Kezdőlap - Szakember válaszol - Klinikai és mentálhigiéniai gyermek- és ifjúsági szakpszichológus
Klinikai és mentálhigiéniai gyermek- és ifjúsági szakpszichológus
Tisztelt Szakértő/Szalértők!
Az eredeti problémám, szorongás már régóta (kisiskolás korom óta) megvan. Eleinte csak egy picit csendes, visszahúzódó voltam. Aztán ahogy teltek az évek, egyre visszahúzódóbb befeléfordulósabb lettem (inkább csak az iskolában).
13-14 évesen egyre rosszabb lett minden. Azthiszem depressziós is voltam vagy nagyon a határát súroltam (minden nap/ reggel, nappal, este, sokszor éjszaka is csak az öngyilkosságról szőtt tervek, gondolatok bolyongtak a fejemben), ebből a borzalmas állapotból pár év után kimásztam valamennyire, de maradtak nyomai (még szószerint is). Tehát az önbizalmam valahol nagyon mélyen lapul; elképesztően rossz véleményeim vannak saját magamról, szinte már undorodom; gyűlölöm azt aki vagyok. Még mindig úgy gondolom, hogy: ''Nincsen helyem így élők közt...''...!
Alvászavarom is maradt még, álmatlan éjszakáim, melyek szintén megnehezítik mindennapjaimat: (általában 10 körül fekszem le) sokszor, ha tudok egyáltalán aludni (jóesetben) hajnali 2 után (általában) 3-4 között alszom el, reggel jól aludnék, amikor iskolába kell menni/ emiatt gyakran elalszom, volt emiatt már egy pár igazolatlan órám...EZ NEM MARADHAT ÍGY! Rendszeresen előtörnek éjjel a rossz gondolatok, és elsírom magam.
Ami nagyon aggaszt az a szorongás.Már nem csak a megszólalás, ismerkedés, felelés nehézkes; bárhova megyek a szorongástól alig bírok szabadulni: az utcán sétálva arra gondolok, hogy mindenki engem figyem, gúnyol, kinevet, összesúgnak; nevetséges vagyok. Az alapvető dolgok intézése nekem rengeteg energiát vesz el, vagy nem tudom megcsinálni: bevásárlás, orvoshoz menni, időpontot kérni, telefonálás hivatalos ügyben, iskolában szóbeli felelés/vizsga...
Néha elhatározom magam, hogy: ''most megcsinálom, csak azért is...,felelek egyet az osztály előtt...'' és veszek egy mély levegőt; ''Na most mondom''-de nem jön hang a tortomon, leblokkolok vagy a sírás tör rám és kapkodni kezdem a levegőt, nem tudok lenyugodni, leégek mindenki előtt, egyes osztályzatot kapok, és egy újabb kudarcot vallottam.
Aggódom, félek, mert jövőre érettségizek és hiába tanulok, tanulhatok bármennyit. Félek, nagyon kicsi annak az esélye annak, hogy megtudok majd szólalni szóbelin. Valószínű az lesz mint a legutóbbi vizsgán (osztályozóvizsgán): próbálom mondani, de nem megy, nem jön hang a torkomon, aztán elkeztem kapkodni a levegőt, már az ájulás kerülget, vagy elsírom magam és mégjobban megszégyenülök vagy éppen visszatudom folytani a sírást, amíg ki nem mehetek.
Amilyen csődtömeg vagyok nem tudom elképzelni, hogy ez másképp történjen.
Ha itt elbukok, akkor az életemnek már végképp befellegzett. Mert ha egy egyszerű érettségi vizsgán nem tudok helyt állni, akkor a NAGY BETŰS életben sem.
Össze vagyok zavarodva, félek, és nem merek már előre tervezni (pl: a továbbtanulásban), nem tudom, hogy egyáltalán lehet e ezen változtatni?!
A szorongás leküzdése szerintem sokáig tarthat, vagy azt sem tudom egyáltalán lehetséges e?
Esetleg nincs a szorongásra valami átmeneti megoldás, amellyen enyhíteni lehetne? Illetve az alvászavarral mit lehet kezdeni?
Van valami megoldás a sokoldalú problémámra?
köszönöm, hogy leírhattam problémámat, kérdésemet!
Remélem hamarosan választ is kapok!
Üdvőzlettel: Virág
Kérdező: virag Válaszok száma: 0 db
