását. Képviselőik oligoszacharidok (2-9 egyszerű cukormolekulából épülnek fel), melyek megtalálhatók a hagymafélékben, articsókában, zabpehelyben, búzában, anyatejben, érett sajtokban.
Szinbiotikumok. A szinbiotikumok a probiotikumok és a prebiotikumok együttesét jelentik, vagyis olyan készítményeket, melyek alkalmazása során a két tényező előnyös hatása összegződik.
Forrás: Webbeteg.hu