Szerző: WEBBeteg - Cs. K. fordító
A disztímiát a depressziónak egy hosszasabb lefolyású, ám kevésbé súlyos változataként szokták jellemezni. Kutatások szerint kezelés nélkül az ebben szenvedő betegek tünetei idővel egyre súlyosabbak lehetnek.
A depresszió a lakosság 6-10 százalékát érinti, általában 40 éves kor körül diagnosztizálják, a betegek több mint felénél pedig 20 és 50 éves kor között jelentkezik. A nőknél kétszer olyan gyakori, mint a férfiaknál, és minden ötödik nőnél előfordul élete során. Depresszió a gyerekeknél apátia formájában, tinédzser és korai felnőttkorban viselkedési problémák, időskorban pedig pszichoszomatikus tünetekként jelentkezik.
Nagyon sok disztímiás beteg (akik gyakran érzik magukat szomorúnak, lehangoltnak), észre sem veszi, hogy beteg, és segítségre van szüksége. Mindez azért szomorú, mert a disztímia kezelhető. Senkinek nem lenne szabad beletörődnie a krónikus boldogtalanságba, bármilyen enyhe legyen is az.
A leghatásosabb kezelési mód a pszichoterápia, némi antidepresszánssal egyidejűleg. A legjobban a rövidtávú kognitív-, a viselkedés-, és interperszonális terápiák szoktak beválni. Ezek a terápiás módszerek kiválóan alkalmazhatóak önértékelési zavarok, illetve párkapcsolati problémák okozta depressziónál.
A disztímia gyógyszeres kezelése
A disztímiás betegek az enyhe antidepresszánsokra is jól reagálnak. Mivel a mellékhatások nagyon enyhék, a szelektív szerotonin tartalmú gyógyszerek a legjobbak, valamint a monoamine oxidáz tartalmúak is hatásosak.
A család és csoportterápiák is sokat segíthetnek a betegnek és környezetének abban, hogy megbirkózzanak a problémával.
Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a terapeuta azért van, hogy támogató, biztonságos körülményeket biztosítson ahhoz, hogy a beteg problémájával nyugodtan tudjon foglalkozni. Vannak azonban olyan dolgok, melyeket nem várhat el a terapeutától!
Mire figyeljen a terapeutával kapcsolatban?
Ne várja el, hogy a terapeuta mintegy varázsütésre megszüntesse a problémáit! Azok hosszú évek alatt alakultak ki, így nem várható el, hogy azok egy-két foglalkozás alatt orvosolhatóak legyenek.
A terapeuta nem vívhatja meg az Ön csatáit Ön helyett. Más emberek,mint például a főnöke, vagy házastársa csak bizonyos esetekben és csak az Ön beleegyezésével léphetnek kapcsolatba a terapeutájával.
Forrás: Webbeteg.hu