Szorongás, bűntudat egy növényklónozás miatt. kérdések és válaszok

Tisztelt orvosok!

Olyan problémával szeretnék Önökhöz fordulni tanácsért, amelyet tovább bonyolít annak bioetikai és vallási tartalma. Valószínűleg nincs ember a Földön, aki pontos választ tudna ezekre a kérdésekre adni, de pszichológiai vonatkozásában hátha tudnának segíteni.

Előre is elnézést kérek, hogy más nevében írok, de az én életemre is erősen kihat a dolog, amit egyre nehezebben bírok lelkileg. A barátnőmről lenne szó, aki teljesen elvesztette önbecsülését és az életbe vetett hitét, egy 5 évvel ezelőtt történt esemény miatt. 25 éves, biológia bsc diplomás. A biológia elméleti részét szereti, a gyakorlati résszel viszont fenntartásai vannak. Kezdettől fogva úgy tekintett az élőállat kísérletekre, a génmanipulációra és akár a sejtszintű növényklónozásra is, hogy nagyobb bűn még az emberölésnél is. Nem vallásos, de ettől függetlenül bűnnek tartja, ha valaki klónozással - Istent játszva - élőlényt teremt. A tanulmányait ennek megfelelően alakítgatta, hogy elkerülje az ilyen gyakorlati foglalkozásokat. Sajnos rájött, hogy nem sikerült mindent kikerülni.

Pár hete eszébe jutott, hogy az egyetemen, egy laboros foglalkozáson több alkalommal is, tudtán kívül növényklónozást hajtott végre. A foglalkozáson nem mondták el, hogy na emberek mi most növényt fogunk klónozni, csak kezébe adták a hormon kezelt táptalajt, és a pipettában előkészített dohánylevélből származó növényi szövetet, hogy ültesse be a talajba. Dobálóztak mindenféle szakkifejezésekkel, de a klónozás szó sehol sem szerepelt. A párom nemrég előkereste a jegyzeteit, és utánanézett a benne talált fogalmaknak. Az eredmény az lett, hogy bizony sejtszinten klónozott egy olyan fajta növényt, ami természetes úton soha nem klónozza magát.

Ettől teljesen összezuhant, hónapok óta képtelen túllépni rajta. Az elmúlt években soha nem láttam sírni, de most szinte minden nap sírva fakad. Különösen akkor, ha a hosszútávú terveinken gondolkozik. Gyerekvállalás, kirándulások, stb., amiket együtt boldogan megfogunk élni. Azt mondja, hogy azért sírja el magát, mert ő elkövetett egy olyan bűnt, ami miatt halálunkat követően már nem lehetünk együtt. Nem vallásos, de meggyőződése, hogy a jóemberek halálukat követően is együtt maradnak, de ő már nem jó ember, ezért a pokolra fog jutni. Lényegében, katasztrofálisan csökkent az életminősége, mondhatnám úgy is, hogy teljesen életképtelenné vált.

Próbáltam meggyőzni az ártatlanságáról azzal, hogy számos növényfajta önmagát klónozva szaporodik. Erre a válasza az volt, hogy de ez a növény pont nem klónozza magát.

Próbáltam vallási oldalról megközelíteni, hogy ha Isten annyira ellenzi a klónozást, akkor miért ad lelket a klónnak? Miért büntetné Isten a még meg nem született lelket azzal, hogy egy klónként élje le az életét? Valamint beszéltem neki arról, hogy mennyország és pokol nem biztos hogy léteznek. Lehet, hogy halálunk után egyszerűen nem létezünk többé, vagy emlékeinktől teljesen megfosztva, valahol valamikor valamilyen életforma tagjaként újra megszületünk. Például, mostani életünkben sem tudunk visszaemlékezni az előző életünkre, már ha volt előző életünk. Erre a válasza: nem tudhatjuk hogyan működnek a dolgok.

Próbáltam büntetőjogi oldalról is megközelíteni, mely szerint Ő nem tudhatta, hogy az ártatlannak tűnő, de a vizsgára bocsátás előfeltételét megteremtő cselekménnyel Ő klónozást hajt végre. Tehát, önhibáján kívül tette amit tett. Erre azt válaszolta, hogy a törvény lehet ezt mondja, de Isten lehet hogy nem. Saját kezemmel követtem el, és ha Isten létezik, akkor most benne vagyok nyakig.

A dolgot tovább nehezítette az is, hogy a párom elment egy helyi pszichológushoz, aki elég elfogult volt. Közölte, hogy a klónozás szerinte is hatalmas és helyrehozhatatlan bűn, ő nem tud ezzel mit kezdeni, és szerinte más se tud. Tehát, lényegében csak olaj volt a tűzre. Nem az a baj, hogy a pszichológus is elítéli a klónozást, ítélje el nyugodtan, mert ebben egyet is értünk, hogy bűn klónozni. De hát, csak egy növényről volt szó, nem állatot klónozott és nem is embert, tehát nem egy lélekkel rendelkező, érzelmekre képes szabad akaratú élőlényt. A párom nem is akar részt venni a klónozásban, pont ezért fordult pszichológushoz, hogy segítsen neki ezt feldolgozni. Úgy gondolom, a szakembernek az a dolga, hogy megtanítsa az illetőt arra, hogy pozitívan lássa azt amit most negatívan lát, illetve ha ez nem sikerül, akkor megtanítsa együtt élni vele.

Próbálkoztunk másik pszichológussal, valamint egy pszihiáterrel is, de ők is azt mondták, hogy nem tudnak mit kezdeni vele.

Mit tanácsolnak, hogyan lehetne ezt a lányt racionálisan meggyőzni arról, hogy nem követett el halálos bűnt?
Valami olyan tudományos válasz kellene, amiből egyértelműen az derül ki, hogy az általa végzett gyakorlaton nem hozott létre új élőlényt, vagy annak másolatát, vagy pedig a növény nem rendelkezik lélekkel.
Az is megfelelne, ha valaki le tudná vezetni, hogy a természetben, emberi beavatkozás nélkül miként klónozódhat egy levéldarabkából a dohány, vagyis derüljön ki, hogy amit a párom csinált a gyakorlaton, azt a természet is megszokta csinálni.

Hogyan lehetne elérni nála, hogy ne foglalkoztassa Őt ennyire a halál utáni létezés?
Hogyan lehetne megszüntetni benne ezt az életszínvonal-romboló pszichés folyamatot?

Én azonban a kényszergondolati betegségre gyanakszok, amelyben a beteg, vallási szentségtörés gondolata miatt napi 24 órában szorong. Kihez tudnánk  fordulni ezzel a problémával? Lehet, hogy ez már pszichiátriai kezelést igényel?

Válaszukat előre is köszönöm!

Üdvözlettel,
Ákos