ADHD: felnőttkori figyelemzavar, hiperaktivitás tünetei, okai, jelei, megelőzése, kezelése, gyógyítása

A figyelemhiányos hiperaktív betegség vagy ADHD (Attention Deficit Hyperactivity Disorder) egy olyan pszichiátriai kórkép, mely főként gyermekeket és fiatalokat érint világszerte. Becslések szerint az iskolás korú gyermekek 5 %-át érinti az ADHD, azon belül is kétszer-háromszor annyi fiút, mint lányt. Mivel a betegséget még mindig nem ismerik el teljesen, az érintett gyermekek és serdülők kevesebb, mint a fele lesz diagnosztizálva. Ennek eredményeképpen még ennél is kevesebben részesülnek megfelelő kezelésben.

Megfelelő kezelés híján az ADHD negatívan befolyásolhatja az érintett gyerek és családja jóllétét. Az az ADHD-s gyerek, akinél nem állapítják meg és kezelik megfelelően az ADHD-t, nagy valószínűséggel tanulási és érzelmi problémákkal fog küszködni, illetve felnőttkori magatartási kórtüneteket fog mutatni.

Az ADHD-t többnyire az általános iskolás évek alatt diagnosztizálják. Az ADHD tünetei hét éves kor előtt jelentkeznek, de megmaradhatnak serdülő- és felnőttkorban is. Habár a tünetek általában csökkennek a serdülőkor vége és a felnőttkor eleje felé, az emberek nem növik ki az ADHD-t, csupán különböző stratégiák használatát tanulják meg, melyekkel ellensúlyozni tudják a tüneteket. Az ADHD okait még nem értjük teljesen, de lehetséges, hogy genetikai tényezők játszanak szerepet kialakulásában.

A kórkép diagnosztizálása nem mindig könnyű, mivel számos tünet fordulhat elő. Az esetek többségében van egy kiugró tünet. Attól függően, hogy melyek a legfeltűnőbb tünetek, az ADHD három altípusának valmelyikét határozzák meg, mint diagnózist:

túlnyomóan hiperaktív ösztönös/megfontolás nélküli,
túlnyomóan figyelemhiányos,
kevert ADHD.

Az ADHD következményei a gyermekekre, családjukra és a társadalomra nézve igen súlyosak lehetnek. A gyermekeknél alacsony önértékeléshez, érzelmi és szociális problémákhoz vezethet, iskolai előmenetelüket gyakran komolyan hátráltatja, és a családokra nehezedő nyomás esetenként igen szélsőséges lehet.

Mivel az ADHD jelentős problémát okoz a gyermekeknek és környezetének egyaránt, számos különböző kezelési módot dolgoztak ki a kórkép kezelésére , melyek elősegítik a gyermek beilleszkedését a normális mindennapi életbe. A terápiába pszichoszociális és oktatási programok, valamint egyes esetekben gyógyszeres kezelés is tartoznak.

Ha arra gyanakszik, hogy gyermeke ADHD-ban szenved, először is konzultáljon házi gyermekorvosával és a gyermek tanárával (vagy tanáraival). Házi gyermekorvosa elegendő információt tud nyújtani Önnek és ajánlani tud egy megfelelő egészségügyi szakembert. Gyermekének tanárával történő beszélgetés pedig segíthet a probléma felmérésében és a megfelelő diagnózis felállításában. Minél korábban felismerik az ADHD-t, annál jobbak a gyermek esélyei.

Sok szülőnek komoly problémat okoz, hogy gyermeke ADHD-val él, ezért igyekeznek eltitkolni gyermekük állapotát. Holott, ha tudnak beszélni a betegségről a családdal és barátokkal, esélyt teremtenek arra, hogy támogatást és megértést kapjanak, ami az ADHD terhei alól felszabadíthatja őket. Az ADHD-t gyakran félreértelmezik, és a gyereket "rossz gyereknek" címkézik, amit a nem megfelelő nevelés és oktatás következményének látnak. Ez azonban a legkevésbé sem igaz; az ADHD egy mentális-magatartási zavar, amivel ha a gyermek szerettei, barátai és tanárai tisztában vannak, nemcsak javíthatják kapcsolatukat a gyermekkel, de a családi élet, támogatás és megértés terén is fejlődhetnek.

A kezelési módszereknek köszönhetően, melyek gyógyszeres kezelést is tartalmaznak, valamint építenek a szülők, rokonok, tanárok és barátok támogatására, sok ADHD-s gyermek és serdülő sikeres felnőtté válik, aki képes a normális élet élvezetére.

Forrás: Janssen-cilag.hu