Kényszertartás esetén mi a teendő? kérdések és válaszok

Tisztelt Doktor Úr!

Augusztus végén fordultam Önhöz tanácsért, amire – köszönöm utólag is – a válaszát megkaptam.
A könnyebb azonosításért szeretném felidézni problémámat. 35 éves, 33 hetes kismama, pajzsmirigy alulműködéssel, a terhességem 32 hetétől enyhén megemelkedett vércukorszinttel.
Ami a legfontosabb kevés magzatvíz, ilyenkor mi a teendő.
Miután elküldtem Önnek a levelemet, arra gondoltunk, hogy „elkéredzkedem” a Klinikáról, hogy elmehessünk 4D ultrahangra magánrendelésre. Ott a szonográfus közölte, hogy a baba kényszertartásban van. Mindez a késő délutáni órákban történt, alig vártam a reggelt, hogy viziten szóljak a magánrendelés eredményéről, illetve rákérdezzek a tüdőérlelőre, hogy kaphatok-e.
Leküldtek az egyik szakorvossal UH-ra, ahol szó szerint azt mondták: „Túl van dramatizálva,. Nincs semmi eltérés.” A tüdőérlelőre, annyit mondott a rezidens orvos:” Ha annyira ragaszkodik hozzá, akkor adják be neki.”
Továbbra is naponta kétszer nézték az NST-t. Miután említést tettem kb. hetente nézték a magzatvíz mennyiségét: 81 mm; 72 mm; lényegesen kevesebb; 38 mm. Az áramlástan: <1; 0,91; 0,91; 1,16. Rendellenesség nincs. Továbbra sem nézték meg a szivárgást, a fertőzést, a burokrepedést, stb.
A 37. hetet amint betöltöttem, szóltak, hogy holnap szülünk. Császármetszéssel megszületett a kislányunk, 47 cm és 2490 gramm.
APGAR értékek: 7/1 8/5 9/10
„ Mind a 4 végtag kényszertartásban. Az alsó végtagok merev extensioban egymást keresztezik. A térdek nem hajlanak, a csípő alig abdukálható. Mindkét lábfej nyújtva, calcaneovalgus állásban. A felső végtagok abdukcióban, könyök, csukló flexióban. Vállból főleg baloldalon nem abdukálható. A kézfejek is kényszertartásban, a bal kéz II-IV. Ujja egymástól távolabb áll. A mellkas AP irányba megnyúlt. Tüdőkapacitás gyengébb (megszületéskor bágyadt, nem sír fel). 2 irányú gerincdeformitás scoliosis, háti kyphosis.
Dg.: Arthrogryposis multiplex congenita.”
Genetikai eredmény negatív, semmilyen eltérést nem találtak.
Teljesen összeomlottunk. Ezt a borzalmas fájdalmat, ami szülőt csak érhet, a Klinika még tudta fokozni. Azt gondolná az ember, ezek után talán kicsit figyelmesebbek lesznek, hát nem. A császármetszés helye begyulladt, amit szintén nem vettek észre. A nővér saját felelősségére levette a vért és leküldött UH-ra, mert szerinte már annyira csúnya volt. A CRP: 94,92 volt, (ami < 4,2 a normál érték) mindez napi 2-szer 1000 mg fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő mellett. A szonográfus természetesen semmilyen gyulladást nem látott, viszont megkérdezte mikor szülök.
Hihetetlen.
Az, hogy velem mit rontanak el, nem fontos, a pici a lényeg.

Azt szeretném megkérdezni, hogy hibáztathatom-e a Klinikát, vagy esetleg magamat, bárkit azért ami a gyermekemmel történt?
Mit tehettem volna?
A Klinika orvosainak alaposabbnak kellett volna lenni?
Mit tehetünk ezek után?

Várom válaszát. Egy reményvesztett anyuka