megbuggyant barát? kérdések és válaszok

Tisztelt Doktornő/Úr!

Szeretnék a segítségét és véleményt kérni, mert nem tudom, hogyan kezeljem ezt a helyzetet. Komolyan mondom, kétségbeejtő és én azt gyanítom, valamiféle pszihiátriai baj állhat a probléma mögött.
Ha egy picit hosszú leszek, bocsánatot kérek érte, de nem biztos, hogy rövidre sikerül fogni, mert azért ki kell valahogy rajzolnom a történetet.

Hosszú évekkel ezelőtt megismertem egy embert, aki várttal ellentétben igaz barátom lett. Nem szexuális dologról van szó, ezt szeretném leszögezni. Harmonikus barátság működött köztünk toleranciával, türelemmel stb. Nagyon jó ember volt, nagyon szép szívvel és lélekkel, de pukkancs volt világéletében.Hát, ebből a pukkancsság az, ami a megmaradt!
Az én esetemben a legelső találkozás volt kritikus, iszonyatos módon viselkedett, amiért később bocsánatot kért. A sors úgy hozta, hogy ezután is volt kapcsolat köztünk. Lassan megismertem és megszerettem. Megtanultam tisztelni, becsülni és bízni benne. Voltak esetek, amikor nem viselkedett szépen, de nem tudtam haragudni rá. Pl. költöztem és azt mondta nekem, hogy jön segíteni és magától mondta, nem kértem, de amikor rákerült a sor, akkor már lusta pasi volt, pedig nem trógerolnia kellett volna, mert arra ott voltak az emberek, akiknek ezért fizettem, és vasárnap költöztem, nem hétköznap.
Ami már akkor is feltűnő volt, hogy a környezetemben mindenkivel összeveszett, legyen az felnőtt, gyerek, kamasz, szakmabeli, laikus, de saját tapasztalatomból kiindulva (elismeri, ha hibázik) én mindig a védelmembe vettem, de az összeveszésnek az lett a vége, hogy halálra sértődött, nem beszélt meg senkivel semmit, letiltotta az e-mailt, telefont, mindent, kibújt a személyes találkozás elől, de én nem vettem az intő jeleket, vak voltam rájuk. Na, most már én is erre sorsra jutottam, de nem tudom mit vétettem, mert tudomásom szerint semmit.

2010-ben beindított egy vállalkozást a főállása mellett, ami komoly vagyonosodást jelentett. Mint kiderült, a 2014-es nettó bevétel majdnem 21 millió Ft volt, a korábbi 170 eFt/hó nettó jövedelemehez képest és én a történtekre csak ezt a magyarázatot találtam, mert az indok az volt, "másképp élek és másképp gondolkozom", meg "elértem egy szintet", alátámasztva hazugságokkal, vádakkal, rágalmazással.

Soha semmi probléma volt egészen a múlt évig, így ez az egész derült égből a villámcsapásként ért, bár a vállalkozás beindulásával kevesebb lett az ideje. Megértettem, nem háborogtam, bár féltettem, mert kezdetben heti 2 nap dolgozott pluszban kb. 5 órát és ebből ma már ott tartunk, hogy hétköznap 4 napot, plusz a szombatot befogta a maszek melóra a főállása mellett. Sokszor mondtam, hogy egyszer ráborulsz az asztalra, nem kellene ennyire hajtani 60 évesen, mert nem fogod magaddal vinni, de azt válaszolta, hogy "nem úgy van az" és "éhen hal" a család, bár a felesége nálam is jobban keresett.
A mi baráti kapcsolatunkba belefért az őszinteség.

A barátságunk tönkremenetele előtt kb. 10 nappal, egy betartatlan ígéret kapcsán jeleztem neki és akkor beszélt normális ember módjára velem utoljára. Azt mondta, hogy "elfelejtettem, de miért nem szóltál kutyafülű", de ezt megbeszéljük pár nap múlva. Nos, a megbeszélés úgy hangzott, hogy telefonon üvöltött velem, de alpári módon, olyan stílusban, hogy még a gyereke is rászólt, hogy apukája ne beszéljen így velem és hozzáteszem, hogy én erre nem adtam okot. Iszonyatos dolgokat vágott a fejemhez, olyan jelzőket használt, amiket rám húzni a legnagyobb rosszindulattal sem lehet és nem tudtam miért, és olyan hazugságokat állított, amiket alátámasztani semmivel nem tudott, ill. nekem esett, hogy én pszichiátriai esett vagyok és elment az eszem, becsavarodtam. Sírtam és nem értettem semmit, mert vétlen voltam, és én ezt az embert nem ismertem, ez nem az én barátom volt már. Az eset után kibékültünk, de soha nem kért bocsánatot a viselkedéséért, ill. ami új volt, hogy nem volt hajlandó beszélni velem, csak sms-ben és e-mailben, de nagyon sokszor félreértette a legegyszerűbb mondatokat, amiben a világon semmi nem volt és dührohamot kapott és rögtön előkerült a vegetatív szókincs, ill. olyan furcsa logikátlan dolgokat állított, hogy nem értettem, hogy az egyetemet végzett ember ezt hogyan mondhatja. Pl. a mi barátságunk nem barátság volt, hanem szánalom -nevetséges!-, nekem Ő nem ígért semmit, de amit megígért és nem tartott be, az nem hazugság, és mindent a világon ilyen "értelmesen" magyarázott meg, é olyan dolgokat állított, amik nem voltak igazak. Volt olyan, hogy ennek írásos bizonyítékát átküldtem neki... Olyan is volt, hogy 3 mondatos e-mailből 2 mondat hazugság volt. Olyan is volt, hogy a nyilvánvalóan félreértett dolog miatt kértem, hogy hívjon fel, de erre letiltott a telefonjáról és azt mondta, hogy zaklatom, bár ez is hazugság volt. Egy napon elkezdett szeretőzni. Jeleztem, hogy ezt felejtse el. Folytatta. Mondtam, hogy ne haragudj, de mást szeretek. Ez se volt elég. Úgy tudtam leállítani, hogy megmondtam, hogy nekem elveim vannak, én nem kezdeményezek, házinyúlra nem lövök, nős pasival nem kezdek, és akkor se kellenél, ha aranyból lenne, mert én máshoz tartozom. Nos, az úr, legalább 130 kilós dinó, széle-hossza egy -ami barátként nem számít, de ha rám feküdne kinyomná belőlem szuszt-, ősz hajú, 60 éves elmúlt, öregapámnak látszik. Én sokkal fiatalabb vagyok, mellé a génjeimnek köszönhetően egy tizessel még ennél is fiatalabbnak is látszom. Ezt átköltötte utána úgy, hogy én vagyok szerelmes bele, és Ő nem az apám, anyám, rokonom stb, ami megint teljesen értelmetlen és nevetséges az adott szituációban.
Azt említettem már, hogy költöztem és úgy volt, hogy jön segíteni. Én egy 2,5 szobás, szolidan berendezett, de barátságos lakásban lakom, ami luxuskategóriástól nagyon messze áll, de tiszta, ápolt, rendezett (bár nekem nincs takarítónőm, mint nekik újabban) és minden adott ahhoz, hogy normálisan lehessen benne élni. Átküldtem a költözés utáni képeket, amit egyszáll magam bonyolítottam le. Azt mondta, hogy nagyon szép lett, mikor mehetünk látogatni? Én felkészültem egy 4 tagú család fogadására, ahol van 2 jóétvágyú kamaszfiú, ott volt a barát, aki pl. egyszer befutott és 3 literes jénaiban tálaltam neki a töltött karalábét, amiben volt vagy 15 gombóc és a végén már attól féltem, hogy kevés lesz neki, és ugye a felesége. Elfelejtette.. Utána megkaptam, hogy nem egy was is das a lakás, nem tehet ki annak, hogy felkészüljek a vendéglátásra ld. bevásárlás, takarítás, meg én én beteg vagyok, sápadt vagyok és Ő ennek nem teszi ki ennek a családját és ilyenekkel folytatva, mindig mást mondva..., mert hát ezek a dolgok nem voltak igazak. Bizony az én barátom, aki idegrohamot kapott kapott, amikor elromlott a nem tudom hány éves ócska mobilja, ma már ott tart, hogy a közel fél milliós Iphone szerény ajándék a 15 éves fiának..., bár szerintem a vállalkozás terhére vásárolta, mint mindent, amit csak lehet, az autókat is, mert ugye már abból se egy van, mint régen. Váljon egészségükre a gazdagság, de attól talán nem kellene kifordulnia önmagából...

Lényeg az, hogy próbáltam megtudni mi a baj, próbáltam megbeszélni vele, emlékeztetni, mert nem értettem, ma sem értem velem mi lett a baja (arra gondolok, nem illek be a gazdag életébe), és számomra az jött le, hogy a személyiségváltozás, az indokolatlan dührohamok, az, hogy minden ártatlan szóban és megnyilvánulásban támadást sejt és kiforgatja, félreérti, és azonnal támad, és mindenki, aki szembekerül vele, az Őt zaklatja, torzlelkű, eltorzult személyiségű, köztük én is. Biztos, hogy nem normális dolog ez fajta és ilyen mértékű személyiségváltozás, de Ő ezt nem látja be.
Sajnáltam, segíteni akartam és nagyon hiányzott/hiányzik nekem a barátom.
A vádaskodásai miatt elmentem egy maszek psychiáterhez, aki megállapította, hogy mentális betegségem nincs, beszámítható vagyok, nincs az égadta világon semmi baj velem ebből a szempontból, amit amúgy is tudtam, de nem volt papírom róla. Elküldtem neki, akkor kicsit megcsendesedett velem szemben.

Történt nemrégiben, hogy kórházba kerültem, de haza kellett jönnöm, nem maradhattam bent. Az ok keringési eredetű volt és nem én mondtam meg neki, hogy kórházba kerültem.. Az orvost letámadta. Először megrágalmazott engem, utána azzal jött, hogy orvos az én torz elmém szüleménye bár kommunikált vele(?), utána kioktatta, ostobának nevezte, megfenyegette, hogy megüti a bokáját, mert én nem vagyok beszámítható, mert nem nézetett meg pszichiáterrel és elengedett, és ez öngyilkosság volt, de neki semmi köze hozzám, és még utána is zaklatta, mert hívogatta telefonon, aztán meg közölte, hogy letiltotta a doktort, mert a doktor őt zaklatja! Döbbenet!
Természetes, hogy megtudtam, hiszen az orvos teljesen kibukott a viselkedésétől. Én is!
Én több mint egy éve le vagyok tiltva tiltva a telefonjáról, mert én is azok közé tartozom, akik nem bólogatnak a hülyeségre. Felhívtam a lakást és megkértem a feleségét, hogy mondja meg neki, hogy 5 percet kérek, hívjon föl.
Ez volt a válasza e-mailben:
"Háborogj azzal akivel akarsz ! A leveledet vissza fogom küldeni, mert mi dolgom lenne vele ? A betegséged mögé nem bújhatsz állandóan, senkit nem zsarolhatsz vele. Amit teszel, tettél a te döntésed volt, nem kell és nem is lehet másra tolni azt l A magas IQ-t sokkal inkább használhatnád hasznosan, mint ilyen gyerekes, átlátszó hülyeségekre, fenyegetőzésre, hiba keresésre, számonkérésre. Igen ! Sajnállak ! A sajnálatra méltó, vad, indulatos, kissé kórosan torzult személyiséged miatt – és akkor még nagyon finoman fogalmaztam ! Értsd már meg, ez a hajó elment ! Nem akarlak bántani ! De bármit is csinálsz, ez a hajó elment ! Vége ! Immáron sokadszor kérlek fejezd be a zaklatást !"

Ez úgy ahogy van értelmetlen és nevetséges, hiszen Ő támadta le a doktort, fenyegette meg, Ő rágalmazott engem és így tovább! A rosszullétem keringési probléma okozta és nem öngyilkosság volt, nem én mondta meg neki, hogy kórházba kerültem és a saját felelősségemre jöttem el, miután jobban lettem! Nem is tudok beszélni vele, emellett intenzív osztályon observáltak.

A z egyik közös ismerősnek meg azt írta -aki egyébként kardiológus főorvos és azt javasolta neki, hogy forduljon szakemberhez, azt válaszolta, hogy ez azért van, mert én rángatom Őt mint a rongyot és elege van a segítésből, mert elért már egy szintet.

Én már 2,5 éve nem is láttam. 1,5 éve nem beszélt velem. Én kértem nem egyszer, hogy beszéljük már meg, mert két normális ember meg tudja beszélni a problémákat, az Ő ordibálása nélkül is, halkan és csendesen. Nem volt rá hajlandó, letiltotta a számomat. Mint mondtam, Ő mindent és mindenkit letilt, töröl, bejelent zaklatónak a fecebookon és így tovább, ha igazat mernek mondani, mert mindenki aljas, csak Ő nem, őt mindenki zaklatja és zsarolja, az a doktor is, akit letámadott, és Ő hívogatott. Effektív segítséget én soha nem kaptam tőle, mert mindig csak megígérte és kérés nélkül, de amikor helyt kellett volna állni, már lusta pasi volt stb.... Csendes ember vagyok, nagy gondolkodó. Soha nem kiabálok és nem veszítem el fejem..., akkor se ha bántanak, viszont az igazamért harcolok és azokért is, akik fontosak nekem. Én soha életemen nem zsaroltam és zaklattam senkit. Szervi betegségeim vannak, de soha nem takaróztam vele, én most dolgozom és nagyon sok embernek segítek. Vannak hibáim, de azok a dolgok, amiket Ő a fejemhez vágott, nem az én hibáimhoz tartoznak! Azt végképp nem értem, hogy egy olyan ember, aki sorozatosan dührohamot kap, őrjöng, elveszti az önkontrollját, hogy írhatja le a nyugodt, kiegyensúlyozott emberre a fentieket, ill. hogy mi jogosítja fel pszihiátriai diagnózisok felállítására, ha erre semmiféle képzettsége nincs. Én soha nem álltam pszihiátriai kezelés alatt, de Őt régen kezelték állítólag depresszió miatt, gyógyszert is szedett. A közös ismerőseink, akikkel ugyanazt csinálta mint most velem és az az orvos is, akivel most cirkuszolt, azt mondja, hogy bolond, ennek elment az esze.

Eszembe sincs már rég visszaszállni a hajóra, mert ez az őrjöngő emberutánzat már nem az én barátom rég, csak igaz magyarázatot és bocsánatkérést várok, és ezt Ő is pontosan tudja, de azt nem, hogy érzem, hogy baj van vele és nagy.

A józan eszem azt mondja, hogy egy ilyen vadbarmot ott kell hagyni, szenvedjen ahogy tanulta, forduljon fel a nevenapján, de a lelkem meg azt mondja, hogy ez egy jó ember volt, akit lehetett szeretni, tisztelni becsülni a hibái ellenére is, ez az ember a barátom volt, és talán lehetne valahogy segíteni.

Bocsánat, mert hosszú voltam. de még így annyira sarkított a történet, hogy éppen csak visszaadja a helyzetet. Bizonyára megért engem és Ön nem tart elmebetegnek, mint az egykor volt barátom. Kérem, mondja el nekem a véleményét és segítsen a tanácsával. Előre is nagyon köszönöm!