Tisztelt Doktor Úr/Nő!
A problémám az, hogy már egy jó ideje képtelen vagyok kiszakadni otthonról, régebben beilleszkedési zavaraim voltak ezért volt sok munkahelyem. Szeretném újra indítani az életemet úgymond tiszta lappal, de sajnos úgy érzem képtelen vagyok rá, ugyanis még a napi rutin hivatalos ügyintézéseimet is képtelen vagyok elintézni, attól félvén, hogy lelkileg/pszichésen sérülök. Nem érzem elég erősnek magam, hogy jelenleg munkát vállaljak, mert oda teljes ember kell. Kérem adjanak tanácsot a problémáim leküzdésére illetve a megküzdési stratégiákra javaslatot. A 30-as éveim közepén járó egyedülálló nő vagyok párkapcsolat nélkül. A válaszokat előre is köszönöm. Angel.
Tisztelt doktor, több mint egy éve sérvműtéten estem át, és a műtétet követően kb. 2-3 hét után előjött egy zsibbadáshoz hasonló érzés a lábaimban, és most egy hónapja már a kezeimben is jelentkezik néha. Az érzés eleinte csak bizonyos időközönként jelent meg, de most már minden reggel ébredés után pár perccel, majd napközben többször, és végül este elalvás előtt. Éjjel teljesen megszűnik, jól alszom. Az érzés olyan, mintha izgulnék valami miatt és reggelente hasmenéssel társul. Néha kis időre megszűnik, de izgatottság, stressz, félelem hatására előjön és erősödik. Sőt, ha pozitív értelemben lelkesedem valamiért, akkor is. Az utóbbi időben két alkalommal voltam depressziós is, ami kb. 2-3 napig tartott, és ez idő alatt egyeltalán nem fájt sem a lábam, sem a kezem, viszont megjelentek az öngyilkossági gondolatok. De a depresszió elmúlt, viszont félek, szorongok szinte mindentől, és ezek az érzések este jutnak el a tetőfokra, amikor azt gondolom, hogy meg fogok őrülni ettől az egésztől: a zsibbadástól, a félelmeimtől. Nem értem mi történik velem, szinte biztos vagyok abban, hogy a zsibbadás lelki eredetű. A munkahelyemet otthagytam, mert reméltem, hogy ha reggel nyugodtan ébredek, akkor idővel megszűnik a lábzsibbadás, de nem segített. Nem tudok ellazulni. Szorongok még akkor is, ha valakivel beszélnem kell telefonon. A műtét, habár egyszerű, kockázat mentes, rutin műtét volt, nagyon megviselt. Olyan mértékű stresszben voltam, hogy azt gondoltam, a műtét miatt érzett stresszbe fogok belehalni. De rendbe volt minden, túl vagyok rajta, nem gondolok rá rossz dologként. Lehet, hogy mégis az viselt meg annyira, hogy most már szinte semmit nem tudok érezni lábzsibbadás nélkül? Egyáltalán, mit tehetnék, hogy megszűnjön? Köszönöm a válaszát.