Kaméliafélék családja
Camelliaceae, Theaceae
népi neve
teafa, virágtea, teacserje
angol neve
Tea
német neve
Schwarzer Tee
Leírás és előfordulás:
a vadon növő tea mintegy 6 méter magasra megnövő örökzöld bokor (cserje), illetve kisebb fa, de azok a mesterségesen kialakított bokrok, amelyekről a leveleket gyűjtik, legfeljebb 100-150 cm magasak. Levelei bőrneműek, élénk vagy mattzöld színűek, fogazott szélűek. A mintegy 2,5 cm átmérőjű virágok színe fehér vagy halványsárga. A var. sinensis (kínai tea) levelei megnyúltak, 6-10 cm hosszúak, a var. assamica (indiai tea) levelei viszont nagyobbak, oválisak, erezetük hosszában futó. A közönséges teacserje vadon termő ősének előfordulását ez ideig Kína, Északkelet-India (Assam), Burma és Thaiföld hegyvidékeiről jelezték. A tealeveleket a fermentálás (enzimek katalizálta oxidáció) mértékétől függően nevezik zöld, oolong vagy fekete teának.
Felhasznált részek, drogok:
a levél (Theae folium).
Főbb hatóanyagok:
cserzőanyagok és tea polifenolok (legfontosabb az epigallokatechin-gallát), metilxantin-származékok (fontosabbak a koffein, teofillin, theobromin) és flavonoid-vegyületek.
Főbb hatások:
központi idegrendszeri stimuláns, vizelethajtó, mutációk kialakulását gátló, antioxidáns, antimikrobiális, daganatok képződésének esélyét csökkentő és fogszuvasodást gátló.
Felhasználások:
szájüregi folyamatok, hasmenéses állapotok, egyes szív- és érrendszeri betegségek (például érelmeszesedés) megelőzésére és kezelésére, illetve daganatos megbetegedések kialakulási kockázatának mérséklésére, valamint bőröregedés elleni és fényvédő hatású kozmetikai készítmények alkotórészeként.
Ajánlott napi adag:
4-5 g levél, illetve azzal egyenértékű kivonat.
Nemkívánt hatások, ellenjavallatok, figyelmeztetések:
a nagyobb mennyiségben fogyasztott tea cserzőanyagai miatt gyomorirritációt idézhet elő.
Megjegyzések:
A levelekből készült kivonatot a likőriparban a nemesebb zamatharmóniák kialakításához használják.
Forrás: Patikamagazin.hu