Tisztelt Dr
8 hete hogy meghalt a férjem és mindamelett hogy nem tudom ezt feldolgozni erthetetlen módon vágyom a sexre.Ez normális ? kapcsolatra nem az szóba sem jőhet simán csak sex semmi más és semmi tőbb.Nem értem miért van ez bennem furcsálom vagy egy menekvés vagy fogalmam sincs.Minden rendben van velem ? hisz szerettem a férjem bár az utóbbi jó 3 hónapban alig volt kőztűnk valami ő már beteg volt csak mi még nem tudtuk.
Kőszőnőm
Hogy lehet túl lenni azon hogy a barátnőm lelépett egy pasi miatt az életemből? És pont akkor hagyott el mikor lelkileg nagy szükségem lett volna rá. Amúgy is elég szerencsétlen vagyok mert csupa sérült pasit fogok ki( látás, mozgás, lelki), és emiatt depis vagyok, de annyira fáj a barátnőm értetlne viselkedése
Sajnos nincs párkapcsolatom. Nem vagyok férfias sem. De az zavar a legjobban hogy nem tudok semmit sem kezdeni a férfiasságommal. 6-7 cm ha merevedésem van. Ha nincs akkor még wc-zésnél is alig találom. Nagyon zavar és lelkileg is nagyon megvisel. A nőknél meg csak a nevetség tárgya az ilyen férfi. Lehet nekem akkora hogy egy nő mégis érezze ha benne vagyok? Sürgősen kellene már a segítség!!!! Már kerestem itt andrológus orvost ezzel de semmit nem tudott segíteni. Így meg nem akarok élni.
Tisztelt Segítség Nyújtók!
Nagy problémával küzdök, ugyanis kislányom, aki jelenleg Skóciában folytatja tanulmányait, felhívott és őszintén elmondta, hogy 2 éve bulimiában szenved és már nem bír egyedül megbirkózni a problémával.
A családban sajnos szinte mindenki depresszióban szenved, örökletes betegség ezek szerint, de bulimiával még nem találkoztam.
A kiváltó ok az Ő esetében, hogy a nagy, első szerelme elhagyta és nem tudja feldolgozni, azóta nincs is kapcsolata, holott 20 éves.
Nem tudom, hogy a nagy távolság miatt, milyen tanácsokkal lássam el, hogyan tudom segíteni, találok-e olyan orvost, aki esetleg skypon látná el tanácsokkal, legalább heti 2-3 alkalommal.
Ez ügyben várnám megtisztelő válaszukat, amit előre is nagyon köszönök!!
Tisztelettel:
Edit anyuka
Szeretnék választ kapni a kérdésemre!!!!!!
Tisztelt Doktor Nő/Úr!
Sajnos elég hosszú a "bűnlajstromom", igyekszem a lehető legrövidebbre fogni. Az utóbbi egy évben elég sok problémám volt, rákfóbia, szorongás, pánikroham, és a családtagjaim is megjegyezték h furcsán kezdtem el viselkedni. Szerintük olyannak tűntem mintha elszálltam volna, fura , művi lett a nevetésem is. Epilepsziás vagyok, a neurológusom szerint mindig is furcsa voltam, így pszichiáterhez küldött. És itt kezdődött el a kálváriám. Úgy mentem el a doktorhoz , hogy velem nincs semmi baj, én tökéletes vagyok. Az életem tökéletes, mindenem megvan. Pszichológushoz küldött, akit szintén szerettem volna meggyőzni arról hogy minden rendben, ezt is gondoltam. Pár alkalom után úgy gondolta nincs szükségem pszichoterápiára. Majd egy hónappal később meg voltam győződve róla, hogy agydaganatom van, majd pedig h szívbeteg vagyok,rettegtem attól h beteg vagyok, hogy meg fogok halni és h orvosokhoz kell majd járkálnom, ez tette ki a mindennapjaimat, úgy éreztem segítségre van szükségem, és már kész diagnózissal mentem a pszichológushoz. Hipochondriás vagyok. Így elkezdtük a pszichoterápiát. Nem sokkal később a neten olvasgatva, rábukkantam a bipoláris zavarra, és bizony ismerősnek tűntek a tünetek , így a legközelebbi alkalomra egy új diagnózissal mentem. Elég hülyén hangzik de nagyon izgatott lettem, és mintha még örültem is volna ennek az egésznek, de azt hiszem sosem gondoltam komolyan hogy nekem tényleg bipoláris zavarom lenne, inkább csak örültem, hogy végre foglalkoznak velem és meghallgatnak ( ez otthon ugyanis nem történt meg) . Aztán elkezdtem produkálni a tüneteket, én úgy gondoltam h színészkedek ők nem így látták. Szerintük inkább disszimuláltam, Egy nap a pszichológushoz tartva furcsa érzésem támadt a hasamban, beindult a fantáziám és azt mondtam neki hogy egy féreg úszkál bennem amit ki kell vágni, ahogy egyre inkább kezdte komolyan venni én egyre inkább belemelegedtem a játékba. Elvitt orvoshoz , akkor megijedtem , hogy akkor tuti lebukom, nem így lett. Egy héten keresztül minden nap bejártam, arról próbáltak meggyőzni h nem vagyok jól és hogy be kellene feküdnöm. Még az egyik barátnőmet is behívták, akkor ért a hideg zuhany, szerinte is hangulatingadozásaim vannak. Kiröhögtem az orvosaimat, csúnyán beszéltem és meg voltam győződve róla hogy átvágnak. Úgy gondoltam szórakoznak velem, ha már én is ezt tettem velük a féreg kapcsán.. Bár esküszöm nem a rossz szándék vezérelt amikor ezt állítottam. Egy hét után állítólag jobban lettem. Majd nem sokkal később megszületett bennem az ötlet , hogy én képes vagyok elérni azt hogy kórházba dugjanak. Hát sikerült. Tudtam , kinél mikor és mit kell mondjak. Ismét jött a féreg sztori és megfejeltem még azzal is , hogy kést tettem bele a táskámba. Mindent előre elterveztem. Bent a kórházban egy darabig felhőtlenül boldog voltam, és büszke hogy én ezt is elértem, sikerült, bárkit bármikor tudok irányítani, bármire képes vagyok. De nem sokáig tartott az örömöm, amikor tudatosult hogy akkor most nekem tényleg bent kell maradnom. A zárójelentésemben bipoláris zavar és nem organikus eredetű pszichotikus zavar, betegségbelátás nincs és még hasonlóak. Olyan meggyőzőek voltak, hogy szinte el is hittem , amit mondtak. Eleinte....
Pár hónapig jártam még kezelésre, az igazságot természetesen titkolva. Későbbiek folyamán megint úrrá lett rajtam ez a be akarok menni a kórházba dolog, sikeresen el is értem, tudtam mit kell mondani a pszichiáternek, hogyan kell viselkedjem, hogyan játsszak a gesztusaimmal, mimikámmal. Nem tudom hogyan de tényleg sikerült elérnem amit akartam, azt gondolta amit akartam, hogy gondoljon. Pár órával később rájöttem hogy ez nagyon nem jó, újabb pszichiátriai konzílium , ahol igyekeztem "jóvá' tenni bűnömet és azt mondtam pánikrohamom volt. És mivel volt már, valamint elég sok könyvet beszereztem és rengeteget olvastam a pszichiátriai betegségekről, könnyen el tudtam hitetni. Rövid viszonylag nyugodt időszak következett, de folyamatosan szőttem a terveket, hogyan kerülhetnék ismét kapcsolatba az orvosokkal. Ez tette ki a napjaimat, míg nem egyszer csak, mert ugye semmi nem maradhat megtorlatlanul megbolondultak a számok, legalábbis a fejemben. Mintha a sok kitalált hülyeségem életre kelt volna. Ismét pszichiátriai kezelés, ugyan azzal a diagnózissal pszichotikus zavar. A későbbiek folyamán aztán változtattak a diagnózison, sosem volt pszichotikus zavarom , hanem hystériás vagyok. Így én a következő ötlettel álltam elő, mindent előre megtervezve , beraktam egy csomó gyógyszert a táskámba, gyufát és egy ruhadarabot, hogy ott a pszichológus előtt "kiborulok", az összes gyógyszer szét szórtam, majd pedig fel akartam gyújtani. Jelenleg sem teszi ki más a napjaimat minthogy mivel állhatnék újabban a pszichológus, az orvosok elé. Tudom súlyos dolog a hazugság, az átverés, nincs mentség arra amit tettem. De szenvedek, nem tudom hogyan űzzem ki ezeket a gondolatokat. Rettegek és szégyellem bevallani az igazat az orvosaimnak. És nem is értem, hogy lett az orvoskerülő , betegségektől való iszonyatos félelemben élő lányból egy beteges hazudozó, aki nem is vágyik másra minthogy orvosokhoz járjon....és különböző pszichiátriai betegségeket imitáljon. A mai civilizált ember pedig ugye nem csinál mást, mint az interneten diagnosztizálja magát, őrületbe kergetve ezzel az orvosokat. Végiggondolva a cselekedeteimet, motivációimat nem hagy nyugodni a gondolat , hogy esetleg münchausen szindrómám lenne. Kérdésem a következő lenne valóban "csak" hystéria vagy felmerül a másik eshetőség is? Mi történt/történik velem? Miért viselkedem így, hogy fajulhattak idáig a dolgok?
Válaszukat, segítségüket előre is köszönöm.
Arra a kérdésre szeretnék választ kapni, hogy mi az oka annak, ha egy házasság felbomlásakor a volt férj búcsúszexet szeretne? A válást a feleség kezdeményezte. A férj nem akart válni. Először könyörgött, majd fenyegetőzött. A válás oka a férj felelőtlensége volt, ami gyakran anyagi problémákat okozott. Nem volt hűtlen, de megbízhatatlan volt.
Felületes és felelőtlen leginkább. Nem vette komolyan a gondokat, problémákat, a felesége többszöri figyelmeztetéseit, beszélgetéseket. Lehet, hogy a feleségében is csak a szexet látta inkább?
Köszönöm.
1 hónapja depresszióval küzdök. néha pánik rohamok jönnek rám úgy érzem mintha nyomás lenne a mellkasomon. Nincsenek öngyilkos hajlamaim és nem is tervezek meghalni de borzasztóan szenvedek a gondolataimtól. Aludni alig tudok,nyugtató max pár napig segít majd újra visszatérnek ezek a "tünetek". Nem tudok élni úgy érzem minden zavar. Az elmúlás,hogy egyszer vége ér minden maga a halált nem tudom elfogadni..félek a jövőtöl és mindentől félek.. Régen nem voltam ilyen,élet vidám voltam és örültem hogy éltem most meg csak szenvedek és olyan érzésem van mintha élő halott lennék aki csak létezik de igazán semmi sem tudja boldoggá tenni.. Beszélgetek erről másokkal akik csak pillanatig segítenek ezeken a gondokon de mindig visszatérnek ezek a pánikrohamok.Azt szeretném megtudni milyen módszerekkel,lehet megoldani ezt a problémát.Természetes antidepresszáns készítményeket is fogyasztok pl orbáncfű tea de nem segített az se hosszabb ideig elmulasztani ezt a kínzó érzést..szakemberhez igazán nem tudok fordulni mert nem tudok rendszeres órákat fizetni és gyógyszert sem szeretnék szedni mert félek rá szokok, de ha van vmi a mi segít nagyon hálás lennék..
Tisztelt Doktornő/Úr! A családom, és a barátaim már évek óta próbálják felhívni arra a figyelmem, hogy beképzelek magamnak dolgokat. Mostanra kezdem belátni, hogy igazuk van. Mindig vizsgálgatom magamat, hogy van-e rajtam valami elváltozás, a torkomat is mindig megnézem akkor is, ha nem fáj. Ha találok magamon bármit, addig kitartok a dolog mellett, amíg az orvos nem mond valamit, de előfordul, hogy ez után sem nyugszom meg. Mindig a legrosszabb dolgokra gondolok. Ha fáj a mellkasom, a torkom, stb, egyből arra gondolok biztos meg fogok halni, és teljesen kétségbeesek, szorongok. Néha annyira elhiszem, hogy óriási problémám van, hogy még a családomat, páromat is megijesztem, el tudom velük hitetni mekkora a baj. Sokat vagyok beteg, és mindig más bajom van. Ezektől a félelmektől valóban megbetegedhetek? Lehet, hogy emiatt van annyiszor bajom? Ha igen, akkor ezen hogyan tudnék javítani, mi lehet az oka az állandó félelmeimnek? Kisgyermekként sokat voltam beteg, kórházban is voltam, a szüleim nagyon féltettek, figyelniük kellett, hogy minden rendben van-e velem. Lehet, hogy emiatt vizsgálgatom én is magamat állandóan? Pszichológushoz kéne fordulnom? Haladásnak számít, hogy beismerem a problémám? Nagyon szeretném, ha megszabadulhatnék a betegségektől, és a haláltól való félelmeimtől.
Tiszteletem! Gyakran van, hogy napközben,a semmiből elkezd remegni a gyomrom,utána mindenem,és szédülök,furcsa érzés szívem is olyankor furcsán érzem.fél óra múlva általában rendeződik.éjjel is sokszor szédülésre,furcsa rosszullétre kelek.Nem tudom mire vélni voltam már éjjel szédüléssel sürgősségin,de minden negatív. nem tudom mi lehet ez.félek ettől.Köszönöm válaszát!
Kérdező: Maklári Lia Válaszok száma: 4 db
Utolsó válasz: Bagó György Pszichológus, Klinikai és mentálhigiénia szakpszichológus, Képesített pszichológia tanár 2014-07-29 10:50:17
Jó napot!
Szeretnék segítséget kérni, nagyon sokat hazudtam a szüleimnek és szépen lassan derülnek kifelé a dolgok, és már eléggé elharapódzott ugyanis már 1 éve van egy hazugságom amit folyamatosan hazudnom kell, nemtudom mit tegyek a szüleim már sejtik és azt mondták hogy ha hazudok mehetek a háztól. Nem tudom mitbtegyek ha elmondom az igazat akkor ez lesz, ha nem mondom el akkor kiderül. Mit tegyek? Hogyan tehetném jóvá ? Kérem segítsenek ezt már nembírom
Tisztelt Doktor Úr , Doktor Nő!
Kisfiam 6 éves, tavaly született meg a kistestvére, és azóta furcsán viselkedik - nem hallja meg, ha beszéljünk hozzá, nem akar iskolába menni, ütögeti a testvérét, hirtelen dührohamai vannak. Mit tudunk vele tenni? Mi lehet ezeknek az oka? Már nem merjük felügyelet nélkül egy szobában hagyni a gyerekeket.....
köszönöm a választ előre is
Jó napot kívánok!
Fél éve történt, hogy elvesztettem a munkámat. Azóta egyik betegség jön a másik után: kóros hajhullás, herpesz, megfázás, kötőhártya-gyulladás... Ez még nem minden: amióta nincs munkám nagyon rosszul alszom és észrevettem magamon, hogy állandóan szorongok, amikor emberek közé kell mennem, izzadok és akadozva beszélek.
Lehetséges, hogy depressziós vagyok, az okozza a testi tüneteket?
Tisztet Dokror Nő/Úr !
Kettő éve parkinson kórt diagnosztizáltak nálam 16 mg reqvip-modutap-ot és jumexet, Stalevot3x1,Rivorikt 0,5 mg szedek.Kopony MRI vizsgálatom negatív.Jobb oldali kéz és láb tremorral kezdődött .Irodán dolgozom már nem tudom ellátni a munkám,mert nem tudok írni.
Pánik szindrómám van szorongás reszketés, szívdobogásérzés vagy szapora szívműködés,légszomj, hasmenés.
Hat hónapja elferdültem balra és előre rettenetese fáj a derekam és a hátam. Röntgenfelvételen S alakú és spirális gerencferdülésem van ,ágyéki gerincen schmorl herniiák vannak Csontsürüség vizsgálat megállapította,hogy kezdődő ostheoporsisom van.
7 éve magasvérnyomásra gyógyszert szedek.
Egy hónapja hasu UH*megállapították, hogy epe kövem és a jobb vesémben cysta van.
A máj bő h.ujjal a bordaív alá ér, balra a középvonalalt meghaladja echodósabb,jobb lebenyében a jobb vese közelében egy 9mm átmérőjű kerek,éles szélű, echodus,solid elváltozás figyelhető meg (hemangioma?)
kérdésem a következő 30 éves munka viszonyom van ,esélyes lennék a leszázalékolásra?