Hisztéria ? kérdések és válaszok

Tisztelt Doktor Nő/Úr!

Sajnos elég hosszú a "bűnlajstromom", igyekszem a lehető legrövidebbre fogni. Az utóbbi egy évben elég sok problémám volt, rákfóbia, szorongás, pánikroham, és a családtagjaim is megjegyezték h furcsán kezdtem el viselkedni. Szerintük olyannak tűntem mintha elszálltam volna, fura , művi lett a nevetésem is. Epilepsziás vagyok, a neurológusom szerint mindig is furcsa voltam, így pszichiáterhez küldött. És itt kezdődött el a kálváriám. Úgy mentem el a doktorhoz , hogy velem nincs semmi baj, én tökéletes vagyok. Az életem tökéletes, mindenem megvan. Pszichológushoz küldött, akit szintén szerettem volna meggyőzni arról hogy minden rendben, ezt is gondoltam. Pár alkalom után úgy gondolta nincs szükségem pszichoterápiára. Majd egy hónappal később meg voltam győződve róla, hogy agydaganatom van, majd pedig h szívbeteg vagyok,rettegtem attól h beteg vagyok, hogy meg fogok halni és h orvosokhoz kell majd járkálnom, ez tette ki a mindennapjaimat, úgy éreztem segítségre van szükségem, és már kész diagnózissal mentem a pszichológushoz. Hipochondriás vagyok. Így elkezdtük a pszichoterápiát. Nem sokkal később a neten olvasgatva, rábukkantam a bipoláris zavarra, és bizony ismerősnek tűntek a tünetek , így a legközelebbi alkalomra egy új diagnózissal mentem. Elég hülyén hangzik de nagyon izgatott lettem, és mintha még örültem is volna ennek az egésznek, de azt hiszem sosem gondoltam komolyan hogy nekem tényleg bipoláris zavarom lenne, inkább csak örültem, hogy végre foglalkoznak velem és meghallgatnak ( ez otthon ugyanis nem történt meg) . Aztán elkezdtem produkálni a tüneteket, én úgy gondoltam h színészkedek ők nem így látták. Szerintük inkább disszimuláltam, Egy nap a pszichológushoz tartva furcsa érzésem támadt a hasamban, beindult a fantáziám és azt mondtam neki hogy egy féreg úszkál bennem amit ki kell vágni, ahogy egyre inkább kezdte komolyan venni én egyre inkább belemelegedtem a játékba. Elvitt orvoshoz , akkor megijedtem , hogy akkor tuti lebukom, nem így lett. Egy héten keresztül minden nap bejártam, arról próbáltak meggyőzni h nem vagyok jól és hogy be kellene feküdnöm. Még az egyik barátnőmet is behívták, akkor ért a hideg zuhany, szerinte is hangulatingadozásaim vannak. Kiröhögtem az orvosaimat, csúnyán beszéltem és meg voltam győződve róla hogy átvágnak. Úgy gondoltam szórakoznak velem, ha már én is ezt tettem velük a féreg kapcsán.. Bár esküszöm nem a rossz szándék vezérelt amikor ezt állítottam. Egy hét után állítólag jobban lettem. Majd nem sokkal később megszületett bennem az ötlet , hogy én képes vagyok elérni azt hogy kórházba dugjanak. Hát sikerült. Tudtam , kinél mikor és mit kell mondjak. Ismét jött a féreg sztori és megfejeltem még azzal is , hogy kést tettem bele a táskámba. Mindent előre elterveztem. Bent a kórházban egy darabig felhőtlenül boldog voltam, és büszke hogy én ezt is elértem, sikerült, bárkit bármikor tudok irányítani, bármire képes vagyok. De nem sokáig tartott az örömöm, amikor tudatosult hogy akkor most nekem tényleg bent kell maradnom. A zárójelentésemben bipoláris zavar és nem organikus eredetű pszichotikus zavar, betegségbelátás nincs és még hasonlóak. Olyan meggyőzőek voltak, hogy szinte el is hittem , amit mondtak. Eleinte....
Pár hónapig jártam még kezelésre, az igazságot természetesen titkolva. Későbbiek folyamán megint úrrá lett rajtam ez a be akarok menni a kórházba dolog, sikeresen el is értem, tudtam mit kell mondani a pszichiáternek, hogyan kell viselkedjem, hogyan játsszak a gesztusaimmal, mimikámmal. Nem tudom hogyan de tényleg sikerült elérnem amit akartam, azt gondolta amit akartam, hogy gondoljon. Pár órával később rájöttem hogy ez nagyon nem jó, újabb pszichiátriai konzílium , ahol igyekeztem "jóvá' tenni bűnömet és azt mondtam pánikrohamom volt. És mivel volt már, valamint elég sok könyvet beszereztem és rengeteget olvastam a pszichiátriai betegségekről, könnyen el tudtam hitetni. Rövid viszonylag nyugodt időszak következett, de folyamatosan szőttem a terveket, hogyan kerülhetnék ismét kapcsolatba az orvosokkal. Ez tette ki a napjaimat, míg nem egyszer csak, mert ugye semmi nem maradhat megtorlatlanul megbolondultak a számok, legalábbis a fejemben. Mintha a sok kitalált hülyeségem életre kelt volna. Ismét pszichiátriai kezelés, ugyan azzal a diagnózissal pszichotikus zavar. A későbbiek folyamán aztán változtattak a diagnózison, sosem volt pszichotikus zavarom , hanem hystériás vagyok. Így én a következő ötlettel álltam elő, mindent előre megtervezve , beraktam egy csomó gyógyszert a táskámba, gyufát és egy ruhadarabot, hogy ott a pszichológus előtt "kiborulok", az összes gyógyszer szét szórtam, majd pedig fel akartam gyújtani. Jelenleg sem teszi ki más a napjaimat minthogy mivel állhatnék újabban a pszichológus, az orvosok elé. Tudom súlyos dolog a hazugság, az átverés, nincs mentség arra amit tettem. De szenvedek, nem tudom hogyan űzzem ki ezeket a gondolatokat. Rettegek és szégyellem bevallani az igazat az orvosaimnak. És nem is értem, hogy lett az orvoskerülő , betegségektől való iszonyatos félelemben élő lányból egy beteges hazudozó, aki nem is vágyik másra minthogy orvosokhoz járjon....és különböző pszichiátriai betegségeket imitáljon. A mai civilizált ember pedig ugye nem csinál mást, mint az interneten diagnosztizálja magát, őrületbe kergetve ezzel az orvosokat. Végiggondolva a cselekedeteimet, motivációimat nem hagy nyugodni a gondolat , hogy esetleg münchausen szindrómám lenne. Kérdésem a következő lenne valóban "csak" hystéria vagy felmerül a másik eshetőség is? Mi történt/történik velem? Miért viselkedem így, hogy fajulhattak idáig a dolgok?

Válaszukat, segítségüket előre is köszönöm.