népi neve
szibériai ginszeng
angol neve
Siberian Ginseng
német neve
Sibirischer Ginseng
Leírás és előfordulás:
2-3 m magasra is megnövő tüskés cserje, melynek törzse szürke kéreggel borított. Levelei ujjasan összetettek, 5 levélkéből állnak. Apró virágai álernyőbe rendeződnek. A termős virágai sárgák, a porzósak lilák, hímnős virágai pedig sárgás színűek. Szibériában, Kínában, Kelet-Ázsiában honos.
Felhasznált részek, drogok:
szárított, egész vagy aprított földbeni részei (Eleutherococci radix).
Főbb hatóanyagok:
poliszacharidok, eleuterozidok (A-G és I-M sorozat, ez utóbbiak szaponinok) és eleuteránok.
Főbb hatások:
a szervezet fizikai és lelki stresszhez, illetve a szélsőséges időjárási viszonyokhoz való alkalmazkodását elősegítő (adaptogén), immunmoduláns.
Előfordulás gyógyszerkönyvben:
gyökér [Ph. Hg. VIII. - 01/2004:1419 (2004), Ph. Eur. 6. - 1419 (2008)].
Előfordulás növényértékelő monográfiában:
E-monográfia (gyökér - 1991), ESCOP - monográfia (gyökér - 2003), WHO - monográfia (gyökértörzs a gyökerekkel - 2002).
Felhasználások:
stressz, aszténia és vírusfertőzések esetén por, kivonat és tinktúra formájában.
Ajánlott napi adag:
2-3 g szárított drog vagy azzal egyenértékű folyékony kivonat, tinktúra, illetve készítmény.
Nemkívánt hatások, ellenjavallatok, figyelmeztetések:
magas vérnyomásban, kóros elhízásban, emlőbántalomban és álmatlanságban szenvedőknek, illetve ideges egyéneknek és serdülőkorúaknak nem ajánlott a fogyasztása. A tajgagyökér készítmények fogyasztása 3 hónapnál hosszabb ideig nem ajánlott.
Megjegyzések:
Oroszországban számos készítményét forgalmazzák.
Forrás: Patikamagazin.hu