Tisztelt Segítség Nyújtók!
Nagy problémával küzdök, ugyanis kislányom, aki jelenleg Skóciában folytatja tanulmányait, felhívott és őszintén elmondta, hogy 2 éve bulimiában szenved és már nem bír egyedül megbirkózni a problémával.
A családban sajnos szinte mindenki depresszióban szenved, örökletes betegség ezek szerint, de bulimiával még nem találkoztam.
A kiváltó ok az Ő esetében, hogy a nagy, első szerelme elhagyta és nem tudja feldolgozni, azóta nincs is kapcsolata, holott 20 éves.
Nem tudom, hogy a nagy távolság miatt, milyen tanácsokkal lássam el, hogyan tudom segíteni, találok-e olyan orvost, aki esetleg skypon látná el tanácsokkal, legalább heti 2-3 alkalommal.
Ez ügyben várnám megtisztelő válaszukat, amit előre is nagyon köszönök!!
Tisztelettel:
Edit anyuka
12 ève járok 3 müszakba, 4 naponkènt változik a müszak beosztásom, ráadásul fárasztó stresszes a munkám.Fáradt vagyok, kimerült, enyhe depresszióval küzdök, koncentrációs zavarom is van, mert a munkám során fizikai s szellemi tevékenysèget folytatok. A kèrdesem az lenne, van e valami módszer, alvás technika, vagy bármi, amivel jobban èrezném magam, mert még itthon is a háztartásban kell teljesitenem, amire sokszor képtelen vagyok.A családomtól pedig csak bántást kapok, segitsèget, támogatást nem.A problèmámat egyedül kell megoldanom. 42 èves vagyok, egyenlöre lehetösègem sincs másik munkához.Nagyon köszönöm elöre is a segitsèget.
Nekem lenne egy szokatlan kérdésem: létezik e Budapesten olyan empatikus pszichoterapeuta, aki házhoz jönne egy súlyos pszichés betegségben szenvedő fiatalemberhez? A 39 éves fiamról lenne szó, aki tíz éve szenved olyan összetett pszichés betegségben, amely diagnózisában még a pszichiáterek sem értenek egyet. Egyik azt állítja, hogy bipoláris depresszió és antidepresszánsokat ír ki neki, a másik azt mondja, hogy skizoíd zavar depressziós típusa, és antipszichotikumokkal kezeli. Jelenleg is kórházban van, de nemsokára kiengedik, és én nem tudom, hogy mitévő legyek. A fiam feladta, nem akarja, hogy tovább kísérletezzenek vele, nagyon hosszú volt ez a tíz év... Kérem, segítsenek. Egy kétségbeesett édesanya
Kérdező: Lengyel Stefánia Válaszok száma: 3 db
Utolsó válasz: Ph.D. Sándor Peresztegi 2015-03-17 22:54:31
Kedves Orvosok!
Nekem egy nem új keletű, sok szakembert látott problémám van, amely nagyon összetett, de még nem tudtam megoldani. Kicsit bonyolultabbá teszi a dolgot az, hogy homoszexuális vagyok, de lényegében nem ez a mérvadó véleményem szerint. Szóval nálam általános a rossz kedv, a sikertelenség érzése, a szomorúság, levertség, mivel, hogy nem vagyok sikeres a társas kapcsolataimban, se munkahelyemen, se a magán életben, tehát barátaim sincsenek. Legalábbis ez a meggyőződésem ezzel kapcsolatban. Mindez kihat nyilván a munkavégzésemre is, a gondolkodásomra, amely inkább dekoncentrált mint sem hogy tudjak összeszedetten figyelmemet használni, ha emberek közt vagyok, akkor még inkább meg van bennem ez az állapot, valószínűleg a belső szorongásom, kudarctól való félelmeim okából. Próbálok célokat kitűzni, olyan dolgokat csinálni amiket szeretek, elfogadni, hogy sosem leszek olyan ember aki a társaség közepe, de a mindennapokban, az apró kis életemben, mégis valami - egy rossz érzés, mások sikerének látványa, úgy sem sikerül érzése - keresztülhúzza számításaimat. Most már 27 éves fiatalemberként, aki felelősségteljes munkakörben dolgozik, szeretném átlátni a dolgaimat, valamit elérni, valamit változtatni, mert úgy érzem már nem bírom egyedül viselni ezeket a "terheket". Azért is írtam Önöknek ide, mert sajnos anyagi lehetőségeim nem teszik lehetővé, illetve, nem is tudom kihez fordulhatnék -már számos pszichológusnál jártam, gyerekkoromtól kezdve-a terápiát, de azért remélem valamilyen szinten tudnak választ adni a kérdéseimre, főleg olyan tekintetben, hogy egyedül nem tudok megbirkózni ezzel.
Köszönettel :
B.
Jó napot!
Alvászavarral küzdök, 25 éves vagyok, de nem nagyon volt olyan időszak, amikor normálisan tudtam volna el-, illetve átaludni egy éjszakát. Próbálkoztam vény nélküli altatókkal,de nem segítettek. Ön tud javasolni valamit?
Jó napot!
Húszas éveim elején járok, mindig zárkózott voltam, társaságban alig merek megszólalni, ideges vagyok és feszült, csak alkohol hatására tudok feloldódni. Nincs túl sok önbizalmam, kevés barátom van és párt sem találok már 2 éve. Mit tehetnék hogy változzon ez a helyzet?