Sóskaborbolya leírása, hatása (Berberis vulgaris L.)

Sóskaborbolyafélék családja
Berberidaceae

népi neve
sóskafa, leánysom, veresegres

angol neve
European Barberry

német neve
Berberitze

Leírás és előfordulás:
tövises cserje vagy kisebb fa. Középhegységeink egyik jellemző növénye, mellyel főként napos, száraz lejtőkön, karsztbokorerdőkben, cserjés bozótokban és ligeterdőkben találkozhatunk. Magassága 1-3 méter, vesszői sárgásak, levelei tojásdadok, 2-5 cm hosszúak, fűrészes élűek. Az egyszerű vagy 3 ágú tövisei a levelek hónaljában fejlődnek. Lecsüngő, dús fürtű virágzataiban május-júniusban nyílnak a jellegzetes, erős illatú sárga virágai. Hosszúkás, piros bogyótermése savanykás ízű, innen ered a sóskafa elnevezés. A fatest, a faháncs és a gyökerek egyaránt élénksárga színűek.

Felhasznált részek, drogok:
elsősorban a gyökérkéreg (Berberidis radicis cortex), ritkábban a levél (Berberidis folium) és a termés (Berberidis fructus).

Főbb hatóanyagok:
a gyökérben, gyökérkéregben és levelekben izokinolinvázas alkaloidok (főként berberin), a termésekben növényi savak, cukrok és C-vitamin.

Főbb hatások:
a gyökérdrogé- és a levélé epehajtó, görcsoldó és gyulladáscsökkentő.

Előfordulás növényértékelő monográfiában:
WHO-monográfia (törzskéreg - 2009).

Felhasználások:
a gyökérkérget és a leveleket gyári készítmények formájában a máj- és epefunkciók javítására, az epehólyag görcseinek oldására, valamint a szemhéj- és a kötőhártya-gyulladás kezelésére.

Ajánlott napi adag:
folyékony kivonatból (1:1, 60% etanol) 0,3-1,0%, tinktúrából (1:10, 60%) 2-4 ml naponta háromszor.

Nemkívánt hatások, ellenjavallatok, figyelmeztetések:
a növény alkaloidjai erős hatásúak, ezért a gyökerek háziszerként történő alkalmazása nem ajánlott!

Megjegyzések:
pirosas levelű, örökzöld rokonfaját a Júlia borbolyát (Berberis julianae) dísznövényként gyakran ültetik parkokba és díszkertekbe.

Forrás: Patikamagazin.hu